Szabó András: A késő humanizmus irodalma Sárospatakon (1558-1598) - Nemzet, egyház, művelődés 1. (Debrecen, 2004)
A sárospataki protestáns iskola kezdetei
sem kímélte: 1528 szeptemberében a Pálóczyak középkori várkastélya, mely nem a mai vár helyén, hanem a Héce nevezetű külvárosban, a város másik végén állt, egy ostrom során leégett és romba dőlt.66 Erre az időszakra tehető a beginák házának és a kla- risszák kolostorának elnéptelenedése is, csupán a plébánia és a ferences kolostor őrizte a folytonosságot, még a plébániai iskoláról sincs semmiféle életjelünk. Perényi Péter udvartartása és családja 1530 tájáról kezdhetett a törököktől fenyegetett Siklósról a zempléni birtokokra költözni, ő maga 1533-tól tartózkodik a környéken, s 1534-től van arra biztos adatunk, hogy megkezdi a pataki vár kiépítését. Ekkor épült a központi rész, az ún. Vöröstorony, s elkészült az ezt övező városrész körüli fal a Bodrog partjára nyíló kapuján az 1541. április 17-i keltezésű felirattal: „Felix civitas, in qua Verbum Dei praedicatur, et observatur illud”. Perényi Péter fogékony volt a reformáció tanításaira, de egy átmeneti kor gyermekeként a reformokat a középkori egyházon belül képzelte el, s semmiképpen sem akart egyházszakadást. Innen eredt ellentmondásos állásfoglalása is: noha a reformáció bártfai központjával is kapcsolatot tartott, s 1539-1540-ben Dévai Mátyás és Dobai András személyében protestáns udvari papja volt. Patak városában továbbra is katolikus plébános működött, s virágkorát élte a ferences kolostor. 1540 után ez a korai, csak Perényi udvarára korlátozódó pataki reformáció meg is állt, s e mögött nemcsak ez az átmeneti és ellentmondásos álláspont, hanem bizonyos politikai megfontolások is kereshetők. A szigorú ferences rend, amely maga is az egyház megreformálásának szándékával keletkezett, hatalmas erőfeszítéseket tett a reformáció elterjedésének megakadályozására, s ért is el átmeneti sikereket. Sárospatakon annyira erős volt még, hogy 1537 és 1542 között itt Perényi Pétert a hagyomány az iskola alapítójaként tiszteli, portréja a Református Kollégium homlokzatán látható 66 Détshy M. 2002, 37. 31
