Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Régi bort új tömlőbe - Néhány új szempont Medgyesi Pál Bayly-fordításának vizsgálatához
Régi bort új tömlőbe lem) e címet elnyerte volna.”s Köztudomású, hogy cseh, azaz nemzetközi gúnynevükön - amely uralkodásuk egy évszaknyi rövidségére utalt - Téli Király és Királyné csak 1619 késó' őszén lett a szerencsétlen sorsú párból, I. Jakab haragját, a parancsára Nanton-közvetítette uralkodói dorgálást azonban még így sem könnyű értelmeznünk. E közjátékkal kapcsolatban egy érdekesség, amely jelzi, hogy az Anglia és a kontinens közötti protestáns erők „hálózata” minden elektronikus segítség nélkül is egy valódi, életerős „network” volt. Olyan kapcsolatrendszer, amely - közvetve bár - azt is bizonyítja, hogy Baylynek aligha lehetett közömbös művének rohamos európai terjedése. Az őt megdorgáló királyi titkár, Sir Robert Nanton ugyanis nem más, mint az a férfiú, akinek Sir Henry Wotton nagykövet 1620. november 8-18 között apránként megírt, igen hosszú levelében nem csupán Frigyes és Elizabeth bukásáról, hanem ugyanakkor egy újabb török invázióról és - nagyon hízelgőén - Bethlen Gáborról is beszámolt. Róla ezt írta: „...Gabriel Betlehem [...], aki közelebb áll az igazsághoz, mint maga a császár.”5 6 A Webster-tanulmány „Secretary Nantonja” és a magyar ügyekről gyakran levelező Sir Henry Wotton diplomata „Sir Robert Nanton”-ja kétségkívül ugyanaz a személy. Az pedig, ahogyan Bayly lelkesedett a Protestáns Liga színeiben fellépő V. Frigyesért, valóban feltételezheti egy átlagos szigetország-lakóénál intenzívebb érdeklődését a kontinens iránt. Ilyen körökben, ilyen rokon vonzásokkal és választásokkal „Bayle Lajos” és magyar fordítója között a generációs különbség ellenére akár protestáns teoló- gusi, puritán fegyvertársi viszony is szövődhetett volna. Kis, de talán nem jelentéktelen adalék ez kettejükkel kapcsolatban, kiegészítés korábban publikált, mentalitástörténeti és életrajzi vizsgálódásaimhoz. Térjünk át ezek után arra, hogyan erősíthetők meg a Medgyesivel, mint műfordítóval kapcsolatos korábbi felvetéseim, megállapításaim a mai fordításkritika bevonásával. Mielőtt azonban ezt megtennénk, egy olyan nyelvészeti tanulmányból szeretnék idézni, amely módosítja valamelyest Medgyesi „puritán bőbeszédűségével”, „körbeprédikálási kényszerével” kapcsolatos megállapításaimat. Székely Gábor Szókészlet és lelkidet című tanulmányának rövid, de sokatmondó részlete ráébresztett, hogy más oka is van, de legalábbis lehet, a Medgyesire oly jellemző szövegbővítéseknek: „Mégis azt szűrhetjük le a szókincs tanulmányozása révén, hogy az ember jobban szeret nagyítani, mint kicsinyíteni. Sokkal változatosabb, érzelmileg lényegesen motiváltabb eszközrendszer áll rendelkezésésünkre, ha valamit fokozni akarunk, mint ha valamit mérsékelni, kicsinyíteni szeretnénk, mert az ember szerint - ahogyan azt egy bölcs ember (Arisztotelész) már réges-régen megállapította 5 WEBSTER, Grace i.m., (előszó), VI.-VII: 6 E levelet, több magyar vonatkozású Wotton-levél kíséretében - bővebben idézem. In: PETRŐCZI Éva: Puritans and Puritanicals, Balassi Kiadó, Budapest, 2005, 38. 65