Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-02-14 / 18. szám
Az eset meglehetős leleményes, a fogás zsirosnak Ígérkezett, hahogy a gondviselés más embert is nem áld meg annyi észszel, mint a kérdésben forgó két brassói kereskedőt. Az eset pedig következő. Preusz városi zenész hosszabb idő óta — mint mondják már évekkel ezelőtt — tüdőbajban szenvedett, de azért ágyban fekvő nem volt. Neje sokat vásárolt egy első rendű divatáru-kereskedőnél, de férje betegsége miatt mintegy hatvan forintnyi adósságát megfizetni nem tudta. Ekkor azután előállott a kereskedő — ki sajnálatunkra magyar ember, — s igen előnyös ajánlatot tett az adós asszonynak. Az ajánlat szerint a kereskedő biztosítani akarta' a zenészt s ennek fejében a nő férje elhalálozásakor kap tőle kétszáz forintot s összes adóssága elengedtetik. A zenész és neje beleegyeztek az előnyös ajánlatba, mert előrelátható volt, hogy a beteg soká már nem viszi. Elmentek a közjegyzőhöz, megkötötték a szerződést s az illető kereskedő egy franczia biztosító intézetnél a zenészt húszezer frank erejéig biztosította, miután orvosilag konstatáltatta annak egészséges voltát. Ez történt 1883. augusztus havában s azóta a kereskedő rendesen fizette a betéteket. Röviddel ez előtt történt, hogy a zenész neje ismét egy másik kereskedőhez ment vásárolni. Ez azután nem volt kevésbbé furfangos kartársánál és hasonló ajánlatot tett a nőnek. Az egyezség létrejött s a második biztosítani szándékozó is felküldötte ajánlatát Francziaországba, harminczezer frankra akarván a zenészt biztosítani. Ezt azután társának vesztére tette, mert a biztositó társaságnak szöget ütött fejébe, hogy ugyan minő rendkívüli eset lehet ez, ha két idegen fél ily tetemes összegre biztosit idegen embert s sejtve a valót, egy megbízható hivatalnokát küldötte Brassóba az ügy megvizsgálása czéljából. Ez le is jött s már csaknem félholtan találta a zenészt, ki hosszabb ideje már felkelni sem tudott. Táviratilag jelentést tett igazgatóságának a dolog állásáról, kérve további utasítást. Az igazgatóság ennélfogva a harminczezer frankos biztosítási ajánlatot elutasította s a másik fél ellen megteendő törvényes intézkedésekkel megbízta Dr. Herell Henrik brassói ügyvédet. A zenész f. hó 8-án meghalt s nevezett jogtanácsos kérelmére öt orvos jelenlétében f. hó 9-én bonczoltatott. Az orvosi vélemény úgy hangzik, hogy a legritkább esetek közé tártozik az ily nagy mérvű tüdősorvadás, melyben az elhalt már évek óta szenvedhetett. Az eset alighanem a törvényszék elé kerül. — A neveket kíméletből elhagyjuk, bár megérdemelnék az illetők a nyilvánosság elé vitelt. Vidéki levelezés. Gyors vonat, H. oszt. 119 kupé 1884. feb. 4. Megy a gőzös Derestyéből Brassóba. És én írom e sorokat futtába. Szerkesztő urat arra kérem szépen, A mit írok, adja ki azt egészen. ügy egész véletlen, és váratlan, mint afféle utazó „ágens“ én is e hő 2-án este bálba kerekedtem. Hol és milyen volt az a bál, elmondom röviden. A bált Csernátfaluban a „Pannónia szállodádban az úgynevezett „Négyfalusi polgári kaszinó“ rendezte, de ez aztán meg is felelt ama kultur intézmény nevének teljesen. Budapesti levelek. A mint a hírlapokból értesültem, az uj szabad világ egén — értem Amerikát — egyszerre négy üstökös tűnt fel. A néprege szerint üstökös feltűnése mindig közeli háborút jelent. Ha eme népregének hitelt adni akarunk, akkor az egész kerek e világot lángteu- gerbe fogja borítani egy szárazon és vizen rövid idő múlva vívandó, véres, kétségbeejtő, meghatároz- hatlan ideig tartó háború. Mintha már a Krupp és Uchatius nagy kaliberű, kegyetlen, irgalmat nem ismerő ágyuk, fülszakitó, a földet is megingató menydörgését, — a Weruda és Zundnadel puskák millióinak zajos durranását, — a lovak százezeréinek tompa kopogó moraját és sebes futtatását, — a megszámlálhatatlan élesre kifent kardok csörgését, — a riadót fúvó kürtök és trombiták hangos harsogását, — a rajvonalok és osztagok ezreinek felvonulását látnám s hallanám. Mintha már igy szólanának a kormányok! elő azzal a keservesen szerzett és nélkülözések árán megtakaritott fillérekkel, ti adófizetők ! — és akár csak látnám a végrehajtók sáska seregét, mint czi pelik teherkocsikon az adóhivatalokba az ekszek- vált pénzeket, vagy azok fejében véres verejtékkel, izzasztó munka után szerzett holmikat. Mintha már hallanám az anyák szivet és lelket megrendítő keserves zokogását és jajgatását, midőn esdenek az éghez, midőn igazolt fájdalmukban ösze- rogynak, — földre borulva, hójukat tépve, könyüi- ket törőlgetve kiáltják : Oh ne szüfi rabot te szűz Anya ne szoptass csecsemőt I Már maga azon jelenség is, hogy a szálloda homlokzatát, és az egész vásártért hatalmas műlángok világították, kellemes benyomást tett az érkező díszes közönségre, mit a müizlésü festett termek, és csillárok még fokoztak. A vendégek 8 óra után kezdtek gyülekezni. De minthogy egy tánezterem nem volt elegendő a nagy közönség befogadására, azért egy zenére két teremben tánczolt a tánczkedvelő publikum. A bálban nemcsak Hétfalu szine-javáuak legnagyobb része, hanem még Brassó és Tömös is nagyban volt képviselve. A négyeseket rendesen két teremben 30—36 pár tánczolta. Reám mint idegenre minden személy s minden tárgy kétszeresen hatott, de leginkább hatottak azon tündérek, kiket már szóval kisasszonyoknak neveznek. íme ezek névsora betűrendben : Binder Hermin, Binder Ida, Domokos Berta, Domokos Judith, Deli Józéfa, Gáspár Anna, Kövér Vilma, Köpe Vilma, Otrobán Frida, Perényi Julia, Perényi Róza, Séévald Adel, Steitz Lini, Sehutz Leontin. Szénási Etelka, Roskulecz Cornelin és Török Frida. Úgy hiszem a névsor teljes, de ha még is történetesen kimaradt volna valaki, azért az illető rendező lehet csak felelős, ki szives volt nekem a névsort összeállitani. A mi a szép asszonyok névsorát, illeti, azt egy csinos szőke rendező ur irigyelte tőlem; annyira körülöttök forgott s annyira megforgatta őket, hogy egy félvilágért sem szolgáltatta volna ki nekem a neveket, azokat fenn tartotta ő magának s azért marad levelem csonka. A kaszinó tagok névsora a tánezteremben volt kifüggesztve, a nevek után ítélve úgy találtam, hogy 60 tagból 16 román jeléül a jó egyetértésnek ; de a tánezrend bizony nem nagyon vette figyelembe ezen szép dualizmust, hiányozván belőle teljesen a romántáuez, holott ez csak minden tekintetben szép lehetett volna s a rendezőség előzékenysége mellett vallana. Hiteles forrás után azt is megemlíthetem, hogy a bevétel 130 frt körül jár; hogy mennyi ebből a tiszta jövedelem 8 kiké a főérdem, remélem elmondja mielőbb a rendezőség, kinek én is mindenek iránt tanúsított osztatlan előzékenységéért a távolból is köszönetét mondok. A milyen a vetés, olyan az aratás. A derék rendezőség jól vetett, a díszes közönség jól aratott. Efendi. * ____.______________ Kis Borosnyó, 1884. február 9.*) Tekintetes szerkesztő ur! A községi tisztujitás megyénkben kezdetét veszi. Minden község lakosai gyakorolni fogják törvény által biztosított jogaikat, választani fognak magoknak oly elöljárókat és tisztviselőket, kiknek kezében bizt08itva látják a község jólétét. Mert a minők az elöljárók, olyanok rendesen a vezetésökre bízott községek is. De sajátságos és nagyon szomorú jelenség az, hogy a választók nagyon közönyösek a választások iránt. Községünk lakosainak java része is oda nyilatkozik, hogy bizony ő oda se néz, annyira lehan*) Hely szűke miatt a mult számból kimaradt. Szerk. Mintha a királyi leiratokat és rendeleteket a teljes mozgósítás keresztül vitelére a hivatalos lapokban már olvasnám. Szinte mintha a villámgyorsaságu mozdonyokat a hozzájuk kapcsolt vagonok százaival azon felirattal „6 ló vagy negyven ember“ egyiket a másik után, szakadatlan sorban tova robogni látnám és mintha feleimet a távozó a harezmezőre ágyumartaiéknak czipelt vitéz bakáinknak azon énekre gyújtott keserves dala : Maradt otthon kettő három nyomorult . . . Rátok lányok még az égi is bebórult ■ .. ütné meg. Mintha a kereskedelem pangását, a társadalomnak zsibbasztását, a családi életnek dermedtségét már tapasztalnám. Mintha a családok, az özvegyek, az árvák nyomora a leirhatlanság és kimondhatatlanság kétségbeejtő stádiumát érte volna már el. Mintha a nyomort és keservet főrangú nemesszi- vü hölgyeink áldozatkészséggel enyhíteni igyekeznék és éjjel-nappal vitéz sebesült harezosainknak sajgó sebeit kötöznék és ágyuk mellett virx-asztva ápolásukkal irt, könyeket csaló vigasztaló szavaikkal balzsamot hintenének a koldusokká vált délezeg if- jaink fájdalomtól gyötört megtorzult testére. Mintha az egyházak iskolák, kaszárnyák és más középületek kórházakká alakultak volna át a családok tűzhelyei pedig tépést készítő műhelyekké. Mintha a hajadonok közt az őrülés és öngyilkosság már mániává lett volna. Mintha minden utczasarkon, utón útfélen egy-egy rokkant vitézt az irgalom kenyeréért könyörögni hallanám, vagy minden házban zenélő sípládával a derekán, láb és karnélküli munkaképtelen derék hős honfiakat, kik lelkesülve a dulce-et decorum patria mori jelszóval a hazáért harczoltak, parányi, őket a golta már őket a társadalom teljes demoralizá- lása. Utainkat a rohamosan bekövetkezett hóolvadás igen x-oszszá tette, mihez hozzá járul az is, hogy a kavics az ősz végén lévén elterítve az ut felszínén van, miért az igen döczögős is. Vetéseink még meglehetősek ha csak még ezután valami veszedelmes hó nélküli fagy nem következik be. Marhaállományunk jó állapotban van, csak a takarmány kezd szűkülni s ha a kikelet későn érkezik, a szénának nagy ára lesz. Magánúton is, de különösen e lapból értesültem, hogy megyénkben egy minden politikát mellőző megyei párt van alakulóban, mely zászlójára a közérdekek méltó előmozdítását irta; óhajtandó is, hogy nagy s intenlligens megyénkben legyen olyan párt is, mely az éi’demet is latba veti. De mint minden jónak, úgy ennek is van gán- csolója, mint az „Anti-Zsomborvári-“ak, de ez szót sem érdemel. Hiába ütik el ezek a vészharangot, nem használ semmit. A megye intelligens közönsége, de maga a nép is alig várhatja e párt végleges alakulását, melyet már eleve is örömmel üdvözlünk. Vagyok tek. szerkesztő urnák tisztelője .... a .... ó. I K.-Vásárhely, 1884. jan. 6.*) A kézdi-vásárhelyi csizmadia ipartársulat gróf Zichy Jenő urnák, tiszteletbeli elnökévé és disztag- í jává lett megválasztatásáról a diszokmányt ma kül- j dötte el. Az okmány szövege : Méltóságos gróf Zichy Jenő urnák Budapesten. A kézdi-vásárhelyi czizmadia ipartársulat folyó , évi julius 20-án tartott rendes közgyűlésében Mél- I tóságodat a hazai ipar fejlesztése körül szerzett érdemeiért egyhangúlag tiszteletbeli elnökévé és d^a-§ tagjává választotta. K.-Vásárhelyen, 1883. julius 30-án. SáskaAntal Molnár Dón es elnök. jegyző. A kisérő irat szövege : i Méltóságos gróf ur! lvézdi-vásárhely város keblében mintegy 200 ta- : got számláló czizmadia ipartestület akkor, midőn i méltóságodat tiszteletbeli elnökévé és disztagjává választotta, tiszteletének és a szív legbensöbb kamará- i ból jövő szeretetének adott kifejezést. Fogadja Méltóságod ezen kitüntetést úgy a mint 1 az napvilágot látott. Jól esett szivünknek, midőn a mult év nyarán ! méltóságod városunk kebelében megjelent, s jól esett I hallanunk, hogy nemzetünk nagyjai közül méltóságod az iparosok éi’dekében fárad és dolgozik. Mi szellemileg kicsinyek, anyagilag szegény ipa - | rosok a végelpusztulásnak nézünk elébe, ha oly férfiak nem veszik kezeikbe az ipar fejesztését, kik | azt a nyugoti előre haladott ipar színvonalára emel- I jék s zsenge koi’ában álló iparunknak, mely ed- digelé Moldova Oláhországban nagy tért foglalt el, honnan ma-holnap a kölcsönös vámszerződés által, Tárgyhalmaz miatt a mult számból kimaradt. Szerk, halálon kívül, csak egyedül boldogítható krajezárok- ért mint esdenek, — úgy tetszik előttem. Azonban el ezen szomorú képekkel! el ezen szerencsétlen gondolatokkal! — Megijedek magam is ezen agyrémektől, ha még tovább álmadozom Örült agyafúrt eszmék füzére, vakmerő fantázia, merész elmefutás, elosztó ködképek ezek, melyek csak egy boldogtalan, szórakozott hírlapírónak zavart agyában szülemhettek meg akkor, ha tudja, hogy az „alta Wilhem“ berlinben babórain rav rta- lanul nyugszik, — a vaskanczellár aczélfejü Bis- markhak pedig herczegi lábait a köszvény, — ravasz Gladston augliust az irliga, — a feliéi kegyest czárt a nihilizmus, — Jules Ferrit, Tong- King, és az anarchismus, meg egy kicsi monarchia* mus, annak fölébe egy piczike communismuc Taaffet és Tiszát a soczialismus olajos kancsi és1 az antiszemitizmus foglalkoztatja. De hát, hogy is lehetne akkor annak a négj fel* tűnt üstökösnek háború a követménye ? Elkezdek már én is észhez jutni. Különben megczáfolva minden szállingózó háborús híreket, az a körülmény is, hogy Andi'ásy Gyula1 gróf exkülögyér és örök fiatalságnak örvendő főur, oly lelkesültséggel mulatott a „Regatta“-bálban, hogy az mindenkit bámulatra ragadott. Hisz ha háború kilátásban volna, úgy természe*, ţes, hogy az ő fesch mideres Tivadar fiának is mint huszár hagynagyocska berukkolni kellene; már pedig nem hiszem, hogy mint gyengéden szei'ető atya nem esett volna meg szive azon a gondolaton, hátha úgy jár ő is honatyus fiacskájával, mint szegény öreg Trefort szei'encsétlen zseniális Ervin ná* val, és úgy lenne áldozata ő is a Kálnoky politikának, mint Ervin lett az ő szerencséden bosnyák szokásnak.
