Szabó András: A késő humanizmus irodalma Sárospatakon (1558-1598) - Nemzet, egyház, művelődés 1. (Debrecen, 2004)
Az iskola diákságának társadalmi összetétele
az Alaghy-fiúkért járó pénzt. Melith Péter, Alaghy Ferenc és István voltak az első ilyen ismert tanulók, Alaghy Ferenc később módos köznemes lett, aki élete végén a főnemesek közé emelkedett, s megszerezte örökségét, a vidék egyik legjobb uradalmát, a regécit. Ilyen volt a továbbiakban Petki János, Máriássy Zsigmond, (feltételezhetően) Péchy Zsigmond és Forgách Mihály, valamint Thököly István és Miklós. Petki János odahaza, Erdélyben futott be később nagy karriert, s a kancellárságig vitte, Thököly István pedig mint szilárdan császárpárti nagybirtokos és mint Thurzó György veje a grófi rangot is megkapta. Ez esetben a vallási hovatartozásnak sem volt nagy jelentősége: az Alahgy-fiúk katolikusok voltak, Petki János, pedig unitárius - alacsonyabb rangú diákoknál ilyesmi elképzelhetetlen lett volna. Abból, hogy a 17. században átlagban a 40%-ot is meghaladta a nemesi származásúak aránya Patakon,341 arra lehet következtetni, hogy már a 16. században is többen lehettek, mint amennyit a diáknévsor híján azonosítani lehet. Rátérve ezek után a többi tanulóra, akik között egy szabad királyi város polgárait is ott találjuk (Kassai Császár György, Kassai Zsigmond Dávid), azt is leszögezhetjük, hogy az iskola korántsem csak a lelkész- és tanárutánpótlás képzését szolgálta, padjait későbbi világi értelmiségiek is koptatták. Természetesen a diáknévsor hiánya azt eredményezi, hogy a korabeli alkalmi nyomtatványokban szereplő, vagy később valamilyen módon nevet szerzett személyeket ismerjük elsősorban, így is tudunk azonban két királyi hivatalnokká lett tanulóról, ezek: Debreceni Herczeg Ferenc, később a Szepesi Kamara írnoka, majd ügyvéd, valamint Kopácsi Ferenc, később a Szepesi Kamara tanácsosa. A valós arányszámokat csak sejtjük, de mindenképpen csak egy kisebbség jutott el közülük külföldi egyetemekre, a többség domidoctus prédikátor, tanár és világi értelmiségi lett, akik számára az itt kapott műveltség jelentette az alapot a további boldogulásukhoz. Péter Katalin már 1990-ben is figyelmeztetett arra, hogy 393 Hörcsik R. 1998, 39.
