Szabó András: A késő humanizmus irodalma Sárospatakon (1558-1598) - Nemzet, egyház, művelődés 1. (Debrecen, 2004)

A humanista levéltől az orációig

és görög alkalmi versek kíséretében megjelent mű a kor egyik legszebb és legkimunkáltabb latin nyelvű beszéde, amelynek ajánlása ugyan a tiszáninneni református egyház vezetőihez szól, megfogalmazásában azonban teljesen humanista, zsúfolásig telve mindkét nyelvű klasszikus idézetekkel versben és prózában. Történeti adatokban bővelkedő hiteles életrajzot olvashatunk, benne még anekdotikus elemekkel is, s természetesen szó esik magáról a szerzőről, akinek az apja, Császár Mátyás tanította Szikszait Kassán. Csak sajnálni lehet, hogy Kassai Császár Györgynek ez az egyetlen fennmaradt műve; ez is képet ad azonban a tehetségéről, és arról a magas szintű retorikai képzésről, ami Patakon folyt. Mivel stílusát Forgách Mihály folytatta, ezt is újabb érvnek tekintem amellett, hogy itt tanult. Ennek az életrajztípusnak egyenes folytatása Skaricza Máté Szegedi Kis István életrajza, melybe ráadásul bele van szőve a szerző peregrinációjának leírása, ezt a munkát is a

305

már említett Johann Jakob Grynaeus adta ki Bázelben 1585-ben.

A reneszánsz és a humanizmus jellegzetessége - amint arra már a bevezető fejezetben is utaltam - a személyiség előtérbe kerülése, az életrajz majd az önéletrajz műfajának megjelenése. Nem véletlen, hogy a korszak igen sok magyarországi protestáns prédikátora vezetett önéletrajzi, családi és történeti feljegyzéseket Paul Eber eleve üres lapokkal nyomtatott kalendáriumának valamelyik kiadásában. A sárospatakiaktól ilyen Eber-kalendáriumot nem ismerünk ugyan, de éppen egy volt pataki diák Miskolci Csulyak István megírta Curriculus vitaejét, az önéletrajzát,306 s ezt sokkal „tisztább” formában tette, mint a kortárs Szenei Molnár Albert

•507

egyenetlen és vázlatos naplója. Szintén Miskolci Csulyak volt az, aki megadta a családfáját, amely egy mezővárosi polgárcsalád tekintetében teljesen egyedülálló.308 S ha már a személyességről szólok, meg kell említenem a protestáns késő humanizmus kötelező kellékeit, a peregrináló diákok útinaplóját (a verses formáról

305 Szegedi Kis István, Theologiae sincerae loci communes, Konrad Waldkirch, Bázel, 1585. (RMK III. 740.)

306 Miskolci Csulyak I. 1962.

307 Szenei Molnár A. 2003.

308 Pécseli Király Imre, Miskolcit Csulyak István és Nyéki Vörös Mátyás versei, sajtó alá rendezte Jenei Ferenc, Klaniczay Tibor, Kovács József és Stoll Béla, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1962, 281-282. (RMKT XVII. század 2.)