Ugrai János: „Kis világnak világos kis tüköre” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból - Nemzet, egyház, művelődés 2. (Debrecen, 2004)

Bevezető tanulmány: Az életpályák egyház- és oktatástörténeti háttere

dául azzal a rendelettel is igyekezett a peregrináció mértékét csökkenteni, hogy egykori peregrinusok nem kaphattak állami hivatalt.49

A többféle okból kiinduló akadályoztatás visszatérően felvetette az önálló protestáns egyetem vagy egyetemi kar alapításának szükségességét. Azonban amíg az udvar ideológiai-elvi okokból neheztelt a külföldi egyetemjárás intézményére, addig erről a megoldásról sem kívánt hallani. A türelmi pátenst követően azonban egyre jelentősebb hívei voltak a főhivatalnokok körében is a protestáns felsőoktatás kiteljesítéséhez szükséges állami beleegyezésnek. Ám az önálló egyetemi teológiai fakultás megalapítása ennek ellenére is további évtizedeket vett igénybe, mivel a II. József és II. Lipót halálát követő, a franciaországi forradalmi események által kiváltott konzervatív ijedelemtől is erősített politikai visszarendeződés ismét elvi fenntartásokat fogalmazott meg a protestánsok szabad működésével szemben. Végül a reformáció már említett háromszázadik évfordulója hozta el ebben az ügyben is a számottevő fordulatot, melynek eredményeként 1821-ben megindulhatott a bécsi egyetem protestáns teológiai karán a munka.50

A tiltó és akadályozó intézkedések ellenére a XVIII. század folyamán - változó mértékben - végig meghatározó jelentőségű maradt a reformátusok életében a peregrináció. Egyes számítások szerint a XVIII. század folyamán kb. kétezer, évente tehát átlagosan 35-40 magyarországi református deák szerzett így külföldön tapasztalatot. Elsősorban német, svájci és hollandiai egyetemek, akadémiák fogadták a magyar ifjakat. A leglátogatottabb intézmények közé a franekeri, utrechti, zürichi, jénai és az erlangeni tartozott. Ezek a széles körben elterjedt úti célok egyértelműen a reformátusok külföldi kapcsolatainak átrendeződésére utalnak: a XVII. században még nagy szerepet játszó angliai egyetemekre egyre kevesebben jutottak el, miközben jelentősen nőtt a közelebbi, elsősorban német intézmények látogatottsága.51 A központi szándékokkal összhangban a XVIII. század utolsó harmadában megszaporodott azoknak a száma, akik csak Bécsig vagy Pozsonyig jutottak el. (Ok teológiai tanulmányokat nem folytattak, helyette természettudományos stúdi49 Klein, 1943.356-376. p.

5,1 Klein, 1930. 443-501. p.

51 Kosáry, 1996. 94-129. p.

35