Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
A prédikátorok öltözete a XVII. században
A prédikátorok öltözete a XVII. században T alán nem lesz sablonszerű, ha a könyvünknek ezt a fejezetét is a prédikátorok ruházatával kapcsolatos zsinati határozatok felsorolásával kezdjük. Joggal gondolhatnánk, hogy az öltözködés kérdése a XVI. században már megoldódott, és a prédikátorok tisztességes, szerény öltözetben jártak, végezték a szolgálataikat. A valóságban más volt a helyzet. A Dunántúli Egyházkerületben 1612. nov. 11-re Pathai István püspök a Vas megyei Köveskútra zsinatot hívott össze, és a hercegszőlősi kánonok mintájára 55 cikkelyből álló törvényt alkotott, amelynek a 23. artikulusa kimondja: „Mivel az illetlen öltözet némiképpen a lélek állhatatlanságát árulja el, az egyházi szolgák tisztes középutat tartsanak a ruházatban és nyiratkozásban, hogy meg lehessen őket különböztetni a zsoldosoktól, kereskedőktől és vargáktól. Parancsoljuk tehát az Úrban, hogy mellőzvén azt a gyalázatos katonai és (tisztességgel legyen mondva) a far eltakarására alig eléggé alkalmas ruházatot, hosszú köntöst és (amennyire lehet) alakra, színre, a hivatalnak megfelelő palástot viseljenek. Kerüljék a katonai szakáll- és hajnyírást, hogy az egész nép előtt nevetség tárgyaivá ne váljanak. Az iskola-rektoroknak és tanuló ifjúságnak is parancsoljuk, hogy illedelmes és tisztes ruházatba öltözködjenek, a kettécsapott söveget és gyűrűs hajzatot hagyják a legénykedőknek. Feleségeik is szerényen öltözködjenek, a fényűzést kerüljék, mert azoknak nem arannyal és értékes drágakövekkel, hanem erényeikkel illik ékeskedniük.”45 Thury Etele a latin „pallium” szót „palástinak fordítja, de ez a ruhaféleség nem azonos a mai értelemben vett palásttal, ez inkább köpenynek nevezhető. Ebben a korban palástviseletről még nem beszélhetünk, mert a palást csak 2 50 év múlva lett a református lelkipásztorok szolgálatban hordott ruhadarabja. 1623. szept. 13-án Vaskomjáton tartotta a dunántúli egyházkerület az újabb zsinatját, amelyen ismét előkerült a prédikátorok öltözetének ügye, mert az 51. kánon kimondja: „Az apostolok meghagyása szerint az Isten szolgáinak családja is olyan legyen, amilyennek maguknak is kell lenni, s lehetőleg eltávoztassák a fényűzést, a költséges ruházkodást, a szokatlan viseletét, mind maguktól, mind feleségüktől, hogy nagyobb gondot ne láttassanak fordítani a külső, mint a belső ékességre, s tisztükhöz és személyük méltóságához illő ruházatban járjanak. A karthágói negyedik zsinat 45-ik kánona így szól: A pap hivatali állását mind öltözetében, mind járásában kimutassa, s azért sem ruhában, sem lábbelijében fényt ne keressen.”46 Az 1625-ös csepregi zsinat 2. artikulusa azért érdekes, mert ebben utalás történik a prédikátorok ruhájának a színére is, amennyiben a határozat elren31
