Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Lorántffy Zsuzsanna és Medgyesi Pál
jó példájával ez lelki magok és cselédjek gyakorlására indítson fel. Melyre segéle az Úr Isten Nagyságodat. Nagyságodnak alázatos lelki szolgája: Medgyesi Pál.”22 Nem érdektelen a Lorántffy-Medgyesi kapcsolat szempontjából az ajánlás záró formulája: „Nagyságod lelki szolgája.” Ez ugyanis arról tanúskodik, hogy a nyilvánvaló anyagi, sőt, alkotói függőség, a mecenatúra nélküli elnémulás veszélye ellenére Medgyesi nem vállalja, hogy „egy céhben volna” a Rákóczi-udvartartás gyakorlati ügyekben forgolódó tisztségviselőivel. A „lelki szolga” titulussal voltaképpen azt közli nagyra becsült patróná- jával, hogy nem kiszolgálója, hanem szolgáló társa kíván lenni, mindenek előtt és felett a hit dolgaiban. Az itt tárgyalni kívánt dedikációk sorában a harmadik az 1650-ben megjelent Doce nos orare, ez az Amesius nyomán összeállított homiletikai kézikönyv.* 23 A Doce nos orare megjelenésekor Lorántffy Zsuzsanna már özvegy, nyilván ennek tulajdonítható, hogy az ajánlásban ezúttal az ő nevét szedték nagyobb betűkkel, mint az elhunyt Rákóczi Györgyét, az "Isten Anyaszent- egyházának Nemzetünkben kegyes Dajkája" titulus azonban itt is következetes és szinte egy eposzi jelző állandóságát mutatja, a szerepvállalás állandóságának megfelelően.24 Jelenlegi témánk szempontjából a bőbeszédű Medgyesihez képest is hosszas „Elöljáró beszéd” befejezése különösen fontos: „Kegyelmes Asszonyom! Nagyságodnak ajánlom ez írásomat magam részéről, hogy az NAGYSÁGOD én hozzám igen méltatlan szolgájához eleitül fogván kivált-képpen mutatott Kegyelmességiért való háládatosságomnak (mellyel egész életemben adósa vagyok) legyen valami jelentésetskéje (jele), és ez könyv is tudjon mi (valamely) oltalom alá rejteződni az rágalmazók ellen. Az NÁGYSÁGOD részérül penig, mint hogy Nagyságod ez Könyörgés és Tanétásbéli módokhoz ha valaki más igen hozzájok szokott, mellynek Isten kegyelméből a Christus ajándékozásának mértéke szerént kévánatos láttatja is vagyon, mind hogy az Nagyságod kegyelmes segétsége által lát ez világot: ki megértvén hogy eféle jegyzések volnának távottan (jelentése: tőlünk messzi országokban), ugyan parantsolattal indétott, hogy azokat szép rendben vévén, közönséges haszonra ki bocsássam. Melyben nézte Nagyságod, mind a több jó igyekezető Híveknek hasznokat, mind kiváltképpen a maga lelki előmeneteld, annyira belé igazodván már Nagyságod ez élőt, ez lelki Mesterségben, hogy magátul is Nagyságod, a mindennapi lelki,testi szükségek szerént, rendessen, fontossan, tulajdon az Sz. írás szavaival, akár a mi szükségesekLorántffy Zsuzsanna és Medgyesi Pál cKp 22 Uo. 44-45. 23 E könyvről bővebben írtam Some Features Added to the Portrait of William Ames c. tanulmányomban, megjelent az In Search of the Republic of Letters, Intellectual Relations Between Hungary and the Netherlands 1500-1800, Wassenaar (Hollandia), 1999. 57-67. 24 MEDGYESI Pál: Doce nos orare, Bártfa, 1650. (RMK I. 832.) 39
