Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Lorántffy Zsuzsanna és Medgyesi Pál
említi a nők gyülekezetbéli felelősségét is, amikor arról ír, kit érjen fenyítés, kiközösítés, ha az egyházfegyelem ellen vét, például házassági kérdésekben. Vétkesek eszerint: „...az Atyák és Anyák, kik az ő gyermekeiket Pápisták közé házasettyák...”29 Ugyanezzel az évvel, az 1650-es esztendő, e művekben és közös küzdelmekben oly gazdag esztendő egyik fontos dokumentumával szeretném zárni vázlatos kapcsolattörténeti áttekintésemet. Egy olyan episztolával, amely bizonyítja: a dolgozatom első részében idézett keserű és vádló sorok inkább az anyai és „öregbik fejedelemasszonyi” mivoltában megsértett Lorántffy Zsuzsanna pillanatnyi lelkiállapotát tükrözik, mintsem a valóságot. A most idézett levélből ugyanis kitűnik: Medgyesi Pál mindvégig tudatában volt annak, milyen nehéz helyzetben van, amikor a presbitérium ügyéért vívott harcban a fejedelemaszony folyamatos segítségét kéri, azét az akkoriban matróna-korúnak számító özvegyasszonyét, aki ily módon jóformán családi közelharcba, szóbeli és írásos, egyre élesebb hangú „pengeváltásokba” került idősebbik fiával.3° A terjedelmes levélnek csak két rövid részletét idézem: azt, amelyben Medgyesi a cura pastoralis, azaz a lelkigondozás mesterének bizonyul, amikor is bibliai locusokkal vigasztalja asszonyát a presbitérium ügyében támadt családi háborúság miatt: „Elvöttem, kegyelmes asszonyom, az nagyságod 9. Octobris Íratott kegyelmes parancsolatját. Ennyi szomorúságomban is örvendett az lelkem, hogy értem az Nagyságod nagy buzgóságát az Isten dicsőségének előmozdításához. Általsegéli, kegyelmes asszonyom, a jó Isten Nagyságodat az nehézségeken, mert ígéred tartja, csak próbák és kisértetek azok. Másszor is írtam, kegyelmes asszonyom, megjövendelte a mi édes idvezitőnk Math. 10. V. 36. Michaeásnak 7. részéből V.6., hogy eféle állapotokban az Evangélium bévevő s terjesztő istenfélő híveknek ellenségek az ő magok háza népe leszen: sőt még a fiák is az ő afyjoktul, az leányok az ő anyjoktul, az meny az ő napátul meghasonlik...’^1 A levél egy másik részlete elárulja, hogy a fejedelemasszonyt és udvari papját a lelki közösség mellett folyamatos és tartalmas teológiai párbeszéd (nem polémia, hanem az egy táborba tartozók egymás hitét-tudását erősítő dialógusa!) kötötte össze. Ennek tanúbizonysága az, hogy a presbitériumok kérdésében az elsődleges bibliai források, a lelkigondozói szándékkal elősorlolt igehelyek mellett egyháztörténeti érveket is felsorakoztat. Nevezetesen, Kálvin Institutio-jának bizonyos részleteit ajánlja a fejedelemLorántffy Zsuzsanna és Medgyesi Pál cKp *9 Uo. 163. 3° E tárgyban számos levelet közöl SZILÁGYI Sándor: A két Rákóczi György fejedelem levelezése című terjedelmes gyűjteményében, Bp. 1875., illetve - többek között - az Erdélyi Protestáns Közlöny 1876-77-es számaiban. 31 MEDGYESI Pál levele Lorántffy Zsuzsannához, Nagy-Bányán, 14. Octobris 1650. Közli: SZILÁGYI Sándor, Erdélyi Protestáns Közlöny 1876. 321. 41
