Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-07-05 / 75. szám
— 299 — t .«/î Hudolf trónörökösnek határozott szándéka október havában több napi időzésre Görgény-S/.t.-Miklósig menni, a hová őt Stefánia trónörökösné elkíséri. Az ott, ez alkalommal tartandó medvevadászatokra több magyar és osztrák ur hivatalos lesz worgényről a trónörököspár két napra Nagy-Ká- rolyba megy. Eljegyzések. Szentiványi Miklós, megyénk derék főjegyzője, eljegyezte Háromszék hölgykoszorujának egyik legszebb virágát, a bájos ős müveit hatolykai Potsa Gizellát, főispánunk rokonát. — Id Czeez Márton szamosujvári kereskedő a napokban tartotta niT “4V “elíbeli Fejír G«'rt W.=» leí^vlt seknekt °3Z1Dte 8zerencsekivánatunkat a jegyeMennyit fogy a nap júliusban? Julius hó l-én a nap 4 óra 7 perczkor kelt és 8 órakor nyugo- ,f “ nap hossza 15 óra 53 ° dott le, e szerint a volt; 31-én a nap 4 óra 37 perczkor kel és 7 óra 37 perczkor nyugszik, vagyis a nap hossza 14 óra 57 perez leend. E szerint a nap jul1U8ban 5G perczczel logy. A „Székely Nemzet“ czimü politikai kormáuv- lapot a gyergyó-szentmiklósi olvasókör — rajut a „Székelyföld“ Írja - jun. 27-én tartott választmányi ülésén köréből kitiltotta, mely határozat oka abban rejlik, hogy említett lap az utóbbi időben igen sok valótlan dolgot közölt Gyergyó Szentmiklósról. Ki volt Táncsics. Az elhunyt agg népkültő temetésén Herman Ottó tartott a sírnál szép gyászbeszédet, melyben az őt jellemző rövid kivonatot itt közöljük: „A sors úgy akarja, hogy én álljak itt, a leghívebb magyar: Táncsics Mihály sírja mellett s búcsúztassam el őt egykori bajtársai nevében erről a világról. Ám t. gyászoló gyülekezet, az a férfiú, ki e koporsóban nyugszik, ez elölt 36 évvel a nép vállán hagyta el a sötét börtönt, melybe a zsarnokság vetette. S miért ? Mert visszakövetelte a nemzet, a nép jogát. Most egy nehéz pálya végén visszabocsátjuk az anyatermészet szent ölébe. Vájjon miért küzdött Táncsics ? Hiszen azok a jelszavak, melyeket hirdetett, szentek voltak akkor is. S ő miben részesült a társadalom részéről V Kijutott neki keservesen az alamizsnából. De az sem alázta meg őt, mert a kikért első sorban szenvedett azok nrentek az ő szegényes hajlékához, ugyanazok' a munkások vették őt körül. Ez nagy elégtétele Táncsics Mihálynak. A legnehezebb kérdés megoldását hu tette o. Azt kérdik sokan, hogy e roncsolt testtel el van-e temetve az a kérdés is, melynek ő feláldozta egész életét ? Soha! Minden igazság, temessék bármilyen mély sírba, felemeli szavát. Eredj agg harezos, megtetted kötelességedet. Tisztelettel borulunk koporsódra." Nyugodjék a sokat szenvedett lélek porhüvelye csendesen s legyenek áldva az elköltözött honfi hamvai! Táncsics Mihály temetésén összesen 22 egylet vett részt, a mi fényes bizonyítékot szolgáltat arról, hogy az elhunyt agg iró mily népszerűségnek örvendett. — Bokros József, a Táncsics-bizottság elnöke értesíti a közönséget, hogy Táncsics müveiből egyes kötetek 50 krjával nála kaphatók. Árvizek- Temesvárról Írják, hogy a Temes és Bistra folyók a legutóbbi napok esőzései következtében hirtelen megáradtak és veszélylyel fenyegetik a 16 közel fekvő községet. A temes-bégavölgyi viz- szabályozási társulat és Temesmegye alispánja intézkedtek, hogy a községi közerő és a lakosság a védgátakra kirendeltessék. Medvesen a vizveszély annyira nő, hogy a katasztrófa minden pillanatban várható. Szőts Lajos szolgabirősegéd már künn működik a helyszínén. Bessenyey Ferencz szolgabirő kirándult a veszélyeztetett helyekre, hogy az óvintézkedéseket megtegye és a lakosságot kettőztetett munkásságra buzdítsa. A buziási járásból is nyugtalanító hírek érkeznek. Leginkább Unip és Újlak községek vannak veszélyeztetve. — A Tisza is veszélyesen árad, s minthogy a felső vidékekről a folyónak egyre tartó nagyobb növekedését jelzik, uincs is kilátás arra, hogy az áradás Szeged mellett hamarjában megszűnnék. Borzasztó öngyilkosság. Münchenben tegnap egy tüzéraltiszt borzasztó módon vetett véget életének. Megtöltött a szertárban egy ágyút, eléje állt és egy zsineg segélyével elsütötte a löveget. A szerencsétlen ember feje elvált a testtől és mintegy 60 lépésnyire röpült, míg testének törzse össze-vissza lett zúzva. Hogy párbajoznak a palotai asztalosok. Palotán két asztalos valami munka felvállalása fölött összeveszett. Az egyik kigyót-békát kiáltott társára, csak hogy jó hírnevét bemocskolja, a mit aztán ez csak az ellenfél vérével vélt lemoshatni s elhatározta, hogy rágalmazóját „egy tisztességes párvivásra“ szólítja föl. Megírta tehát a kihívást egy 50 kros bélyegiven s egy rossz fekete kesztyűt mellékelve hozzá, boríték alatt megküldte ellenfelének. Föltételek : készítsen mindenikük egy-egy remeket s ha a kihivotté lesz a jobb, akkor ötször lőhet rá a kihívóra, ha ellenben ez utóbbié találtatik jobbnak, akkor egymásra törnek karddal, mert egyiküknek veszni kell. Végül kijelenté, hogy a „pártvivás“ elől nincs kibúvó, mert arra engedélyért már a községi elöljárósághoz is folyamodott. Tehát kard vagy revolver ! Ki fél jobban ? Egy tiszt kinevetett egy félénk hölgyet, mert ez egy üdvluvés alkalmával összerezzent. Később ugyanezt az ijedős hölgyet nőül vette. Hat hónappal a házasság után az előszobában — lehúzta csizmáit, valahányszor éjjel későn vetődött haza. Egy nevelb’nö regénye. Egy berlini kereskedőnek Londonban lakó nejénél levő leánya nemrég atyja közvetítésével egy német nevelőnőt kapott és a fiatal, szerény leányt rövid idő alatt megkedvelte a család. Származására nézve csak annyit tudott, hogy egy sondershauseni polgár leánya. A napokban azonban megtudta, hogy báró kisasszony és 400.000 márkát örökölt. Az a nő, a kit anyjának hitt, édes anyjának nővére volt. Ezelőtt huszonkét évvel egy fiatal báró beleszeretett anyjába, egy lelkész leányába és azt az öreg báró akarata ellenére nőül vette. Atyja ezért kitagadta és a fiatal pár Párizsba ment. A nevelőnő anyja gyermekágyában meghalt; atyját egy hónappal később agyonlőtték párbajban és a kis árvát magához vette elhunyt anyjának nővére, ki Sondershausbau lakott, Az öreg báró azonban megbocsátott elhalt fiának, és végrendeletében elismerte unokáját, fiának egész örökségét biztosítván neki. A báró kisasszony azonban e váratlan szerencse daczára nem hagyja el a családot, mely őt mint szegény leányt annyira megbecsülte és tisztelte. ról ismét tanúságot tett. A status quo fenntartható lett volna, ha a főispán nem akar mást. Ő úgy nyilatkozott, hogy a szabadelvű párt győzelme a megye minden egyes kerületében biztosítva van! ? Bizonyos, hogy felsőbb helyre is ezen csalhatatlan értesítést küldte. Bizonyítják ezt a tagadhatatlan tények. Mert mi történt? Négy kerületben megverelett s csak kettőbfen győzött a kormáuypárl; mert Sepai- Szentgyörgy városát, melyről Császár Bálint ezelőtt több évekkel azt mondotta: ha a botját jelöli, a város azt fogja választani, s mit ő minden alkalommal be is bizonyított, számításba nem ve- hetjük. De mi áron e két kerületben is ? Az ajtai kerületben Zathureczky Gyula saját vallomása szerint szép néhány bankót költött el. A Sepsi kerületben a Jókai választása legkevesebb 7u00 írtba került, de mindamellett, hogy egy ismeretlen fiatal ember volt a választás előtt csak 4 nappal felállított ellenjelölt, a községeket éjjelenként rendőrileg kellett őriztetni, hogy ellenzéki ember be ne juthasson, különben Jókai itt is elesik. A Kézdi kerületben br. Szentkereszty Béla minden kitelhető hivatalos presszió mellett 12,000 írttal vásárolta meg bukását Lázár Mihály mérsékelt ellenzékivel szemben. Az Orbai kerületben a jelölésre erőltetett Künle Józsefnek bukása 4000 írtjába került. K.-Vásárhelytt Ugrón Ákossal szemben bizonyos bukásnak menni elébe a kormánypárt minden igyekezete daczára, hogy pályázó hosszas időn át található nem volt, végre gróf Ráday Gedeon köztiszteletben álló személyét dobta áldozatul egy pár ezer frtnyi kiadással. Végre a bereczki választás páratlan a maga nemében; itt Lyka Döme kétharmad többséggel rendelkezett, s biztos megválasztatása csak is erőszakkal volt meggátolható. Attól az embertől, ki nagy földbirtokos, Budapesten háztulajdonos, ki talán több adót fizet, mint Bereczk városa, ki már volt képviselő, mint jelölttől választói jogának írásbeli igazolványát kivánta az elnök; s minthogy ezt elhozni Lyka teljesen és jogosan feleslegesnek tartotta, ez alapon jelöltségétől megfosztva, ellenfelét proklamálták. Háromszékraegyében a fent jelzettek tehát a keresztülvitt képviselőválasztások kétség alá nem vehető részletei. A szabadelvű párt, az ellenzék által tett loyalis ajánlat visszautasítása folytán, elvesztett két kerületet. A megye társadalmi élete hosszabb időre felzavartatott. A korrupezió és erőszak elérte netovábbját ; s mind ezt ki okozta ? Feleljenek erre a választók. Ők tudják legjobban, hogy ki bujtogatta, ki vásárolta meg őket. Még egy ilyen választás és Háromszék becsülete oda van. —n VEGYES HÍREK. 0 Felsége a Szatmármegyében árvíz által károsodottak segélyezésére kétezer irtot, Hurecz községnek, a mult évi aug. hó 18-án ott dühöngött tűzvész által károsodott lakosai segélyezésére négyszáz irtot és Szakadát községnek, a f. évi febr. hó 28-án ott dühöngött tűzvész által károsodott lakosai segélyezésére háromszáz frtot adományozott. gedülésben szerzett kis ügyessége által ismertté lett. Az előkelő családoktól egy-egy arany mindig kijárt a kis „művésznő" papájának, a gyermeket magát süteményekkel és czukrocskákkal elárasztották a hallgatók. Papa ezeket bölcsen elszedte Elzától, s napokon keresztül jutalom gyanánt osztogatta neki, igy akarván nagyobb buzgalomra serkenteni. Végre eljött annak az ideje, hogy Elza első hangversenyét adja. Papa kibérelte a termet, jegyeket nyomatott, alázatosan kopogtatott be a lapok szerkesztőségeibe, előzetes reklámokat díjtalanul felvétetni — „a gyermek érdekében,“ kinek kiké- peztetésére lenne a jövedelem fordítandó. Mindenütt előzékenységet ígértek; ki is lenne oly keményszívű, hogy egy gyermektől megtagadja azt! A szellemi siker igy biztosítva lett volna, csak az anyagit kellett biztosítani, pedig Schwarcz papa előtt ez amannál is jóval fontosabb volt. A budapesti zene-mecénások egész névsorát ismerte Schwarcz| ur. Tudta, hogy A. grófné három jegyet szokott venni minden elegáns hangversenyre, B. bárónő kettőt, C. bankámé szintén kettőt, D.-né, ki ugyan a zenéhez mitsem őrt, de gazdagságát minden alkalommal szereti fitogtatni, négy jegyet is vesz olykor, H. bibornok kétszerannyin váltja meg jegyét és igy tovább, az egész várossal tisztában volt. Mindezekhez maga vitte el a kis művésznőt bemutatni, s vele együtt jegyeket megfelelő mennyiségben. Kapussal, inassal, komornyikkal kezet fogva, ezeket megurazva, szobalányokat, koraornákat kisasszonynak czimezgetve, kulcsárnőtől, társalgónőtől a kézcsókot sem sajnálva, jutott el a grófnő, bárónő, bankámé, gazdag kereskedőné elé, hol határtalan hajlongásai, jól eső alázatossága, hízelgései iúegzközlók neki » két-három jegy árát. Most már minden meg volt, — hadd jöjjön a hangverseny ! De ah, mennyit kell egy szegény apának aggódnia gyermeke jövőjéért. Az a ma esti szerencsétlen gixer tönkre teheti Elza egész jövőjét. Ha azok a kegyetlen zenekritikusok az egész ma esti sikert lerontják, Schwarcz papának kárlyavárai összeomlanak. Ha megírják azt, hogy Elza művészete semmivel sem több, mint bármely ilykoru gyermek czirók- hegedü-mutatványa, vagy, borzalom ! ha azt találná valamelyik megírni, hogy a Sugár-uton minden évben lehet egy bódéban zongorázó ölebeket é3 hegedülő kis majmokat látni és hallani, s ezt kapcsolatba hozza a csodagyermek mutatványaival! . Miként viselné ezt el az ő atyai szive? s az ez esetben meghiúsuló hangverseny-körutat atyai zsebe ? A kegyetlen kritikusok azonban jóval irgalma- sabbak voltak. . . . Schwarcz papa már reggel fél 7-kor odaát járt a szemközt levő trafikban, összevásárolta azokat a lapokat, melyekben csak kritikát remélhetett. A legtöbb lap kedvezően irt a gyermekről, — nem ugyan művészetéről, de kedves megjelenéséről, ügyes bókjairól, melyekkel raeg- hajtá magát, szóval dicsérték a megnyerő gyermeket, s futólag említették föl működését. De hát ez elég volt; a mitől Schwarcz papa remegett, be nem következvén, most már akadálytalanul lehetett a vidéki körútra indulni. A fekete ember előre hízott, ha a besöprendő összegre gondolt. * Elza egy kis rózsaszín satin-ruhát kapott a liang- verseuy-körutra, olcsó csipkékkel díszítve, egészen ujjatlanul. Az éhenkórász hegedűtanár két heti fáradság után egy uj számot is tanított be a osoda- gyermekuek, műsora igy nyolca egész számból állott ; minden városban ugyanazon programmal lépett volna föl, ugyanazon két számot adta volna elő, s az ismételtetésekre az ujjonan tanult darabot. Mikor már igy teljesen elkészültek, a megállapított sorrend szerinti első városba utaztak. A vendéglőben, hol megszálltak, a nagy táncz- terem volt a hangverseny színhelye. Scwarcz papa előzetesen eljárt már a könyvkereskedőhöz, kire a jegyek árusítása volt bízva s kinél a kirakat ablakában ott pompázott Elza fényképe négy állásban, ülve, állva, hegedűvel, hegedű nélkül, mellette sorban kifelé fordítva a budapesti lapok kedvező kritikája. A könyvkereskedő az estével biztatott: majd akkor jönnek meg a vidékről a vendégek, az esti pénztár hatszor annyit hoz be, mint a mi eddig a városban befolyt. Scwarcz papa csakúgy göm- bölyödött az örömtől. S valóban eljött az est is; a vendéglő udvarára egymásután csörömpöltek be a hintók, négylovas kocsik csengős paripákkal, s mindegyik jármű belsejében bundák tömegébe temetve piros orral ült a vastag földbirtokos, nejével, két lányával; a bakon s a kocsi hátulján nagy láda terpeszkedett, öblében báli ruhákkal. Mert hisz azt felesleges mondanom is, hogy pusztán hangversenyért, mely után bál nem következik, nem tartották volna érdemesnek a kényelmes meleg kastélyból való kimozdulást. Az esti pénztárnoknak volt dolga: folyvást zaklatták jegyekért, a bankó meg halomra gyűlt előtte. Scwarcz papa koronként oda ódalgott s majd elnyelte szemével a sok pénzt. Hisz ez reményen felüli összeg, lesz tán 250—300 frt is. Ha minden városban igy pártolják a művészetet, akkor ő pár év alatt, a helyesen alkalmazott pénzforgatással igen gazdag ember lesz. (Folytatása következik.)
