Szabó András: A késő humanizmus irodalma Sárospatakon (1558-1598) - Nemzet, egyház, művelődés 1. (Debrecen, 2004)
Az orvoslás és a természettudományok
AZ ORVOSLÁS ÉS A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK A humanista tudományosságnak és ebből következően az iskolai oktatásnak is a humán tudományoknak alárendelve ugyan, de részei voltak a természettudományok is. Sárospatakon ráadásul kiemelt szerepet kapott az orvostudomány, annak köszönhetően, hogy hosszú ideig itt működött a korszak egyik legnevesebb magyar orvosa, Balsaráti Vitus János, aki doktori oklevelét Itáliából hozta.359 A wittenbergi orvosképzés sokkal elméletibb és konzervatívabb volt, mint az itáliai, a reformáció szülővárosában például csak a legritkább esetben boncoltak, s még szorosabban egybekapcsolták az orvostudományt a teológiával és a filozófiával.360 Igen jellemző erre a felfogásra Melanchthon Liber de anima című munkája, amely elsősorban az anatómiát, fiziológiát, lélektant és filozófiát vegyíti egybe, de egyetlen szemléltető ábra nincs benne.361 A Wittenbergben tanuló magyarok jó része a jelek szerint orvostudományt is hallgatott, igen sokan érdeklődtek a növény- és állattan iránt, tudásuknak azonban korlátot szabott mestereik Melanchthon, Kaspar Peucer és a többiek felfogása. Balsaráti Vitus János műveinek többsége elveszett: 1564-ben latin nyelvű könyvet írt a pestisről, vitatkozva Melius Péter véleményével, aki meglehetősen fatalista álláspontot foglalt el ebben a kérdésben; majd 1567 után egy négy könyvből álló magyar nyelvű orvosi könyvet állított össze a chirurgusok, azaz a borbélysebészek számára. Ez utóbbi munkájának Ritoókné Szalay Ágnes a 16-17. század fordulójáról fennmaradt receptkönyvekben véli felfedezni a hatását, de nem szabad megfeledkeznünk az erdélyi Lencsés György magyar orvosi könyvéről sem, amely szinte összefog359 Ritoókné Szalay Á. 1976, passim. 360 Szabó András, Magyarok Wittenbergben 1555-1592 = Uő., Respublica litteraria. Irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányok a késő humanizmus koráról Balassi Kiadó, Budapest, 1999, 86-87. (Régi Magyar Könyvtár, Tanulmányok 2.) 361 Számos kiadása közül az alábbit láttam: Philipp Melanchthon, Liber de anima..., Simon Gronenberg, Wittenberg, 1587.
