Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)

Lelkészi viselet a XIX. században

Az 1867 augusztusi egyházkerületi közgyűlés résztvevői

zsinóros hosszú fekete tógában látjuk Balogh Pétert azon a fényképen, amely 1867. aug. 11-én készült Debrecenben az egyházkerülcti közgyűlés alkalmából, és amelyen a kerület esperesei is láthatók. A tizenhárom esperes tizenháromféle ruhát visel, amelyre jellemző ugyan a zsinórozás, de a rövidebb vagy hosszabb fekete atillák szabása különböző. Két esperest szalonkabátban, mellényben látunk a képen. Balogh Péter pantallót és cipőt, az első sorban ülő esperesek szűk nadrágot és csizmát viselnek.

A közgyűlés alkalmával lelkész-szentelés is voll Debrecenben, és a felavatott lelkészekről szintén készült fénykép. A harmincnégy lelkipásztor öltözete nagyjából egységesnek tűnik: hosszabb-rimdebb zsinóros atilla, amelynek az újjait vitézkötés díszíti, az atilla alatt mellényt, néhányan nyakkendőt, és valószínűleg mindnyájan csizmát viselnek a lelkészek, de csak egynek látunk a vállán palástot, illetve egy másik lelkész fején valamilyen süveget. Két lelkész kétféle szalonkabátot visel mellénnyel, és csak két lelkésznek nincs se bajusza, se szakálla.

Ugyanez a megállapítás érvényes Tiszántúlra is, mert az 1878-ból fennmaradt fényképen, amely az egyházkerület püspökét és az espereseket ábrázolja, ezt látjuk: van, aki közönséges télikabátot, hosszú, végig gombos tógát, sza69