Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-04-13 / 42. szám

— 167

dálkozom ezen, mert mikor szerencsénk volt őt itt az ellenzéki padokon látni, úgy itt, mint más körökben ellenkező nézetet hallottunk tőle: azt, hogy a közgazdasági politika bizony nem egészen helyes irányban mozog. Es ha ma sem akarja ezt a miniszter ur elhinni, akkor figyelmeztetem, méltóztas- sók megtekinteni a magyar gazdák második országos gyűlésének a képviselőházhoz intézett feliratát, melyben hosszasan elő van adva Magyarország köz- gazdasági helyzete és kifejtve úgynevezett mizériája, s melyben felhívja a kormány figyelmét azon külföldi intézkedésekre, melyek az ország nyers termékeire jnézve tétettek; felhívja a kormány figyelmét a földadó szabályozásánál követett visszaélésekre, s felhívja a földadó leszállítására és végül azt mondja, hogy a közgazdasági állapotot súlyosabbá teszi, különösen a mindig kevésbhé kielégítő vagyon- és személy bizton lét. Már, t. ház, hogy ha a köz- gazdasági politika ily viszonyok közt van, és hogy az helyes iránynak nevezhető lenne, az lehet ugyan a miniszter ur nézete, de az én nézetem soha sem lesz. (Helyeslés a bal és a szélső baloldalon.) Általánosságban a javaslatot elfogadom.

Választások előtt.

Kézdi szék, 1884. ápril hó.

(Folytatás.)

Fájdalom! de valóban szomorú tapasztalatok által igazolt tény, mi fenti lapok által igazoltatik, mert mióta a magyar állam a liberálizmus mai értelmű hamis elveinél fogva felekezet nélküli, vagyis Isten nélküli lett: számos család tűzhelyéről száműzetett az Isten, Istennel a hit és vallásosság, s mindezek helyét elfoglalta az önzés, a nyers anyag- elvüség és a minden gonoszát magában rejtő hitetlenség.“

Társadalmunk erkölcsei és erényei napról-napra fogynak, pusztulnak s ezzel magyar társadalmunk léte alapja a rabigába görnyesztő rémes „földindulás“ felé közeleg. — Francziaország — mint a történelemből tudjuk, már sokszor megitta a keserű levét, hogy hivatalosan demoralizált. Ezen keserű poharat a magyar nemzet sem kerüli el.

Az iskolából ugyszólva ki van küszöbölve a vallás; az a száraz tantárgyak elméleti előadásából kifeledve, a gyakorlati életben a szülők és tanítók jó példái által nem pótolva, a szív parlagon, nemesi- tetlenül maradását vonja maga után, s végül erkölcsi hanyatlás és elfogultság áll be a társadalomban. „Ne tovább!“ igy kiált fel maga a liberális tábor. Igen, ne* tovább. De mig a kellő rend, fegyelem az életben, a családban, az iskolában helyre nem áll; mig a nevelő és növendék között föl nem áll azon erkölcsi viszony, mely nem engedi, hogy a nevelés idomitássá fajuljon ; mig a szülők, a nevelők otthon, az iskolában és életben szivnemességet, vallásos erkölcsi viseletét és magatartást nem mutatnak: addig jámbor, szelíd és istenfélő uj nemzedékben, a hazára boldogságot hozó, a társadalomra áldást árasztó, munkájuk és fáradságuk után gazdag eredmény gyümölcsökben kérkedő honpolgárok és honleányokban sem maguk a szülők, sem a nevelők, sem a hon és nemzet nem gyönyörködhetnek.

Pedig szülők és gyermekekből áll a család, családokból a társaság és társaságokból a nagy társadalom, mely adja és képezi az országot, a nemzetet. Erkölcsileg beteges szülők és gyermekeknek beteg család, beteg családoknak sarja és társulása is csak satnya erkölcsű lehet. Az olyan törzs, melyet szú rág, ép és egészséges galyakat nem hajthat.

S ha azt kérdené valaki, hogy a lábrakapott, a társadalmat s vele nemzetünket erkölcsileg és anyagilag fenyegető rossznak magvát ki hintette el? habozás és a nélkül, hogy e miatt valaki kormány- ellenes tüntetéssel vádolhatna, vagy eunek kijelentését kortesfogásnak nyilváníthatná — rámondhatjuk, hogy azon magát legazdálkodott mai értelmű liberálizmus, mely uralkodása óta száz milliókra menő adósságba verte a nemzetet, mely a székely nemzetet is helyi viszonyai által és létföltétele szempontjából követelt kevés kedvezményeitől megfosztotta, s a mit még meghagyott, hozzáférhet- lenné tette; mely mai napig sem szűnik meg újabb és újabb adókat akasztani e szegény, raár-már vég- kimerültségre jutott nemzetre.

A sok még a jóból is megárt.

Az emberiség haladásának rugói és előmozdítói minden időben a szép, igaz és jó voltak. A magasztos eszmékért minden romlatlan szivü honpolgár lelkesül. Hogy a szép, igaz és jó, mint a nemzeti szellem erkölcsi és a nemzet auyagi fejlődésének és haladásának is rugói és előmozdítói, a nemzeti lelkesedés legmagasabb foka mellett sem vezetnek a ma dívó liberálizmus elvei alapján a nagy társadalom előnyére és boldogitására, azt a nemzetek élettörténelme igazolja. A liberálizmus a keresztény nemzeteknek a kereszténységgel született és a kereszténységtől öröklött tulajdona, s a kereszténység által neki adok értelemben minden keresztény honpolgárnak liberálisnak kell lenni — de a mai korszellem által neki tulajdonított értelemben egy keresztény honpolgár sem lehet szabadelvű.

Ha a szabadelvüség zászlója alatt vélte eddig boldogítani nemzetét, az alatt harczolt; most, miután látja, hogy e zászló alatt harczolva nem bol- dogitására, hanem kárára és veszedelmére van, hagyja oda azt.

A mint egyik liberális lap maga örömmel tudatja, Appouyi György gróf adta tudomására a Tisza-kormánynak, hogy „vannak helyzetek, midőn a kormánynak fölfelé férfiasán, lefelé loyalisan kell viselnie magát“, hogy a gazdasági helyzet alatta nem javult, hanem romlott; hogy az állami kérdések a kormány hatalmi érdekei mellett másodrendű kérdésekké váltak; hogy minden politikai tényezőnek jelentősége sülyedt, s az állam tekintélye hanyatlott, s hogy a tények ezen szomorú logikája hozta létre az antiszemitizmust, melynek mozgalmaival szemben a kormánynak sem határozott iránya, sem álláspontja nincs.

(Folytatása következik.)

Vidéki levelezés.

PapoICZ, 1884. április 7.

Tisztelt szerkesztő ur!

A csaknem nyári jelleget öltött februári és már- czíusi napok után csakugyan elég zimankós idővel köszöntött be április, szép fehér hólepellel borítván be a földet. Az észak hideg süvöltő szele megszüntette a pacsirta dalát, a hőmérő a fagypontra szállott le, sőt a hideg olyannyira is emelkedik éjjelenként, hogy ennek folytán az ablakok üvegtábláin jégvirágok képződnek, akár mint télben. A földmi- velőt hazaszoritotta tavaszi munkája mellől s a mezők előbb oly pompás tavaszi tája merőben rideg lett. Gazdáinkat, kiknek a marháik számára szükséges takarmány fogytán van, a mult év keserves napjaira emlékezteti. A kalappal felcserélt báránybőr sapkát mindenki elővette s oly jól esik a kau- dalló és „pest alja“ sustorgó tüzének melege a szobában, mint épen deczemberben. Alig várja minden lélek, hogy vége legyen a beállott zord időjárásnak, hogy tavaszi munkáját tovább folytathassa.

Őszi vetéseink: rozs, buza jól telelése szép reményekre jogosít, s ha a mostani zord idők és a későbbi elemi károk kikerülik határainkat, — egy jó évnek nézünk elébe. Igaz, az egerek a száraz, lanyha tél folytán túlságosan felszaporodtak s ezért méltó aggodalmat keltettek gazdáinknál. Nagyon czélirányos volna, ha minden gazda egy szivvel s lélekkel addig, a mig módunkban állana s nagyobb károkat okozhatnának, azok kiirtásához látna, mert ha nem, mig az arató sarlója alá kerül a gabona, addig az egerek le fogják azt aratni.

A tavaszi szántás ez ideig nagyon könnyű volt, a tél dere rendkívül megporhanyitotta a földet. A zabot és árpát csaknem mindenikünk el is vetette, s ha az idő derül, e hónapban szántóinkat elvégezzük.

Takarmányban, miután az bőségben van, az idén nem fogunk szükséget szenvedni. A széna és szalma ára az ősz óta nem emelkedett.

Nálunk az állategészségügyi vizsgát Thamó András állatorvos ur e hó 5 én teljesitette, s daczára a csaknem kétezerét meghaladó és igy nagy marhaállományunknak, leszámítva két rühös borjut, mind kielégítő egészségűnek találta. — Itt megemliten- dőnek tartom, hogy nevezett állatorvos ur az állat- egészégügyi vizsga napján reájött, hogy egyik hus- székben egy nagy mértékben borsókás sertés busa árultatik, melyet megvizsgálván, teljesen élvezhetetlennek nyilvánított. Az áruldában megtalált húskészletet megsemmisittette és egy bizonyos mennyiséget a további lépések megtétele végett a megyei egészségügyi bizottsághoz küldött be. — Jövőre nézve hasonló esetek kikerülése végett felhívjuk a községi rendőrbiró urat, legyen figyelmesebb a hus- székek iránt. Mert az mégis különös, hogy ott az egészségre ártalmas készlet áruitassék, még pedig jó drágán.

Nem lesz érdektelen azt is megemlíteni, hogy nálunk a közbirtokokra nézve három testület határoz, de halandó embere e községnek nincs, a ki meg tudná mondani, hogy melyik testület a közbirtok kezelésére nézve mily hatáskörrel bir. Egyik testület sem akar a másiknak alárendelt közege lenni s ennek folytán a mit ma egyik határoz, azt holnap a másik kutyába sem veszi. Ha valamelyik határozat felelősséget vonna maga után, azt egyik sem fogadja el. A törvénynyel és rendeletekkel szemben határoznak, állapitnak meg községi indirekt adókat, megakadályozzák csupa érdekből a tulajdon szabad használatát, a nélkül, hogy ily körülmények mellett tudná egyetlen polgára is e községnek, hol éljen ezellenében jogorvoslattal. — ügy vagyunk mi ennek folytán a közbirtokosság, községi képviselő- testület és községi elöljárósággal, miután egynek is hatásköre nincs meghatározva, mint volt Noé a hollójával. Szabadon vesznek, nyírnek, vágnak s még isten tudja, mit csinálnak — addig, a mig lesz miből. ... De senkinek sem szabad ez ellen felszólalni, mert azt a legkvalifikálatlanabb módon lenógatják.

Ezen különben nincs mit csodálkozni, mert nálunk a becsület és adott szó nem szent. Azt mindenki lábbal tapossa. Nálunk mindenki érdekből, nem pedig a közügyért tesz. ... De miért Írjak ily hangokat, hisz e község kormányzatára jól reá- illik : „Multi multa, omues aliquid, nemo satis(?)!“

Koriolán.

VEGYES HÍREK.

Tisztelt olvasóinkat üdvözöljük a feltámadás ünnepén !

Mai lapunkból a tárczarovat, úgyszintén a közigazgatási bizottságról szóló tudósításunk vége tárgyhalmaz miatt kiszorult.

— Lapunk jövő száma a húsvéti Ünnepek miatt csak csütörtökön fog megjelenni.

Háromszék vendégei lesznek nemsokára a magyar parlament legkitűnőbb tehetségei: Apponyi Albert gróf, Szijágyi Dezső és Ho- rászky Nándor. Üdvözöljük ezen a Székelyföldet annyira megtisztelő elhatározásukért s előre is biztosítjuk nagy hazánkfiait, hogy az öröm és lelkesedés, mely idejövetelük hírének hallására is minden igaz székely szivét eltölti oly általános, hogy a lehető legszivélyesebb fogadtatásra számíthatnak.

Lapunk mai számához van mellékelve a közjogi alapon álló ellenzék felhívása Magyarország választóihoz.

Vájjon mit hoz Jókai ? Ila törvényszéket, sem kis- üstöt választó kerületének meg nem szavazott is: már jelezve van, hogy oly kedvezménynyel fogja az ilyefalvi kerületet meglepni, mely megfelelő lesz egy millió (?) forintnyi adóelengedésnek. Örvendjetek Brassóba járó háromszékiek s fogadjátok a nagy j politikust egeket rázó lelkesedéssel, mert kieszközölte a kormánynál, hogy jövőre Brassó városa a kövezetvámot, nem, mint eddig, az indóház, vámház és piaczon, hanem csakis a váraháznál, de — az eddigi tarifia szerint fogja szedhetni. Ezen csakis Jókainak köszönhető kedvezmény oly óriási — hirdetik kortesei, — hogy a kereskedelmet egészen Háromszéknek fogja terelni (?) s a székely földmives meg lesz kiméivé, hogy részletenkint fizesse a beviteli vámot, akkor, midőn egyszerre fizethető. Higyje az ilyent a mameluk s csináljon hozzá jó képet, a ki a fapiezulát is elfogadja.

Gr. Kálnoky Dénes. Mint hiteles forrásból értesülünk, több lapnak azon állítása, hogy gróf Kálnoky Dénes betegsége súlyosbodott s hogy naponkint orvosi konzíliumok tartatnak betegágyánál, tévedésen alapszik. A gróf az első operáczióból, melyet Antal tanár hajtott végre, már teljesen felépült, fekvő beteg nem is volt, az ünnepeket erdélyi birtokán fogja tölteni. Remélhető, hogy a gróf mint felsőházi tag és a székely gazdasági és közrnivelődési kör tiszteletbeli elnöke, még számos éven át folytathatja buzgó működését.

Közönségünk figyelmét felhívjuk a városunkban időző Mózes Károly igazgatása alatti légtornászati és eró'müvászeti társulat ügyes mutatványaira. Mózes Károly és Zsiga urak, továbbá a kis Edi és Pepi, úgyszintén Adolf ur produkeziói elég érdekesek, hogy a közönség tömegesen látogassa az előadásokat. — a derék igazgató a hétfőn (ünnep másodnapján) tartandó rendkívüli műelőadásra vendégnek megnyerte „Miss Lador erőkirálynőt“, a Conradi-lovarda erőmüvésznőjét, ki érdekes látványban fogja részesíteni a közönséget. A programmbau jelzett mutatványok közül megemlitendő az alábbi két pont: Az eró'k irály nő' fellépte. A haj erősségének netovábbja, ki saját haján 80 kilót a legcsodálatraméltóbb könnyűséggel képes hordani. Ezen kitűnő' mutatványok itt még nem voltak láthatók. Az erő'ki rály n ó' rendkívüli eró'mu- tatványa. Egy 3 mázsa súlyú üllőt a mellén tart, melyen 3 kovácslegény egy darab hideg vasat olyan tüzesre ver, hogy annál bárki szivarra gyújthat stb. stb. — Ajánljuk a közönség pártolásába az egész társulatot, melynek minden egyes tagja meglepő' mutatványokkal gyönyörködteti a nézó'ket.

A „Gazeta Transilvaniei“, a román passzivistftk egyik leghevesebb lapja, mely eddig hetenkint háromszor jelent meg, április 13-ától kezdve napilappá változik. A lap szerkesztője, Muresianu Aurél a következő jelszóban foglalja össze a lap feladatát: „visszanyerni a románok jogait, melyek erőszakkal raboltattak el.“

A lábmosás szertartása a bécsi udvarnál nagycsütörtökön történt a rendes szokás szerint, azzal a kivétellel, hogy mivel a királyné külföldön van, a tizenkét öreg asszony lábmosása elmaradt s csak az uralkodó hajtotta végre a hagyományos szertartást tizenkét szegény aggastyánon. Az e czélra már rég kiszemelt öregek közt a legidősbb 90 éves, a legifjabb pedig 87 esztendős. A harmincz ezüstpénzen kivül, melyet az uralkodó zacskóban a nyakukba akasztott, fejenkint busz forintot kaptak és nekik ajándékozták az ó-német öltözetet is, melyet a szertáskor viselnek. Az öregeket rendesen ebben a ruhában szokták eltemetni.

A pápa virágvasárnapi pálmaága. Theodoli ma- jordomus mult szombaton mutatta be a XIII. Leónak a Bresca család mostani fejét, Bresca Amadét, ki családjának régi kiváltsága szerint meghozta San- Remoból a pápának szánt virágvasárnapi pálmaágat. Aztán szt. Antal caraalduli apáczái nyújtottak át művészien kiállított páhnaágakat, miniature kőpecskék- kel és virágokkal.

Kigolyózott gavallérok. A perai „Club Oriental“ - ból, melynek tagjai Konstantinápoly leggazdagabb főurai és a diplomaták, a minap kigolyózták Corpi és Maurocordato görög bankárokat. A jó urak lelkei len uzsorások s legújabb tettük az volt, hogy Francheţii olasz attachétól 1400 font sterlinget fogadtak el nyolez napra adott 1000 fontnyi köl- csönük helyett, melylyel kártyaadósságot fizetett az attaché.

Párbaj egy nő miatt. Nizzában S. lord és M. marquis párbajt vívtak egy Bécsben lakó hölgy miatt, ki feltűnő szépsége, valamint még feltűnőbb magaviseleté miatt már hosszabb idő óta vouja ma-