Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Medgyesi-triptichon
Medgyesi-triptichon <*5 kált, és orrát finnyogtatta felettek, a’ disznó rút moslékját-is kedvessen fel- szörcsölné... Hiszem idvességes jó tanúság ez; jó tanétó mester tehát a próba, a’ nyomorúság!« Egy válságos helyzetben élő, szorongó és szorongattatott gyülekezetét azonban nem hagyhatott pásztora még további feloldozás, feloldás és remény nélkül. A megnyugtatáshoz ismét csak a XVII. századi köznapokban talál nyersanyagot, ezúttal azonban nem az állattenyésztés-földművelés, hanem a gyógyítás és a kisdedek gondozásának példázatként ugyancsak gyakorta előhozott területeinek köréből. A korabeli rusztikus kisvilág ezúttal jóval lágyabb, gyengédebb és így a prédikáció megváltozott céljait szolgáló elemei vannak itt jelen. Nem is lehet ez másként, hiszen ezúttal nem felrázni, hanem megnyugtatni akar a prédikátor. Az igehirdetés befejező része - biztos érzékkel - e két elem, a felrázó és az elsimító, a megnyugtató elegye, amikoris több korabeli orvos-diagnosztikai, majd csecsemőgondozási módszer leírásával - mint érzékletes képes beszéddel - mutatja be, hogyan dönthetjük el, hogy valaki él-e a Krisztusban, avagy a hit dolgainak szempontjából véglegesen halottnak kell tekintenünk: „Az eszes okos Borbély, midőn tályogot gyógyét, lassanként gyógyétja, noha a sebet könnyen és hamar bé-gyógyéthatná; hogy tudnia illik nagyobbtul oltalmazza a beteget. Mivel a’ rútság nehezen és későn tisztul ki, és ha csak mi kevés szorulna is benn a’ testben, meg-ujulna a’ nyavalya, s’ gyakorta halálával emésztetnék meg az beteg. így a mi bölcs Orvosunk az Isten, látván sokszor, minémő sok rut nehéz bűnökre vonodnánk mi, s’ mely nagy veszedelmekben esnénk; a’ nyomorúságoknak békojában vét, s’ abban jártat sokáig: s’ így orvosolja dolgunkat. Negyedszer, ugyan valóban meg akarja Isten az szakadatlanul rajtunk forgó keresztek által, velünk e szemfény vesztő világot untatni [...], azért Isten úgy csekszik velünk, mint az okos dajka az igen csecses gyermekkel, keserű ürömmel vagy epével keni meg emlőjét, s’ úgy untattya meg azzal, úgy választya-el a csecstől a gyermeket.9 10 Nézzük ezek után a viharos mondanivalót harmóniába oldó befejezést, amely egyenesen egy XVII. századi belgyógyászati-kardiológiai közjátékkal illusztrálja a keresztyéni élet „diagnosztizálásának” módját: „Egyecs- ke vagyon hátra. így szólsz itt talám: Áldott a’ jó Istennek neve, hogy ez illy vétkes hitet-is nem szintén veti-meg, csak siessen az ember a’ fogyatkozásokból meg térni. [...] A’ Doktorok, Orvosok, mikor a’ Beteg állapatjárol ítéletet akarnak tenni, az pulsust, az élet erének verdeklését látják és próbálják meg annak illetése által. Mikor penig annyira el-nehezedik az sénlő(dő) ember, hogy minden mozgás lélegzés megszűnni láttatik abban, de még kétséges ha holé-meg nem é? pih-tallat (pihetollat) tésznek a’ szájá9 MEDGYESI Pál: Serva domine, Sárospatak, 1657, 3-4. (RMKI. 923.) •° MEDGYESI i. m. 14-15. 60
