Szabó András: A késő humanizmus irodalma Sárospatakon (1558-1598) - Nemzet, egyház, művelődés 1. (Debrecen, 2004)
Nyelvtudomáy latinul és magyarul
mindennapi élet tárgyaitól és fogalmaitól a természettudományokig és a humán tudományokig. Ritoókné Szalay Ágnes mutatott rá, hogy a füvekről, fákról, gyümölcsökről, halakról és betegségekről szóló részek formailag is elkülönülnek, s minden bizonnyal Balsaráti Vitus János a szerzőjük344 - erre a megállapításra a megfelelő helyen még visszatérek, itt csak azért említem, hogy rámutassak a mű magas szintű és tudományos jellegére. Irodalmi szempontból tanulságos a könyvtári fogalomkör vizsgálata is, itt találhatók meg ugyanis az irodalom és a retorika szakszavai a „liber ideographus”-tól (ő maga közével írt könyv) a „commentarius”-ig (bő beszéddel magyarázó könyv). A legtöbb szó a szöveg részeire vagy műfajára utal: epistola (másnak írott levél), oratio (bű beszéd), oratiuncula (rövidedön való beszéd), homilia (prédikállás), dialogus (egymás közt való beszélgetés), apologeticus liber (más könyvre való felelés), paraeneticus (valamire intő könyv), didascalicus (tanító könyv), poema (verssel írt könyv), carmen (vers), historia (lőtt dolog), fabula (beszéd), expositio (megmagyarázás) - s hogy mennyire csak a latin irodalomra gondol a szerző, s mennyire nem voltak magyar szakkifejezések, mutatja, hogy a „panegyricus” és a „soluta oratio” vagy „prosa” szavakat csak latinul értelmezi. A szójegyzék egy másik helyén egyébként találkozunk a „poetica, poesis, poetria” (versszerzésnek tudománya), „poeta, vates” (versszerző mester), illetve az „epitaphium” (koporsó fölött való írás) kifejezésekkel, ez utóbbi nem feltétlenül verset jelent. A tizenöt éves kéziratos hagyományozódás természetesen rajta hagyta a nyomát ezen a művön is, így került egy ismeretlen gyöngyösi másolója révén Magyarország nagyobb folyói közé egy patak: „Gemmatus fluvius” (Gyöngyös vize), s a fontosabb helynevek közé „Machaeropolis” (Fegyvernek),34'3 minden bizonnyal Fegyverneki Izsák beavatkozása következtében. Az első nyomtatott kiadások körülményei is a humanista iskolákhoz kötődnek: 1590-ben (és 1592-ben?) Pesti Gáspár, volt debreceni tanár és sárospataki elsőpap jelentette meg, 1592-ben Bártfán kiadták az első némettel bővített változatát, 1597-ben pedig némileg átdolgozva és 344 Ritoókné Szalay Á. 1976, 39. 345 Melich J. 1906, 54, 62, 85-87, 97-98.
