Ugrai János: „Kis világnak világos kis tüköre” Északkelet-magyarországi református lelkészek önéletrajzi nyilatkozatai 1807-1808-ból - Nemzet, egyház, művelődés 2. (Debrecen, 2004)

Bevezető tanulmány: Az életpályák egyház- és oktatástörténeti háttere

intendensnek, s mivel püspökként meg kellett válnia tanszékétől, az éppen megüresedő sajószentpéteri parókiába költözött, s haláláig, 1823-ig szolgált apja egykori gyülekezetében.16

Az egyházkerület nagyságára és a többi szuperintendenciához mérhető arányára a legkorábbi adatokkal a XVIII. század első negyedének végére vonatkozóan rendelkezünk. A Csáji Pál által feldolgozott 1725-1729. évi összeírás adatai szerint a dunántúli egyházkerület 77, a dunamelléki 190, a tiszáninneni 306, a tiszántúli pedig 323 virágzó, tehát az ellenreformáció által nem elfoglalt anyaegyházzal rendelkezett. (Az akkor még létező, barsi, drégelypalánki, komáromi, komjáti és tatai seniorátust magába foglaló samarjai kerület pedig 86 gyülekezetei számolt.) Azaz a Tiszáninneni Református Egyházkerület a hazai helvét hitvallású anyaegyházak majd’ harmada fölött rendelkezett ebben az időszakban. Akkoriban négy seniorátusra, egyházmegyére oszlott a szuperintendencia: az abaújiba tartozott az abaúji közösségek mellett néhány szabolcsi, zempléni, tornai és sárosi eklézsia - összesen 82 anyaegyház. A borsod-gömör-kishonti senior vezetése alá összesen 140 anyaegyház esett - köztük néhány Zemplén, Heves és Torna vármegyei is. Az ungi seniorátus mindösz- sze 34 (ungi, szabolcsi, beregi és zempléni), a zempléni pedig 53 (zempléni és abaúji) egyházközségből állt.17

1.4. Az 1799. évi egyházmegyei határmódosítás

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy éppen a XVIII. század legvégén lezajlott egyházmegyei határmódosítás következtében a fenti adatokat össze tudjuk hasonlítani a mintegy hét évtizeddel későbbi helyzettel. így viszonylag pontosan megállapíthatóvá válik, hogy milyen mértékben hatottak a „vértelen ellenreformáció” hátralévő évtizedei, illetve a türelmi rendelet és a vallás- és tanügyi autonómiát biztosító törvény a kerület egyházközségeinek számára.

Az 1799. évi határmódosítás eredményeként létrejött az abaúji, az alsó-borsodi, az alsó-zempléni, a felső-borsodi, a felső-zempléni és ungi egyesült, a gömöri és a tornai egyházmegye, amely nemcsak

16 Mokos, 1892. 497-500.; 524-527. hasáb

17 Csáji, 1958.54-74. p.

16