Ugrai János: „Kis világnak világos kis tüköre” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból - Nemzet, egyház, művelődés 2. (Debrecen, 2004)
Bevezető tanulmány: Az életpályák egyház- és oktatástörténeti háttere
azok a közelben élők, akik tudatosan hosszú tanulmányokat szenteltek utóduknak).30 31 A kollégiumok az összetett oktatási-nevelési feladatok teljesítésén túl anyaiskolaként (mater schola) is működtek, azaz a tanmenet és a tankönyvek meghatározásával, továbbá az általuk kibocsátott, tanítósággal (rectorkodás, praeceptorkodás) megbízott deákjaikkal egyaránt meghatározták a földrajzi hatósugarukba eső református települések kisiskoláinak, a jobbára csak elemi ismereteket (írás, olvasás, számolás), legfeljebb a latin grammatika alapjait tanító filiáinak vagy partikuláinak a működését. Bár ebben a korszakban kevéssé tagoltnak nevezhető a reformátusok iskola- rendszere, a tanügyi hierarchia alján álló filiák és a kollégium között elhelyezkedett néhány gimnázium, amelyek a latin nyelvet és az ahhoz kapcsolódó klasszikus tárgyakat a retorikáig bezáróan tanították és így előkészítették a diákot az iskolaközpontokban folytatandó akadémiai tanulmányokra. A korábbi gimnáziumok közül a XIX. században Sárospatak közelében azonban csak a szikszói, miskolci, — komoly megszakításokkal - a rimaszombati T 1 és a losonci működött. Noha a debreceni és a sárospataki anyaiskola földrajzi értelemben viszonylag közel feküdt egymáshoz, befolyási övezetük markánsan elkülönült. A nagyobb és híresebb debreceni intézmény lényegesen nagyobb - és közvetlen környezetében felekezeti leg egységesebb - terület partikulahálózatát tudhatta a magáénak: az egész tiszántúlin kívül a dunáninneni és a dunántúli szuperintendencia területére is kiterjedt a befolyása. A pataki kollégium ezzel szemben jó néhány beregi, szabolcsi, szatmári kivételtől eltekintve csak a tiszáninneni egyházkerületben határozhatta meg a kisiskolák tevékenységét. A földrajzi hatósugár e különbségei a partikulák hovatartozása mellett a diákok iskolaválasztásánál is érvényesültek: a dunántúli vagy alföldi ifjak továbbtanulásuk esetén ugyanis általában a debreceni kollégiumot választották, míg a Bodrog-parti vagy borsodi fiatalok csak elenyésző számban kerülték ki a sárospatakit. A lelkészi önéletrajzok egyik legfontosabb oktatás- és egyháztörténeti 30 Bajkó, 1976. 27-34. p.; Rácz, 1995. 11-19. p. 31 Bajkó, 1976. 27-63. p. 24
