Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Medgyesi-triptichon
Medgyesi-triptichon íAp dag vizsgálódási anyagot, hanem a nyelvészeknek és a néprajztudósoknak is.2 3 Medgyesi Pál rendkívül változatos írói életművéből ezúttal három, szárnyasoltár-szerűen (bocsánat a nem túl stílusos „pápista” hasonlatért!) összefüggő prédikációt választottam ki, ráadásul abból a baljós időszakból, amikor az ifjabbik Rákóczi György lengyelországi kalandjának végzetes következményei - elsősorban Erdély önállóságának elvesztése és Sárospatak erősen militáns rekatolizációja - már jóval több volt, mint sejtés. Az első és időben legkorábbi igehirdetés ugyan még 1656-ban hangzott el, Bocskai Istvánná Lónyay Zsuzsanna temetésén, de ezt is 1657-ben nyomtatták ki, tehát a nagyközönségre gyakorolt hatása ugyanakkor kezdődhetett, mint a két másik prédikációé. A halotti beszéd műfajának kutatását Tárnái Andor és tanítványai, elsősorban Kecskeméti Gábor helyezték új alapokra.3 Ami a jelen prédikációt illeti, végtisztességről, méghozzá előkelő asszony elparentálásáról lévén szó, a dörgedelmes hangnem, a jóízű majdnem-szitkok ezúttal elmaradnak, nem hiányzik azonban a XVII. század biológiai realitásainak, közelebbről az ember (és asszonyember) állandó testi, fizikai veszélyeztetettségének részletezése, amely - természetesen - ezúttal is a lélekre leselkedő veszélyek (mint legfőbb rossz!) érzékeltetésére szolgál. Ez a test és a lélek dolgaira egyszerre tekintő szemlélet ma a „holisztikus gyógyászat” névre hallgat, de akkoriban nemigen nevezték sehogy. Ám az bizonyos, hogy az epidémiák és más, igen változatos betegségek szorításában élték és gyakorolták. Ezek után lássuk az első idézetet: „Magok az Orvos Doktorok, nem értik mind annyi serénységgel, s olly sok száz esztendők alatt való vizsgálódások, próbájok után is, hány-félék a nyavalyák, mennyik mind öszvességgel, s’ mind micsoda; de kiváltképpen hányszor jönnek reánk. Csak az egy Hideglelésnek mennyi sok a’ Neme! Az Élet ellen, oh, nagy Isten, mennyi a’ félelem, rettegés, bánkódás, veszély. Ellenségtől, alattomban valótól és nyilván valótul, még barátinktól is sokszor, az oktalan állatoktul, Vadaktul madaraktul! Sőt csak egy férgecske is, egy darás, méh, pók etc. El-fogyathatja Isten reánk bocsátván szegény életünket: a kötés a gerendákból, egy kövecske a’ rakásból ottan agyon verhet, a’ mint megesett sokakon... Az egy Szent Pál veszélyit azért, a’ mint maga Laistromban vötte, csak igen summáson, ez okon im elődben támasztom: meg2 Lásd SZATHMÁRY István: O. NAGY Gábor, DÖMÖTÖR Ákos, KÜLLŐS Imola, MOLNÁR Ambrus, PACZOLAY Gyula számos publikációját. 3 E téma egyik első szakmai „perújrafelvétele” épp a TÁRNÁI Andor által lektorált Magyar nyelvű halotti beszédek a XVII. században című kötet volt, szöveggondozás, jegyzetek: KECSKEMÉTI Gábor, bevezetés KECSKEMÉTI Gábor és NOVAk Hajnalka, MTA Irodelomtudományi Intézet, Budapest, 1988. Ez a válogatás nyert azután szakmai kiteljesedést tiz éven belül egy doktori disszertációban, s egy abból készült monográfiában, KECSKEMÉTI Gábor Prédikáció, retorika, irodalomtörténet c. munkájában, Universitas Kiadó, Budapest, 1998. 56
