Szabó András: A késő humanizmus irodalma Sárospatakon (1558-1598) - Nemzet, egyház, művelődés 1. (Debrecen, 2004)
A latin nyelvű alkalmi vers
A LATIN NYELVŰ ALKALMI VERS A verskészítés mestersége (hasonlóan a beszédkészítéshez) iskolai tananyag volt, a latin verselés célja sem volt más mint az imitatio, a klasszikusok követése, s persze messze állt a mai értelemben vett művészettől.1'1 A késő humanizmus korára a latin vers még inkább kiüresedett, olyan tehetségnek, mint Janus Pannonius volt az előző században, már nyomát sem találjuk. A fejlődés fő vonala az anyanyelvű irodalom és az anyanyelvű költészet volt, s a latin nyelvű irodalom műfajai közül nálunk leginkább a vers bizonyult forma tekintetében olyan zsákutcának, amelynek kevés kölcsönhatása nem volt ezzel a fővonallal. Sylvester János próbálkozása a magyar nyelvű időmértékes költeménnyel nem sok követőre talált, így a 18. századig nálunk a hangsúlyos verselés maradt szinte egyedüliként a porondon. Ez nem feltétlenül természetes jelenség, ebben a korban is voltak kísérletek a klasszikus verselés anyanyelvi megszólaltatására, s ennek egyik szép példáját éppen Magyarország területén találjuk. A zólyomi származású szlovák Jeremiás Parlagi tollából fennmaradt egy helyesírási-grammatikai tankönyv, amely utolsó fejezetében a klasszikus időmértékes költemények írását tárgyalja igen sok példával a „biblictina”-n, az Észak-Magyarország szláv lakosságú területein irodalmi nyelvként használt szlovakizáló cseh nyelven.14 Parlagi nem is állt messze sem időben, sem térben, sem gondolkodásmódban a patakiaktól: ő is kapcsolatban volt sokuk levelezőpartnerével, Johann Jakob Grynaeussal, sőt levele alapján őt is a kryptokálvinisták közé sorolhatjuk.313 314 315 Mégis, míg a nyelv- tudomány területén a latin kezdettől fogva inspirálta a magyar nyelv törvényszerűségeinek feltárását, verselés tekintetében ez a 313 Bán Imre, Irodalomelméleti kézikönyvek Magyarországon a XVI-XVII. században, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971,6-7, 12-13. 314 Jeremiás Parlagi, De litteratura Slavorum germanissima, in usum puerorum naturali methodo edita, OSZKk Duód. Lat. 15. 315 Grynaeus, J. J. 1989, 111-112, 160. - Parlagiról lásd még: Szabó A. 1996, 119-121. 87
