Szabó András: A késő humanizmus irodalma Sárospatakon (1558-1598) - Nemzet, egyház, művelődés 1. (Debrecen, 2004)
A humanista levéltől az orációig
kézirata (másolata?) Johannes Bocatius kezébe került, aki azt 1613-ban ki is adta. Még inkább felhívja erre a műre a figyelmet az, hogy Szenei Molnár Albert 1616-ban újra kiadta, ezáltal a magyarországi késő humanizmus 17. század eleji leszálló ágának két vezető személyisége került kapcsolatba vele. Sokáig kéziratban terjedő írása egyértelműen jelzi Thúri Farkas Pál írói tehetségét, megmutatja, milyen szellemben taníthatott Patakon. Nyilván nem ez volt az egyetlen munkája, s a hitviták mellett számolnunk kell történelmi érdeklődésével is - a fennmaradt alkotások hiánya ez esetben sem jelenti azt, hogy nem voltak a kortársak által ismert kéziratos művei. Az episztola egy másik, áttételes formája a nyomtatványok elé írt, személyhez vagy általában az olvasóhoz címzett ajánlólevél. Esetünkben - miután nem valódi misszilisekről van szó - ezeket nem itt tárgyalom, illetve csak néhányat emelek majd ki fontos tartalmuk miatt. A többi mű - erőteljesen közhelyes volta miatt - úgy vélem, most mellőzhető. Rátérve az igazi levelekre, vissza kell utalnom arra a részre, ahol a patakiak külföldi kapcsolatait részleteztem. Vannak ugyan kevésbé reprezentatívabb, „szürke” hazai levelek is (Balsaráti Vitus János orvosi kérdésekről Várday Miklósnak, Szikszai Fabricius Balázs a Melithekhez, Fegyverneki Izsák és Thoraco- nymus Mátyás Kassa város tanácsához, Krakkai Demeter Forgách Simonhoz, etc.), ezek azonban irodalmi szempontból már kevésbé értékelhetők. Ott, ahol egy neves tudós előtt kellett bizonyítani a műveltségüket, egészen más lett a stílus, s felbukkantak a humanista levél jellegzetességei. Tudós levél persze nem csak külföldre íródott ebben a korszakban, megmaradni azonban főleg nyugod- tabb történelmű országokban tudtak ezek a művek. Tipikus példa Szikszai Fabricius Balázs levele Josias Simlerhez,297 amely valóságos információt keveset hordoz (mentegetőzik is a szokásos hírközlő rész elmaradása miatt), csupán egy szerény iskolamester tiszteletét fejezi ki a nemzetközi hírű tudós iránt. Szerénykedő, körülményes humanista stílus és keresztyén gondolatkör egyesül benne, ezek az alkotóelemek - párosulva még az itt hiányzó hírek:'17 Zsindely E. 1968, 127-128. - A levél eredetije: Zentralbibliothek Zürich, Handschriftenabteilung, Ms. F 59, ff. 498^199.
