Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)

A gályarab prédikátorok ruházata

re Zürichben telepedett le tizenegy társával együtt. Itt nyílt alkalma Konrad Meyer művésznek, hogy a két gályarabságot szenvedett lelkipásztor arcképét olajfestményen megörökítse. A képen együtt látjuk Séllyeit és Harsányit. Mindketten hosszú szakállt, bajuszt, fekete színű bő köpenyt, talárt viselnek, amely alól csak a fehér ingük kézelője tűnik elő. A fejükön - furcsa módon -pileolus, azaz pilis van, a kezükben Bibliát tartanak.75

Az „In memoriam” című kiadvány egyik rézmetszetén a Zürichbe menekült prédikátorokat látjuk különböző ruhákban: a középen álló alak térdig érő, végig gombos, hasított ujjú, derekán övvel átfogott mentét, térdig érő nadrágot, harisnyát, csatos cipőt visel, a kezében széles karimájú kalapot tart. A többiek hosszabb, bő szabású, lábszárközépig érő, elől nyitott, hasított ujjú köpenyfélét viselnek. A zürichi elöljárók, akik a prédikátorokat fogadják, széles, spanyolgalléros, puffos ujjú, hosszú, redőzött ruhában, harisnyában, csatos cipőben állnak a kép bal oldalán.76

Ha tudjuk, hogy a gályarabokat a szabadulásuk után Ruyter admirális látta el ruházattal Nápolyban, majd szétszéledtek Hollandiába, Szászországba, Svájcba, akkor a rézmetszeteken, az olajfestményen megörökített prédikátorok nem viselhettek magyar szabású ruhát, hanem a korabeli és külföldi öltözetben jártak. Hazatérésük után csináltathattak maguknak a református prédikátorhoz illő öltözetet, cipőt, csizmát, kalapot vagy süveget.

44