Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Parallel Lives Lewis Bayly: The Practice of Piety, Pál Medgyesi: Praxis pietatis
Parallel Lives Lewis Bay ly: The Practice of Piety, Pál Medgyesi: Praxis pietatis (A: Holy Spirit, by whom thou hast sealed me to the day of redemption. Thou hast consecrated my soul and body to be the temples of the Holy Ghost. I, wretched sinner, have defiled both with all manner of pollution and uncleanness: mine ears, in hearing impure and unchaste speeches, my tongue, in leasing and evil speaking, my hands are so full of impurity, that I am ashamed to lift them up unto thee; and my feet have carried me after mine own ways; my understanding and reasoning, which are so quick in all earthly matters, are only blind and stupid when I come to meditate or discourse of spiritual and heavenly things; my memory, which should be the treasury of all goodness, is not so apt to remember anything, as those things which are vile and vain, yea, Lord, by woful experience I find, that naturally all the imaginations of the thoughts of my heart are only evil continually; and my sins are more in number than the hairs which grow upon mine head, and they have grown over me like a loathsome leprosy, that from the crown of my head to the sole of my feet, there remains no part which they have not infected; they make me seem vile in mine own eyes — how much more abominable must I then appear in thy right.” det, ki által engemet az idvesség napjára elpecsételtél (Ef. 4,30) igen meg- szomorítottam. Te megszentelted vala az én lelkemet és testemet, hogy lakó temploma lenne a Szentléleknek, én pedig nyavalyás bűnös ember mindkettőt megrusnyítottam, minden tisz- tátalanságnak és ocsmányságnak szemeivel. Gyönyörködtetvén szemeimet hiábavalóságoknak nézésében, füleimet tisztátalan és szemtelen beszédeknek hallgatásában, nyelvemet trágárkodásban és rágalmazásban. (Zsolt. 119» 37! És. 6, 5). Kezeim undokságok- kal annyira teljesek, hogy ugyan átallom Hozzád emelni őket, lábaim az én (gonosz) utaimon hordoznak engemet. Az én elmém és e világi dolgokban igen gyors okosságom (Róm. 3,15-16.) egyedül csak a lelki, a mennyei dolgok felől való elmélkedésekben vak és tompa, emlékezetem, melynek az istenes dolgoknak mintegy tárházának kellene lenni, nincs korán is jó dolgoknak, mint a hívságoknak említésére oly alkalmatos. Sőt édes URAM, siralmas tapasztalás által vettem eszembe, hogy természetem szerint az én szívemnek minden indulatja és gondolata szüntelenül való bűn és vétek. (1 Móz. 6,5) És ezeknek az én számlál- hatatlan bűneimnek száma sokkal több hajamszálainál, (Zsolt. 40,13) melyek mint egy undok bélpoklosság elhatalmaztanak rajtam, elannyira, hogy tetőmből fogván talpomig feké- lyes vagyok (És. 1,6). Megúntam Istenem ennenmagam azokért magamat (2 Sám. 6,22), hát a te szentséges tekinteted előtt micsodás megunt állapottal lehetek?” 90
