Szabó András: A késő humanizmus irodalma Sárospatakon (1558-1598) - Nemzet, egyház, művelődés 1. (Debrecen, 2004)

Késő humanizmus. Egy irodalomtörténeti korszakmegjelölés hátteréről

ezzel szemben a késő humanizmus egy szélesebb (de még mindig viszonylag kicsi) réteg elismert tulajdonaként állt szemben a műveletlenebbek anyanyelvű kultúrájával. Végül az egyre nagyobbá váló értelmiségi réteg felolvadt, a polgárság felső rétegének részévé vált, s a humán tudományok megszűntek a teljes tudományosság összetartó erejének illetve alapjának lenni.

Trunz maga is tisztában volt azzal, hogy fentebb kivonatosan ismertetett 1931-es tanulmánya csak egy vázlat, s jegyzeteinek végén ezt írta: „A szerző reméli, hogy számára később lehetséges lesz egyszer nagyobb keretek között is tárgyalni az itt előadott kísérlet témáját.”8 Nem tette meg (pedig hosszú, 1905-től 2001-ig tartó életet élt), s ebben valószínűleg az 1933 után sajátosan alakuló német történelem is szerepet játszott. Ha ma akarná valaki ugyanezt feldolgozni, vaskos monográfiát kellene írnia, azóta ugyanis jóval többet tudunk, s számos részletkérdést feldolgoztak a kutatók. Mindesetre az 1960-as évek második felétől a késő humanizmus fogalma a német irodalomban elfogadottá vált, s számosán tovább mentek az általa megnyitott úton, továbbgondolták a felvetett problémákat, illetve kiegészítették tudásunkat azzal, amit az első vázlat kihagyott.

Csak nagy vonalakban, s a teljességre törekvés igénye nélkül szeretnék néhány azóta írt tanulmányt és könyvet megemlíteni. 1983-ban látott napvilágot Gunter E. Grimm korszakokat átfogó monográfiája, amely az értelmiség és az irodalom kapcsolatát veszi vizsgálat alá a humanizmus korától a korai felvilágosodásig.9 A könyv az első részben Trunz gondolataira támaszkodva elemzi a tudós értelmiségi réteg kialakulását a humanizmus korában, az egyetemi rangokat, a költőkoszorúzás intézményét, a humanista tudományosság és poétika sajátosságait, a poétika és retorika tanítását a kor iskoláiban, hogy aztán rátérjen Opitz tevékenységére és a barokk kor anyanyelvű költészetére. Hermann Wiegand 1984- ben a hodoeporicon késő humanista műfaját dolgozta fel, benne

8 Trunz, E. 1931,53.

9 Gunter E. Grimm, Literatur und Gelehrtentum in Deutschland. Untersuchungen zum Wandel ihres Verhältnisses vom Humanismus bis zur Frühaufklärung, Max Niemeyer Verlag, Tübingen, 1983. (Studien zur deutschen Literatur, Band 75.)

13