Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
A XVIII. századi lelkészek öltözete
len prédikátor rézmetszetű képe maradt fenn a XVIII. századból, illetve a XIX. század elejéről. Az olajfestészet területén hasonló a helyzet. Csupán Bőd Péter erdélyi, és Sinai Miklós debreceni prédikátor arcképét festették meg ebben a korban. Ismeretes még két tusrajz, és néhány, nem azonosítható prédikátor arcképe rézmetszet és vízfestmény formájában, de még olyan pecsétnyomó is van, amely prédikátort ábrázol. Bőd Péter (1712-1769) arcképét az egykori Erdélyi Múzeum őrizte, az olajfestményről 1834-ben készült kőnyomatos másolat. Bőd Péter a kép szerint hosszú, a válláig omló, alól göndörített hajat viselt. A mentéjén széles prémgallért látunk, ami a ruha két szárnyán folytatódik keskenyebb csíkban. A dolmánya gombokkal és zsinórral díszített, a nyakában fehér színű, áthurkolt, rojtos szélű sál van.94 Sinai Miklós (1730-1808) debreceni professzor, rövid ideig püspök, olajfestésű arcképét a kollégiumi múzeum őrzi. Sinai Miklós hosszú fekete hajat visel, gombos, zsinóros mentéje fekete színű, amelynek az ujját vitézkötés díszí A sűrű gombos mellénye szintén fekete, a nyakánál fehér sál látszik. Kábái Márton, a debreceni egyházmegye jegyzője színes tusrajzban örökítette meg Bátorkeszi Jánost, a debreceni egyházmegye esperesét 1738-ban. A rendkívül primitív rajz 64 éves korában ábrázolja az esperest, aki hosszú hajat, bajuszt, szakállt visel. A ruhája fekete színű, ujjatlan, prémes köpeny, alatta sűrű, arany zsinóros, gombos, fekete mentét, alatta fehér inget hord. Kábái Márton az önarcképét is elkészítette, ha lehet még kezdetlegesebb módon: hosszú hajjal, bajusszal, szakállal rajzolta le magát 61 éves korában az akkor Kábán szolgáló prédikátor. A ruhája fekete, aranyszínű gombokkal, paszománnyal, ezüstszínű prémmel szegett mentét, alatta zsinóros, fekete dől mány látunk, széles fekete övvel.95 Amint mondottuk, összesen két olyan rézmetszet ismeretes a XVIII. századból, ami református prédikátort ábrázol. Az első ezek közül Szikszai György (1738-1803) debreceni prédikátor, a mais közkézen forgó „Keresztyéni tanítások és imádságok” szerzőjének az arcképe, amelyet Lehnhardt Sámuel pesti rézmetsző készített 1803-ban, tehát röviddel Szikszai György halála előtt, mert ezen a szerzőt 65 éves korában örökítette meg a művész. Szikszai hátrafésült dús hajat visel, a ruházata fekete: mentéje, dolmánya, az öve, csak a nyakánál látszik az ing fehér csikja.96 A másik rézmetszetről, amelyet S. Szabó József a debreceni Kollégium Nagykönyvtárában talált, 1934-ben megállapította, hogy ez Benedek Mihály (1748-1821) debreceni püspököt ábrázolja. S. Szabó József szerint a metszet toilrajz után készült, a püspök haj- és ruhaviselete a XIX. század elejére mutat vissza.97 Az idős korú, hosszú hajú, szakállas, bajuszos férfi rókatorkos, gombos, zsinóros mentét visel, amelyet a nyakánál lánc fog össze. A dolmányán szintén zsinórzat látszik, a derekán széles, virágmintás selyemövet visel, a bal kezében szép művű csatos könyvet tart ezzel a latin és görög felirattal: „Symb. 57
