Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Medgyesi-triptichon
Medgyesi-triptichon hosszadalmas aktualizáló szöveggel „fejelve meg” a bibliai textust. Ezúttal is megint csak az állatenyésztési tapasztalatokból vett példákkal, s a nagyobb hatás érdekében (vagy talán a lassan növekvő számú nőolvasók kedvéért!) kiegészítve azt egy másik, a kenyérsütés (mint általános női tevékenység!) gyakorlatából vett metaforával. Itt jegyzem meg, hogy egy fiatal kutató, Pesti Brigitta a közelmúltban vizsgálta meg a fennmaradt Medgyesi-kötetek possesor-bejegyzéseit magyar könyvgyűjteményekben, s feltűnt neki a puritán prédikátor-író lelkes, prózai és verses bejegyzésekkel reagáló nőolvasóinak szokatlanul nagy száma. 8 „Mintavételünk” harmadik darabja, a Serva domine című igehirdetés csaknem egy hónappal később, ugyancsak Sárospatakon hangzott el. Főszereplőiben, József gonosz testvéreiben, de még sokkal inkább a tékozló fiúban a korabeli hallgatóság és a kései utókor egyaránt könnyűszerrel ráismerhetett arra a II. Rákóczi Györgyre, akit a legjobb akarattal sem nevezhetünk puritán-pártinak, s akinek szerencsétlen kimenetelű hatalmi kalandjáról a korábbiakban már röviden szóltam. A tékozló fiúra záporozó jelzők olyan életteliek, temperamentumosak és ízesek, hogy a mai olvasóra inkább szórakoztató, mintsem dörgedelmes, fenyegető szövegként hatnak. Valószínűleg főként azért, mert a bibliai történet megtévedt, apja fejére szégyent hozó ifját hitelesen magyar condrákban taszítja elénk a hallgatóit oly jól ismerő - s talán olykor a szent cél érdekében egyenesen manipuláló - igehirdető. A megtévedt, de apjával legalábbis számtalanszor konfliktusba keveredő fejedelemfi burkolt dorgálása után Medgyesi biztos érzékkel terjeszti ki a vádakat önmagára és a gyülekezetre is, ismét csak profán példákkal illusztrálva az emberi természet eredendően zabolátlan és zabolázhatat- lan voltát: „Vegyük például itt avagy csak a’ Joseph Báttyait, és kiváltképpen a’ tékozló Fiat. Amazoknak, sok esztendők alatt feledékenységben ment nagy rút bűnök az ő szerelmes Josephjeknek el-árulásában, akkor juta osztán eszekben, mikor Aegyptusban kémeknek fogák őket és igen kezdék szorongatni. [...] A’ tékozló Fi mely negédes, szilaj, szeles tulok vala hajdan, magának tesző, édes attyát nem becsüllő, s’ mindent csak semminek alétó nyalka, fajtalan, buja és rut dobsa Iffiu vala; azonban nagy hamar minden javait a’ paráznákra és magához hasonló pajtásokra el-fecsérelvén, mivel hogy nagy tékozlással él vala: hirtelen való nagy szükség támada a’ tartományban, melyben vándorol vala: meg-kezde fogyatkozni; és nem lévén lekének hová tekeredni, mint hogy egész minden szép javai közzül semmi keze között nem maradt vala, az egy mezítelen testénél egyéb: egykor hát az czifra dús urfi disznó pásztorságra adta magát egy paraszt embernek nyája mellé: s a ki előbb a sok szép külömb külömb féle friss étkekben csak tur8 PESTI Brigitta: „Lelki tűzzel tellyes prédikációk. Medgyesi Pál magyarországi könyvtárakban őrzött könyveinek XVII-XVIII. századi tulajdonosai és bejegyzései, Confessio 2003/2, 37-40. 59
