Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája” Tanulmányok Medgyesi Pálról - Nemzet, egyház, művelődés 4. (Budapest - Debrecen, 2007)
Egy fordítás háttértörténete Lewis Bayly: The Practice of Piety - Medgyesi Pál: Praxis pietatis
Egy fordítás háttértörténete rfkp fordítói munka színvonalának indirekt minősítése, még ha nem is a XX. századi kontrollszerkesztői normák szerint. Ha pedig már a XX. századot említettem, feltétlenül idézésre érdemesnek vélem Lawrence Venuti fordítástörténeti munkájának egy, a Bayly-Medgyesi szövegek egymáshoz való viszonyát is megvilágító részletét. Venuti könyve azért is érdekes számunkra, mert szerzője épp a XVII. századra teszi - legalábbis angol nyelvterületen - az első műfordítói „kánon”, azaz szabály- vagy elvárásrendszer kialakulását: ,A fordítás, természetesen, egy eredeti szöveg újraírása. Minden újraírás, bármilyen szándékkal készüljön is, meghatározott ideológiai és poétikai elveket tükröz, s mint ilyen, úgy manipulálja az irodalmat (pontosabban megfogalmazva- a szerző eredeti szövegét!), hogy egy bizonyos társadalmi közegben, egy bizonyos módon hasson.”28 29 Fokozottan igaz ez olyan sajátos társadalmi-egyháztársadalmi közegben, és olyan fordítói célokkal, mint Medgyesié. Az ő - és a kor többi, angol „nyersanyagból” dolgozó magyar traktátus-fordítója - esetében a cél (tudniillik az evangelizálás!) egyértelműen „szentebb”, fontosabb volt, mit a szöveghűség. Ezzel az íratlan fordítói-átdolgozói szokásjoggal a magyar olvasó távolabb került ugyan az eredeti szövegtől, ám e veszteségért cserébe könnyebben befogadható, „domesztikált”, nem csupán magyarított, de egyszersmind magyarosított textust kapott. Ez a szövegmanipuláció természetesen nevetséges, akár erőltetett is lehet, netán végzetesen idegen az eredeti mű szellemétől. Ilyenek voltak például Szász Károly egy-egy mozzanat erejéig jól megoldott, de az összhatást tekintve agyonromantizált, ügyetlen neologizmusokkal terhelt Shakespeare-szonett fordításai.2? Medgyesi Pál mint fordító számára kétségtelen helyzeti előnyt jelenthetett - mint Császár Károly írja már említett monográfiájában - hogy: „...körülbelül egy fél évet töltött Angliában, ama régi híres neves Cantabrigiai académiában. Ez a rövid idő (amely azonban nyelvtudásszerzési és élménygyűjtési szempontból is lényegesen hosszabb volt annál az időtartamnál, ami akkoriban Albion földjén kiméretett! - P. É.) azonban elég volt arra, hogy kiváló szeretettel fordult a pietizmusra hajló Lewes Bayly munkái felé, melyek közül a Praxis Pietatis ekkor már világhírű volt.”3° Császár ódon hangzású szókapcsolata, Medgyesi Bayly munkái iránti „kiváló szereteté”-nek ma naivnak ható hangsúlyozása rávilágít agg korábban is, a XVII. században, sőt, napjainkban is érvényes tényre. A világ bármely pontján, bármely nyelvről bármely nyelvre csakis abban az esetben születhet az idegen közegben is hatni képes szövegváltozat (műfordítás), ha 28 VENUTI, Lawrence: The Translator’s Invisibility (A fordító láthatatlansága), Routledge, London and New York 1995, 7. 29 É.KISS Katalin: Shakespeare szonettjei Magyarországon, Akadémiai Kiadó, Budapest, I975. 28-31. (Modem Filológiai Füzetek 22.) 3° CSÁSZÁR Károly i.m., 20. 18
