Szabó András: A késő humanizmus irodalma Sárospatakon (1558-1598) - Nemzet, egyház, művelődés 1. (Debrecen, 2004)
A protestáns humanista iskola
bergi egyetemen alakult meg az a tanárok nélküli diáktársulás, a coetus, amely a következő fél évszázadban a magyar késő humanizmus egyik legjelentősebb műhelyévé vált.56 az 1550-1560-as évektől emelkedett fel a tolnai, kolozsvári, sárospataki és debreceni tanintézmény most már nem német, hanem túlnyomórészt magyar környezetben. A legtöbbet talán a tolnai iskoláról tudunk, Kathona Géza monográfiája e téren minden fellelhető adatot ősz- szegyűjtött. viszonylag friss összefoglalással rendelkezünk a debco receni kollégium történetéről, itt azonban továbbra is vannak nyitott kérdések: nincs módszeresen kiaknázva az 1588-ban induló diáknévsor, keveset tudunk a nyomda és az iskola kapcsolatáról, s a történeti korszakolás sem megoldott (a magam részéről úgy vélem, hogy Újfalvi Imre rektorságának vége, 1599 az első nagy korszakhatár). Az antitrinitáriussá vált kolozsvári iskoláról (elsősorban Pirnát Antal kutatásai nyomán) igen bő szakirodalom áll rendelkezésünkre, egy modern összefoglalás ennek ellenére mégis hiányzik. E tartósan magas színvonalú intézmények mellett utalni kell azokra az iskolákra is, amelyeket csak ideiglenesen emelt ki egy-egy ott tanító humanista rektor tevékenysége: ilyen volt Késmárk Thoraconymus Mátyás és Nagyszeben Georg Deidrich idején. A pedagógiatörténeti irodalomból, melyet az előző fejezetben nem véletlenül hagytam ki a tudománytörténetek sorából. Mészáros Istvánnak a 16. századi városi iskoláinkról szóló könyvére kell még feltétlenül kitérnem, annál is inkább mivel több ponton nem értek egyet vele. Elfogadhatatlan számomra, hogy a közvetlen források hiánya miatt ezt írja a debreceni és sárospataki gimnáziumról: „A 16. században még egyszerűbb szervezetű és egyszerűbb tananyagú volt mindkettő. Nincsenek adataink arra vonatkozólag, hogy a »studia humanitatis« oktatásában-művelésében különösképpen kiemelkedtek volna a 16. század folyamán.”56 Mindezzel szemben a besztercebányai, lőcsei és Selmecbányái iskolát úgy tárgyalja, mint amelyekben teljesebb klasszikus tananyag-együttest 36 Szabó G. 1941. 57 Kathona G. 1974. 58 A Debreceni Református Kollégium története, szerkesztette Barcza József, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodájának Sajtóosztálya, Budapest, 1988. 59 Mészáros I. 1981, 113.
