Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Régi bort új tömlőbe - Néhány új szempont Medgyesi Pál Bayly-fordításának vizsgálatához
Régi bort új tömlőbe ilv esetében, hiszen ez a könyv csupán az ő szövege nyomán született.18 * Ezúttal- a könnyebb körülhatárolhatóság és pontosabb egybevetés érdekében - a The Practice of Piety 1631-es kiadásának „ A Shorter Evening Prayer” című részletét vetettem egybe a pontosan 10 évvel későbbi, lőcsei magyar kiadás- sal.1? A korábbi tanulmányomban már megfigyelt „szövegbővítési”, különösen jelzőhalmozási tendencia itt is tetten érhető, már az imádság legelején: itt az „O Eternall God and heavenly Father”-ből20 „Oh örökké-való ISTEN, én mennyei szerelmes atyám” lesz, a „szerelmes=szeretett” ráadás-jelzővel már jelezve azt az érzelmi többletet, amely a továbbiakban - kevés kivétellel- az ima egész magyar fordítását jellemezni fogja.21A következő bővítést nem a dicsőítés, hanem sokkal inkább a kiadós elrettentés szándéka hívta életre (azaz: a Jajjok későbbi, sokkal nyíltabban haragvó Medgyesijének dörgedelmes hangja!), avagy még az is lehetséges, hogy az eredeti szövegben olvasható „so readie to forgive the greatest sinners, who are heaviest laden with sinne” 22 * * * archaikus, többlépcsős fokozása miatt érzünk emocionális többletet, amikor ezt a részletet magyarul így olvassuk, „...kész az nagy bűnösöknek meg-engedni, az kik felette igen meg-terheltettek az bűnökkel.”1« Érdekes módon az ezt követő szakasz, az Istennek bánatot okozó vétkek elősorolása jóformán egy mai nyelvvizsgázótól elvárható lexikai pontossággal, habár a fordítás korábbi „szép hűtlenségei”-hez képest sokkal kisebb önálló hatásfokkal jelenik meg a magyar változatban. Ez a hűséges szókövetés azonban nem tart, nem is tarthat sokáig; Medgyesi már a The Practice of Piety fordítása idején elég tapasztalt igehirdető volt ahhoz, hogy felismerje: egy hazai gyülekezet (vagy akár olvasótábor) figyelmének megragadásához bizony meglehetősen kevés az elvont fogalmak tartománya. Pusztán „fentjáró” szavakat csördíteni a befogadók nyaka közé - ez hazai földön bizony nem lehetett elegendő; megtoldotta tehát az angol szöveg átültetését azzal, ami maga a dorgálást ékesen és pontosan kiábrázoló tárgy, vagyis magával az ostorral: „Bút O my God, as thy mercy onely stayed thy judgement from falling upon me hitherto...”24 imigyen átváltozott: „De Oh (édes) Atyám, miképpen hogy egyedül tsak az te kegyelmességed tartoztathatta rejám (tőlem!) fel-vött ostorodat.”2s Ezt követően egy szokatlan jelen18 Lásd: FAZAKAS Gergely kritikáját, in: Egyháztörténeti Szemle, 6/1., 2005. A recenzeált kiadvány adatai: MEDGYESI Pál: Praxis pietatis, azaz Kegyesség gyakorlás, vál. , szerk. BÁLINT Ágnes, utószó, GYŐRI L. János, Koinónia Kiadó, Kolozsvár, 2003. MEDGYESI Pál: Praxis pietatis, Lőcse, Brever Lőrintz, 1641, 402-410. 20 BAYLY, Lewis: The Practice of Pietie, Printed for Robert Allot, at the ligae of the Beare, in Pauls Churchyard, 1631, 329. 2> MEDGYESI Pál i.m. 1. 22 BAYLY i.m. 330. 23 MEDGYESI i.m. 403. “4 BAYLY i.m. 331. 28 MEDGYESI i.m. 404. 69
