Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
Lelkészábrázolások a XVI. századból
szintén nem maradt fenn semmiféle ábrázolás. Ha Szegedi Kis Istvánt 1567- ben Skaricza Máté magyar ruhában festette le, kétséges, hogy Károli Gáspár Luther-talárt viselt volna. lámborságra és jóhiszeműségre vall Komlóssy igyekezete, ahogyan védi álláspontját, ugyanakkor a tájékozatlanságát is elárulja, mert amint említettük, Méliusz egyáltalán nem volt türelmes és elnéző a papi ruhák viselése ügyében, és nem valószínű, hogy lutheránus öltözetben járt volna, karingben ült volna a szószéken. Komlóssy a címertanhoz szintén csak annyit konyított, mert a bárány fejénél nem a felkelő nap látszik, hanem a glória, vagyis a dicsfénykoszorú! A sugárzó nap rajza 1693-ban, Debrecen szabad királyi várossá nyilvánítása évében került a címer fölé, és a címerben soha nem volt liliom. Komlóssy Arthur véleményét a Méliusz arcképét illetően először Csűrös Ferenc vonta kétségbe 1911 -ben, a debreceni nyomda történetéről írt kitűnő könyvében. Szerinte csak feltevés, hogy a fametszeten levő alak Méliusz lenne, mert a dúc lenyomata megtalálható más szerzők műveinek a címlapján is, amelyek a debreceni tipográfiából később kerültek ki. „Nekem az a gyanúm - írja Csűrös-, hogy a keret maga külföldi munka a pap alakjával egyetemben, melybe az itthoni fametsző csak beleapplikálta Debrecen címerét. Különösnek találom ui„ hogy az állítólagos Méliusz nem magyar ruhát, hanem karinget és helvét süveget visel. A kálvinista prédikátorok tüntettek magyarságukkal s nem ok nélkül, mert a kálvinizmust így tehették népszerű „magyar vallássá”. Méliusz bizonyára magyar papi ruhában járt éppen úgy, mint Szegedi Kis István, akinek magyar ruhás képe ránk maradt. Megjegyzendő, hogy a zászlós bárány sem bizonyít a képnek okvetlen Debrecenben készülte mellett. Mint nyomott címer előfordul pl. egy 1582 tájáról való bécsi nyomtatványon, Valentius Farinola nyomtató kiadványán is. Világosságot a kérdésben úgy lehetne deríteni, ha tüzetesen átvizsgálnók az egykorú német és belvét nyomdák termékeit, nem található-e valamelyiken e fametszetű kép eredetije. Mindaddig, míg azt valaki meg nem teszi, Méliusz állítólagos képe marad egyáltalán nem bizonyított gyönge feltevésnek."34 Papp Károly, a volt debreceni Tisza István Tudományegyetem irodalomtörténésze szállt síkra Koinlossy Arthur mellett, amikor egyik cikkében megállapította, hogy a Méliusz művében levő fametszet eredetije megvan az 1534-ben kiadott Luther-féle Biblia címlapján, a fametsző innen vehette a mintát, „s mi áll közelebbi gondolatul, minthogy abba a miniatűr képbe annak formai és arcvonását igyekszik (bár gyönge technikával) bevinni: akié maga a könyv... Mindez oly természetes, és ösztönszerű gondolat, melynek talán az ellenkezőjét lenne bajosabb vitatni.” Hogy a pap ül a „szószéken”, Papp Károly szerint ez természetes, hiszen Kálvint is ábrázolták úgy, hogy a szószék előtt (!) ül. Papp Károly Méliusz sapkájáról ezt írja: „...lágy, fejre lapuló germán sapka, aminőt a tudósok, művészek, (maguk a reformátorok) Kurópaszerte viseltek. Öltönyre pedig az a széles, leomló ujjú, un. Luther-köpeny, aminőt Luther, 26
