Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Lorántffy Zsuzsanna és Medgyesi Pál
Lorántffy Zsuzsanna és Medgyesi Pál cK? szerepkörét tárgyaló munkájában találkoztam7, a Rákócziak korában és világában valóban jártas Szilágyi Sándortól7 8 9 a rajongó Lorántffy-életrajzot író, s jó esetben is csak amatőr egyháztörténésznek nevezhető Hegyaljai Kiss Gézáig« és a többi, igen sok vele foglalkozó protestáns szerzőig, jóformán senki nem jutott messzebb e segítőtársi-alárendelti szerepkör ismételt hangsúlyozásánál. így tehát, bármennyire «vonalas», irányzatos és ma már sok ponton megkérdőjelezhető is Makkai László A magyar puritánusok harca a feudalizmus ellen című könyve, abban, amit az egyházi kötődésű szerzők Lorántffy-értékeléséről ír, van némi igazság: „...a protestáns történetírás osztály feletti alapon idealizálta őt.” (t.i. L.ZS.-t)10 11 Tekintettel arra, hogy nem kronologikus kapcsolattörténet, nem «párhuzamos életrajzok» közreadására vállalkozom, talán nincs akadálya a kronológia abszolút megtörésének, annak, hogy az 1636-ban, már a Praxis Pietatis sikere után, Munkácson indult Lorántffy-Medgyesi kapcsolatból elsőként egy korántsem idilli, de - érdekes módon - ismét Munkácshoz kötődő drámai pillanatot, egy csaknem végleges szakításba torkolló konfliktushelyzetet idézzek fel. Amely nem élőszóban, hanem - az utókor tanulságára - levélben történt. (Fentebbi tanulmányomban - Egy fordítás háttér- története - más összefüggésben már elemztem ezt a szituációt, de mert itt is jelentősnek vélem, a szöveget változtatás nélkül ide iktatom.) A kérdéses levelet Lorántffy Zsuzsanna, az özvegy fejedelemasszony írta Munkács várából, 1659. augusztus 14-én, egykori udvari papjának, aki Zsuzsanna idősebbik fiának, II. Rákóczi Györgynek szerencsétlen kimenetelű lengyelországi hadjárata után átpártolt az új fejedelemhez, Barcsayhoz. A sértett egykori patróna fia védelmében önzéssel, pozícióhajhá- szással vádolja korábban oly sokszor megoltalmazott papját, mi több, azzal is, hogy a presbiteri rendszer kiépítésén is kizárólag önös érdekből fáradozott: „Kegyelmed levelét vöttük [...]. Értjük bőbeszéddel való írását. A mi illeti maga recognitióját, a hol jó kegyelmes Asszonyának ír bennünket, azt nem tagadhatja, mert a dolognak valósága tészen róla bizonyságot: mikor szenvedési voltának, gondolván a mit maga viselése mutat, belső indulati is azt tartják, szánakoztunk rajta, de immáron tapasztaltuk, nem az presbyteriumnak, hanem maga privatuma szereteti és affectuma vitte arra, a mit cselekedett, mely nem ahhoz illendő presbyteriumi gyümölcs A Lorántffy-levelet közlő Szilágyi Sándor kísérőtanulmányában kibővíti Medgyesi bűnlajstromát: „Ezen idők irodalmát az egyházi irodalom 7 FURLONG, Monica: A Dangerous Delight, Women and Power in the Church, SPCK, Holy Trinity Church, London, 1991. 33. 8 SZILÁGYI Sándor: Lorántffy Zsuzsánna, Pesten, 1872. 9 HEGYALJAI KISS Géza: Lorántfy Zsuzsána, Sylvester Könyvnyomda, Tahitótfalu, 1924. 10 MAKKAI László: A magyar puritánusok harca a feudalizmus ellen, Budapest, 1952.166. 11 SZILÁGYI Sándor: Medgyesi Pál életéhez, Protestáns Szemle 1890.151. 33
