Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)

Az ORLE-egyenruha

tartás végzésekor minden lelkész és lelkészségre képesített egyén egységesen meghatározott lelkészi hivatalos ruhát tartozik viselni, amely hosszú fekete kabát, fekete palást és fekete bársony magyar süveg. A lelkipásztorok, a vallásoktató és az intézeti, továbbá a helyettes és segédlelkészek hosszú fekete kabátot kötelesek viselni minden olyan eset ben, amikor egyházi vagy nagyobb polgári ünnepély alkalmával hivatalosan jelennek meg.”

Ezen a törvénycikken alig változtatott valamit az 1967. évi III. törvénycikk 11-12. §-a, mert ez így hangzik: „A lelkészek egyházi szertartás végzésekor fekete ruhát, a férfiak egységesen meghatározott fekete palástot és alkalmilag fekete süveget kötelesek viselni. A lelkész köteles külső megjelenésével, viselkedésével és öltözködésével a lelkészi hivatás komoly méltóságának megfelelni, egyházi vagy társadalmi ünnepségeken sötét öltönyt viselni.”

Jóllehet mind a két törvénykönyv „egységesen meghatározott” palástról beszél, a valóságban ez sem volt egységes, mert az 1940-es években három palástkészítő volt hazánkban: Budapesten, Debrecenben és Egerben. A három női szabó a palást gallérjának, a zsinórdíszek alkalmazásában eltért egymástól, volt tehát debreceni, budapesti és egri formájú palást. Az egység csak abban mutatkozott meg, hogy a segédlelkész vagy a püspök egyaránt fekete palástot viselt, és ez lehetett olcsóbb vagy drágább anyagból, mint az alatta hordott olcsóbb vagy drágább fekete anyagból készült ruha.

Napjainkról beszélve megállapítjuk, hogy a mai református lelkészek hivatalos ruhája valóban fekete öltöny, esetleg mellény, fehér ing, fekete nyakkendő. Erdős Károly debreceni professzor az 1940-es évektől kezdve nyakig zárt fekete

Ravasz László budapesti püspök

97