Szabó András: A késő humanizmus irodalma Sárospatakon (1558-1598) - Nemzet, egyház, művelődés 1. (Debrecen, 2004)

Késő humanizmus. Egy irodalomtörténeti korszakmegjelölés hátteréről

tűk egyrészt szociológiai, s az értelmiségi réteg nagyságából, társadalmi szerepéből ered, másrészt onnan származik, hogy a késő humanizmus korára a reformáció nyomja rá a bélyegét. Noha kétségkívül léteznek a felekezeti határokon is átlépő humanista kapcsolatok, s tovább élnek az erazmiánus eszmék, a korszak lényegét éppen az adja, hogy a régi egyház és az új egyházak műveltsége szimbiózisba lép a humanista kultúrával. A második kiemelendő momentum az, amelyre Trunz (a német irodalmat tartva szem előtt) talán kevésbé figyel: a humanizmus, s különösen a késő humanizmus nyelvi érdeklődése, amelynek nyomán szójegyzékek, szótárak és latint anyanyelvvel összehasonlító grammatikák valamint poétikák születnek. Ez eredményezi aztán azt a folyamatot, amelynek során először iskolai célra és kuriózumként, később már tudatos elhatározással anyanyelvű tudós művek jönnek létre.

Fel kell hívnom a figyelmet arra a folyamatra is, amely a kora újkori művelődés egyik leglátványosabb eleme: ez nem más mint az emberi személyiség felfedezése.17 Trunz ennek a folyamatnak csak egy irodalmi lecsapódását, a levelezést tárgyalja részletesen, pedig éppen ez az a kor, amikor általánossá válik értelmiségi körökben a naplók és autobiográfiák írása. Ide illeszkedik a személyes portrék készíttetése is, a tudósok elkészíttetik a többnyire ovális keretben álló rézmetszetes arcképüket. Nem csak Reusner gyűjteményét ismerjük ebből az időből, de érdemes megemlítenünk Paolo Jovioét, Théodore de Béze-ét és a Jean Jacques Boissard nevéhez köthető értelmiségi arcképcsarnokot, amelynek a 17. század közepén megjelent egy bővített és kiegészített kiadása. Ez utóbbi kötet, illetve Paul Freher 1688-as, 2900 életrajzot és 1311 arcképet tartalmazó kézikönyve ma is nélkülözhetetlen forrásai a

t i o

késő humanista korszakkal foglalkozó kutatásnak. S ha már ilyen

17 Lásd: Richard van Dülmen, Die Entdeckung des Individuums 1500-1800,

Fischer Taschenbuch Verlag, Frankfurt am Main, 1997. (Europäische Geschichte.)

18 Andreas Wartmann, Drei Porträtwerke aus der Zweiten Hälfte des 16. Jahrhunderts = Graphische Porträts in Büchern des 15. bis 19. Jahrhunderts, herausgegeben von Peter Berghaus, Harrassowitz Verlag, Wiesbaden, 1995, 43-53. (Wolfenbütteier Forschungen, Band 63.) - Peter Berghaus, Paul Frehers Theatrum Virorum Eruditione Clarorum (Nürnberg 1688) = Uo. 129-133. - Théodore de Béze, Icones id est verae imagines vivorum