Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Egy fordítás háttértörténete Lewis Bayly: The Practice of Piety - Medgyesi Pál: Praxis pietatis
Egy fordítás háttértörténete Lewis Bayly: The Practice of Piety - Medgyesi Pál: Praxis pietatis izsgálódásom magyar főszereplője, Medgyesi Pál a honi puritanizmus irodalmának talán legismertebb, legtöbb szempontból és legtöbb szerző által tárgyalt-elemzett, Bőd Péter fanyalgó kritikájától eltekintve egyértelműen elismert szerzője.1 Munkásságát nem csupán az irodalom- és egyháztörténészek, de nyelvtörténészeink is nagyra értékelik, Toldy Ferenctől Szarvas Gáborig, illetve Szathmári Istvánig, elsősorban annak a purista hevületének köszönhetően, amellyel az 1650-es keletkezésű Dialogus politico-ecclesiasticus előszavában kikel a magyar nyelvet latin mintára „átszabogatni” akarók, fölösleges szenvedő szerkezetekbe gyömöszölni szándékozók ellen.2 Egyszóval, Medgyesi egyáltalán nem mellőzött-elfeledett szerző; mégis igaza van Bán Imrének, amikor így ír róla: „Meggyőződésem, hogy a magyar művelődés- és irodalomtörténetnek Medgyesi Pál iránt még törlesztendő adósságai vannak. [...] Sem a Praxis pietatis, sem a Dialogus művelődési adatait, forrásait nem dolgoztuk fel alaposan, hiányzik prédikációinak stilisztikai elemzése. ”3 Teljes hiánypótlást ezúttal sem ígérhetek, nem is nyújthatok, legfeljebb azt, hogy az alábbiakban legalább felvázolni igyekszem Medgyesi legnagyobb hatású, valósággal „öregbetűs népkönyvvé” vált fordításának háttértörténetét. E témáról egy 1995-ös előadásomba^ már ejtettem ugyan néhány szót, elmélyítéséhez azonban csak később, észak-walesi illetve angliai kutatóutam során foghattam hozzá. A Praxis pietatis forrásául szolgáló The Practice of Piety szerzőjével már mostohábban bántak a magyar tanulmányírók, mint a fordítóval; mentségükre legyen mondva: megfelelő forrásanyagok híján. Ezért is igyekeztem úgy felépíteni mondandómat, hogy Lewis Bayly - valóságos érdeme szerint - másodhegedűsből Medgyesi egyenrangú írótársává lépjen elő, akinek eddig ismeretlen személyiségéről is ejtek néhány szót, éppen egy, az eddigieknél néhány szempontból talán megalapozottabb, kevésbé az eddigi szakirodalomra támaszkodó Medgyesi-értékelés érdekében. * 3 ‘BŐD Péter: Magyar Athenas, Kiadta TORDA István, Magvető Kiadó Bp. 1982, 365-367. “TOLDY Ferenc: A régi magyar nyelvészek Erdősitől Tsétsiig, Pest 1866, 708-712. SZARVAS Gábor: A nyelvigazítók, Magyar Nyelvőr 12 (1883) 14-15. SZATHMÁRI István: Régi nyelvtanaink és egységesülő irodalmi nyelvünk, Akadémiai Kiadó Bp. 1968, 402-404. 3 BAN Imre: A XVII. századi magyar puritanizmus irodalom- és művelődéstörténeti jelentősége, Theologiai Szemle 1976.177. 1 PETRŐCZI Éva: Poétika-töredékek angol és magyar puritán „életvezetési könyvekben”, Confessio 1997/2, 50-57. 7
