Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
Lelkészi viselet a XIX. században
adatot találunk a palásttal kapcsolatban Nagy István hajdúböszörményi lelki- pásztor „Jubileumi énekek... Nagy István szentmihályi prédikátor félszázados papi inncpére”, Debrecen, 1822. című füzetében. A palástról ugyanis azt írja: „A papnak a maga palástja szokott a koporsóbeli szemfedele lenni, mint mikor befedé magát Illyés az Úr előtt az ő palástjával. I. Kir. 19.” Szoboszlai Pap István debreceni püspök, kőnyomata Vasárnapi Újságból Debrecen ekkor még nem vett tudomást a palástról, mert Budai Ézsai ás utódja, Szoboszlai Pap István (1786-1855) debreceni püspök arcképét Dósnay Károly helybeli piktor 184 5-ben festette meg. Apüspök szintén fekete reverendája fölött rókaprémes hosszú mentét visel, mellén a vaskoronarend kitüntetéssel, amelyet V. Ferdinándtól, királyi tanácsosi címmel együtt 1845- ben kapott. A kitüntetésből keletkezett Debrecenben az a szólásmondás, hogy Szoboszlai Pap István a mellén, Könyves Tóth Mihály - „Kossuth papja” - a kufsteini várbörtönben a kezén és a lábán viselte a vasat. 1848-ban jött divatba a reverenda helyett az „atilla”. Erről a félcombig 66
