Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)

A XVI. századi zsinatok végzései a prédikátorok öltözetéről

Kerüljék azért az apostoloktól 1. Tim. 3.1-3. és köv. Tit. 1-6. és köv. feljegyzett vétkeket. Ruházatukban is tartsák meg az illendőséget és a hivatalukkal egyező tisztességet, s kerüljenek minden fényűzést, hogy szerénységüknek ineg legyen a jele. A másként cselekvőket meg kell büntetni.”25

Amint látjuk, a prédikátorok öltözetének kérdése végigvonul az 1500-as éveken, a zsinatok, cikkelyek, kánonok, törvénykönyvek nem győzik hangsúlyozni a „tisztességes, középszerű, szerény” ruhák viselését. Határozottan tiltakoznak a végzések a fényűzés ellen, a katonai ruhákkal és az óhatatlanul elterjedt török vagy törökös divattal szemben erélyesen lépnek fel. Ezt a tilalmat a Felsőmagyarországi cikkek még a diákokra is igyekeznek kiterjeszteni, mert a XXVI. artikulus elrendeli: „Mivel az iskolák az egyháznak azon veteményes kertjei, melyekből az Isten is a maga gabonájába munkásokat szokott hívni, a tanulóknak, - ki kell tüntetniük nem csak erkölcsökben, hanem még külviseletiikben is a kegyességet és példás szerénységet, - még a ruházatot is ehhez az álláshoz illőt kell viselni. Azokat pedig, akik ő hozzájok nem illő katonai öltönyt, felmetszett süveget, lovagcsizmát, török hajnyiratot és más efféléket bitorolnak, s helytelenül fegyvereket viselnek és dorbézolnak, az iskolából ki kell csapni.”26

A ruházatbani mértéktelenség megtorlására csupán a Felsőmagyarországi és a Borsod-Gömör-Kishonti cikkekben találunk utalást, hogy a piperkőc lelkészeket meg kell büntetni, illetve az ilyen tanulót az iskolából ki kell zárni. A megszigorított rendelkezésekre nyilván azért került sor, mert a korábbi végzések, törvénycikkek hatástalannak bizonyultak. A zsinatok sok esetben emlcge tik a keresztyén szabadságot, amely azonban semmiféle vonatkozásban, így az öltözködésben sem válhatott szabadossággá.

19