Ugrai János: „Kis világnak világos kis tüköre” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból - Nemzet, egyház, művelődés 2. (Debrecen, 2004)

Bevezető tanulmány: Az életpályák egyház- és oktatástörténeti háttere

tus Egyházkerület egyházközségeinek számát: a felső-zempléni és ungi egyesült tractusban 62 mater és két egyesült gyülekezetei (Kásás Nagybári; Kis- és Nagytoronya), továbbá 26 filiát számolhatunk össze. Az alsó-zemplénibe 54 mater és két egyesült egyházközség (Kis- és Nagytárkány; Kis- és Nagykövesd), valamint 32 filia került.22 A végül mégiscsak megszervezett tornai tractusba valóban kevés, mindössze 16 mater és 12 filia került. Az abaúji esperes ezentúl 78 mater és 51 filia fölött gyakorolhatta jogait. A gömöri tractusba 42 mater és 45 fdia került. A felső-borsodi esperesség 44 anyaegyházból és mindössze négy kisegyházból, az alsó-borsodi pedig 41 anyaegyházból és 13 filiából állt össze.

A tiszáninneni szuperintendencia tehát 1799-ben összesen 337 anyaegyházat és 178 filiát tartalmazott. Ezt Csáji Pál adataival egybevetve láthatjuk, hogy az anyaegyházak száma a XVIII. század első harmadát követően közel tíz százalékkal nőtt, a filiák (1725- 1729-ben 221-es) száma viszont közel húsz százalékkal csökkent.23 Ez - bár az egyes egyházközségek sorsának, fejlődésének vizsgálata külön tanulmányt érdemel - arra enged következtetni, hogy a III. Károly- és Mária Terézia-kori ellenreformáció már csak korlátozott eredménnyel járt: viszonylag kevés, egyébként sem erős közösség pusztult el, a többiek viszont túlélték az immár kevésbé súlyos megpróbáltatásokat és a türelmi politika megvalósulásától számított alig két évtized alatt megszilárdították pozíciójukat, sőt jelentékeny hányaduk anyaegyházzá is tudott fejlődni.

1.5. Az egyházközségek élete, működése

Az egyházközségekben tehát a lelkész és a kurátor közösen viselte a felelősséget az anyagi, erkölcsi ügyek alakulásáért, de a kurátor kötelessége volt az alkalmazottak (jegyző, egyházfi) fizetésének pontos kiszolgáltatása, a parókiális épületek és iskolák gondozása, az egyházközségi vagyon felügyelete is. A lelkész és a kurátor viszonya nem mindig alakult ideálisan: a közös felelősség gyakran megosztotta őket, például nem informálták egymást mindenről,

22 A 32 filia közül hatot nem neveznek meg a dokumentumban, nevük helyén csak azt tüntették föl, hogy azok Szabolcs vármegyében találhatók.

23 Csáji, 1958. 49-56. p.

20