Takács Béla: A magyar református lelkészek öltözete - Nemzet, egyház, művelődés 3. (Debrecen, 2004)
A négy reformátor szobra Debrecenben
szögében első helyen látható Méliusz Juhász Péter szobra, Pásztor János alkotása. A reformátornak hosszú haja, rövid szakálla, bajusza van. A felső ruhája kettős, felül hasított ujjú, bokáig érő prémes mente, alatta derékig gombos, zsinóros tógát visel, a lábán csizmát. Méliusz a jobb kezével könyvet szorít az oldalához, a bal kezét úgy tartja, mint aki töpreng, gondolkozik. Méliusszal szemben helyezték el Szenczi Mohiár Albert szobrát, Füredi Richárd művét. A hosszú hajú, szakállas, bajuszos férh a jobb kezét feltartva kissé teátrális mozdulattal áll, a bal kezében nyitott könyvet tart. A ruhája prémmel szegett bő redőjű, bokáig érő ujjas mente, amelyet a nyak alatt egy gomb tart össze. A mente hátrésze a Luther-talárhoz hasonlít, a lábán hegyes orrú sarut visel. Hogy a mente alatt milyen ruhája lehetett Szenczinek, azt nem lehet tudni, mert a bő talár teljesen beburkolja a reformátor testét. Huszár Gál szobrát Ohmann Béla készítette. A hosszú hajú, szakállas, bajuszos prédikátort és nyomdászt munkaközben ábrázolta a művész, tehát a bal kezében betűkből összeállított, egy lap nyomására előkészített un. formát, a jobb kezében festékező labdát tart, amellyel a formára rákenték a nyomdafestéket. Huszár Gál ruhája bokáig érő palástszerű köpeny, kettős, felül hasított ujjal. A köpeny alatt zsinóros, szintén bokáig érő tógát visel Huszár Gál, a derekán övét, a lábán csizmát. Ilyen ruhában aligha lehetett nyomtatni, legfeljebb fűtetlen műhelyben, de még ebben az esetben is kötényt vett maga elé a tipográfus. Persze a két tárggyal a művész csak azt akarta jelképezni, hogy Huszár Gál nyomdász is volt. Komáromi Csipkés György szobrát Kisfaludi Strobl Zsigmond készítette. A hosszú hajú, bajuszos férfi széles gallérú prémes mentét visel, alatta zárt nyakú, derékig zsinóros, gombos, öves, bokáig érő tógát, cipőt. A jobb kezét előre nyújtja, a bal kezében Csipkés György könyvet tart. Kétségtelen, hogy bár a négy szobor négy művész munkája, az összhang tökéletesen érvényesül az alkotásokban. Jellemző rájuk a pátosz, leszámítva Huszár Gált, mert ő dolgozik, de a művészek a monumentalitásra törekedtek, és ezt sikerült is megvalósítaniuk. Méliusz Juhász Péter minden bizonnyal tiltakozna a saját szobra ellen, mert ő magát csupán debreceni „szegény káplánénak nevezte. Zoványi Jenő pedig ezt írja az Egyháztörténeti Lexikonában Méliusszal kapcsolatban: „Életkorának nem megfelelő szobra Debrecenben van.” Az alázat talán csak abban mutatkozik meg a szobrokon, hogy mind a négy reformátor hajadonfővel áll, bár ez annak is tulajdonítható, hogy a művészek nem tudják, hogy milyen süveget, kalapot tegyenek a reformátorok fejére. A szobrokat vizsgálva kitűnik, hogy Nemes Mihály aggodalma feleslegessé vál t, mert a művészek ösztönösen a magyaros viseletét választották a szakértők által javasolt Luther-talár helyett. A négy reformátor szobortervére kiírt pályázatra Nemes Mihály szerint másfélszáz mű érkezett be, köztük Medgyessy Ferenc pályaműve is. A nem díjazott szobrászok nevét, alkotásait nem ismerjük, de Medgyessy szoborterve látható a róla elnevezett múzeumban, Debrecenben. 101
