Ugrai János: „Kis világnak világos kis tüköre” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból - Nemzet, egyház, művelődés 2. (Debrecen, 2004)
Bevezető tanulmány: Az életpályák egyház- és oktatástörténeti háttere
nagyobb a kínálat, a verseny egy-egy pozíció megszerzéséért, így folyamatosan biztosítani tudják az egyházmegyei adminisztráció vagy az iskolalátogatás magas színvonalát. A levél vitatkozó soraiból úgy tűnik, számos esetben okozhatott gondot a lelkészek által kihirdetendő vármegyei parancsok elterjesztése, mivel a tractuális beosztás nem követte a vármegyei határokat, sokan ezért támogatták az új felosztást. A borsodiak szerint azonban a szolgabírák általában tudtak gondoskodni arról, hogy minden lelkész hírt kapjon a tennivalókról, különösen fontos esetben a szuperintendencia bevonásával szintén eredményesen jártak el eddig is. Egyébként sem lehet teljesen a vármegyei határokhoz igazítani a felosztást, ezt ezúttal sem tervezik (pl. Felső-Zemplén és Ung egy tractusba sorolása) - mutattak rá a vitázók. Ráadásul a Tiszántúli Szuperintendencia egy része Erdélyhez kapcsolódik, s ez a körülmény ott sem okoz különösebb fennakadást. Borsodban különösen kedvező a helyzet abból a szempontból is, hogy nemcsak az esperesség, hanem a szuperintendencia központja is Miskolcon van. Az így csak esetlegesen előforduló kommunikációs nehézségek kezelése érdekében érdemes lenne egy prosenior alkalmazása. Az érvelés utolsó pontjában pedig a budai zsinat végzéseire hivatkoznak, mondván, hogy a budai kánonok is a felaprózódás elkerülését célozzák.IX A borsodi vélemény több fontos jelenségre is rávilágít. Egyrészt egyértelműen kiáll a nagyobb egyházmegye megtartása mellett, s az érvek a tractusok bizonyos versenyzésére engednek következtetni (pl. a jobb lelkész elmegy más esperességbe). Szintén fontos eleme az ellenkezésnek az egyházmegyei tisztviselők kiválasztása; illetve a lelkészek általában csak egy egyházmegyén belüli mozgása. Az irat azt is igazolja, hogy a korabeli viszonyok között milyen döntő jelentősége volt egy-egy igazgatási egység működtetésében a jól járható utaknak, az amúgy is meglévő, erős kereskedelmi kapcsolatoknak. Végül kiemeljük Torna esetét, ahol a gyülekezet fölötti földesurak kátólikusságát, mint az önálló, nagy lélekszámú és gazdag gyülekezetek kialakulását akadályozó tényezőt hangsúlyozták. TIREKL. A. XXVII. 10. 223. 18
