Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-05-24 / 58. szám

■— 230 —

Választási mozgalmak.

Háromszékmegye választási mozgalmairól a „Pesti Hírlap“ egy május 16-ról Sepsi-Szentgyörgyről kelt levélben következőket írja:

A választási mozgalmak Háromszékmegyében is nagy mérveket öltöttek. Három párt mérkőzik egymással a megye területén. A kormánypártnak is, a mérsékelt ellenzéknek is és a függetlenségi pártnak is vannak jelöltjei.

A küzdelem megyénkben igen heves és elkeseredett lesz. A megyének hét választókerülete van, melyek közül jelenleg 4 kormánypárti, két függetlenségi és egy mérsékelt ellenzéki. A közeli választásoknál azonban alighanem másként fognak alakulni a dolgok.

Az ilyefalvi választókerületben Jókai Mórral Nemes Nándor gróf ellenzéki áll szemben. A kormány óriási erőfeszítést visz véghez.

Sep8Í-Szentgyörgy város alighanem Beksics Gusztávot fogja kikiáltani. Itt kölönben az a vélemény van elterjedve, hogy az esetben, ha Jókai Ilyefalván buknék, akkor ez a város fogja őt kikiáltani. Ez biztos kormánypárti kerület, mert a 403 választó közül van 89 hivatalnok.

A harmadik kerület s egyszersmind a legnagyobb a kézdi-széki, mely közel 4000 választót számlál. Jelenlegi képviselője Lázár Mihály volt főispán.

E kerületben három jelölt fog egymással küzdeni. Az egyik Lázár Mihály, a mérsékelt ellenzék részéről, a másik báró Szentkereszthy Béla, a kormánypárt részéről s a harmadik Bálint Károly kézdi-szentléleki kanonok, szintén mint a kormánypárt jelöltje. Lázár Mihály e kerületben úgy szólván megverhetetlen.

A negyedik kerület az orbai, melynek székhelye Kovászna. Jelenlegi képviselője Thury Gergely. Hatalmas név. Minden erőlködése hasztalan; belátta ő maga is ezt, mikor a húsvéti ünnepek után itthon járt. Vele szemben úgy látszik, a mérsékelt ellenzék fog győzni, Kovács Károly jelölttel. Ennek igen nagy előnyére van az, hogy a nép embere.

Az ötödik kerület Kézdi-Vásárhely város, a hol a jelenlegi képviselő Ugrón Ákos még mindég ellenjelölt nélkül áll. A város határozott függetlenségi párti, csak a ref. pap és néhány más választó képezi a kormány pártját. Itt próbálkoztak is már jelölteket állítani, de még mindeddig nem kaphattak. Majd a városi pénztárnokot emelgették, a ki azonban visszautasította a jelöltséget; majd egy ottani lakost ifj. Benkő Sándort, majd valami Dr. Takács nevű orvost; legújabban báró Fejérváry Géza államtitkár s Szász Károly vannak kombiná- czióban.

A hatodik kerület Bereczk város. Jelenlegi képviselője gróf Horváth Tholdy, a kit most három hónapja választottak meg. Neki azonban szintén letűnt már a napja. Az ő leghatalmasabb embere Gábor Imre polgármester volt, a ki évek óta kéney- kedve szerint vezette a várost. Most azonban a polgármester ellen több rendbeli fegyelmi ügy lévén folyamatban, megszűnt hatalma a város felett. —

A jelenlegi képviselő újbóli jelöltetése nem történt még meg, de azért egy hatalmas párt Lyka Dömét léptette fel mérsékelt ellenzéki programmal. Végül a hetedik kerület Erdővidék. Jelenlegi képN E R I N A.

— Történeti beszély, —

(Folytatás)

Cezar intett neki s megindultak a komor, sötét folyosón keresztül a csapszékbe, hol a felforditott asztalok, baltákkal szétütött padok és székek s a hatalmas vértócsák mutatták a nehány órával ezelőtt itt lefolyt kemény és véres harczot. Cezar egy mellékszobába sietett, melynek hátterében egy ágy állott s azon egy fehér lepellel letakart férfialak feküdt.

Egy tekintet tudatta a vendéglőssel, hogy hátramaradjon, s az ajtót magára zárva lépett Cezar az ágyhoz és reszkető kezekkel emelte fel a halott fehér leplét. Előtte Giovanni márványhideg vonásai, homlokán a vörös mély seb. Cezar szemeiből két forró könycsepp hullott a halott arczára, mikor borzadva hajolt fivére teste fölé s homlokon csókolta.

— Oh, édes bátyám! Oh, kedves Giovannim! — susogá halkan. — ... Senki sem szeretett úgy, mint te! . . . Értem haltál meg. . . . S hiába áldoztad fel életedet . . . hiába, kedvesem! . . . Velen- cze dogeja Tiepoli Lorenzo lett! ... De diadalma még nem tökéletes . . . csak most következik a harcz, egy Velenczénél nemesebb birtokért . . . Nerináért! . . . És e harczban én leszek a győztes! ... Te szeretted őt, kedves Giovannim . . . tudóm, szeretted őt, s csak tőlem nem irigyelted őt, más mindenkitől. . . . Még a sírban sem lehetne nyugtod, kedves bátyám, ha a gyűlölt Tiepoli karjaiban tudnád. ... De ne félj, jéghideg kezeidbe teszem le az esküt, hogy Nerina enyém lesz ! — kiáltá most hevesen, jobbjával lázasan a halott hiviselője Incze József, a ki csak a napokban utazta be kerületét s tartotta ott beszámolóját. Incze is kerülete székhelyének szülötte, érte a választók nagyban lelkesülnek, valamint az általa vallott függetlenségi elvekért is. Ellenjelöltje a kormánypárti Zathureczky Gyula kereskedő és birtokos. Itt is igen nagy lesz a mérkőzés, mert mindkét jelöltnek hatalmas a pártja.

A mennyire emberi számítás terjedhet, megyénkben a kormánypárt három kerületet fog veszteni s talán egyet nyerni s ezt is a függetlenségi párttól, a mi azonban még igen-igen kétséges. A megyében túlnyomó a mérsékelt ellenzéki elem. Közönségünk feszülten várja Apponyi Albert gróf, Szilágyi Dezső és Horánszky Nándor lejövetelét. A meghívó már el is ment s ők meg is Ígérték, hogy lejönnek, csak az idő nincs megállapítva.

Ugyanekkor fog lejönni kerületébe Nemes Nándor gróf és Lyka Döme is. Erre a fogadtatásra itt nagyban készülnek. (y.)

A brassói általános nyugdíjintézet.

VII.

— Befejező közlemény. —

(F) Ekkor a minden oldalról heves támadásoknak, vádaknak és gyanúsításoknak kitett mérnök emelt szót. Azt hittük, hogy igazolni fogja magát az ellene szórt vádak ellen. Pedig nem! Ő a leghatártalanabb egoizmussal hivatkozik szerződésére, mely szerint ő nem egyéb, mint művezető. Neki egyéb kötelessége nem vala, mint felügyelni a mások munkáira. Azért, hogy mikor legyen készen az épület, és hogy mibe kell, hogy kerüljön az épület, ő nem felelős, ez nem tartozik az ő hatáskörébe. Egyébiránt nagyon lekötelezné őt a közgyűlés, ha a további agendák alól felmentené, neki nincs nagy kedve hallgatni, hogyan piszkolják őt kötelességeinek teljesítése miatt. Ekkor közbeszólott a brassói zálogházi pénztárnok Kinn Károly: „100.000 írtért lehet egy kis gorombaságot eltűrni!“ Hosszabb vita után, a közgyűlés u. i. kései estig, t. i. d. u. 3-tól 9\/a óráig tartott, melyben még több szónok vett részt, kik közül nagy-szebeni Niedermaier nein akar többet megszavazni, mind 190.000 frtot, Schuster az igazgatóság szavatossága mellett a 250 ezer frtot megszavazza, Fraetscheks a művezetőtől kér garan- czíát stb. Az épitő-bizottság jelentése és kérése, Breunerberg t.-széki biró ajánlata folytán, nem jóváhagyólag, hanem sajnálattal vétetett tudomásul, a többi ajánlatok elvettettek, kivéve egy nehány nem lényeges ajánlatot, melyek részben elfogadtattak. Ezzel véget ért azon közgyűlés, mely kénytelen voltegy 150.000 írtban előirányzott ház felépitésére 100.000 frttal többet megszavazni, holott a ház nem lesz nagyobb, mint eredetben tervezve volt. Ha minden pénzintézet ek- kép jár el a szegény émberek nehezen befizetett filléreivel, akkor sajnos! Hogy a kormány ilyen eljárás tűrhet, az még sajnosabb!

Meg kell vallanom, reám az egész gyűlés olyan benyomást tett, mint midőn az országházban az atyákat látom. Fenn, a zöld asztal körül ült az igazgatóság és az épitő-bizottság. Ez volt a kormány. Vádolják őket rossz és hűtlen vagyonkezeléssel, czimborasággal, lelkiismeretlenséggel és pazarlással. Ok nyugodtan tűrnek mindent. A közgyűlés

deg ujjait szorongatva. — Eljegyzésem Nerinával legyen a legméltóbb gyászünnepély, melyet számodra készíthetek!

Mereven bámult a halottra Cezar, mikor hirtelen megnyílik az ajtó és Granillo. aggodalmas arczczal lépett a szobába.

— Signor! önnek távozni kell innen; a hajósok kémei kopognak a főajtón s a doge nevében kérnek bebocsáttatást. Távozzék gyorsan, nehogy itt találják. Csolnakom a hátsó kijáratnál van, fiam várja önt s elkíséri palotájába.

— Te derék, becsületes ember vagy, Péter! — mond Cezar, kezét nyújtva az öregnek. — Nem lesz károdra, hogy oly hű maradtál a Dandolok- hoz, mikor a szerencse hátat fordított nekik.

Aztán gyorsan még egy tele erszényt nyomva annak markába, a csolnakba szállt, mely már mesz- sze járt a csapszéktől, mikor a hajósok oda bementek.

Nehány perczczel később már saját palotájában volt Cezar. Szolgái sápadt, sí.étdult arczczal jöttek eléje; a választás eredménye s Giovanni halálának hire hozzájok is elhatott.

Mély sóhajjal ereszkedett székébe Cezar, szigorúan megparancsolva, hogy őt senki se merje zavarni, bárki is keresné.

Zavartalanul akarta most átengedni magát gondolatainak. Elhatározni akarta, magát, vájjon mit tegyen az őt fenyegető veszély elhárítására, mert bizonyosnak vette, hogy Benignus most rajta tölti ki bosszúját. Gondolkozott, de hiába; gondolatainak fonala mindég megszakadt.. Majd Giovanni jéghideg vonásai és mély sebe tűntek fel előtte; majd látni vélte, mint viszik a hajós,ok a nép lelkesedése között az uj dogét palotájába. Majd ismét Nerina állott előtte kolostori öltözékében, amint oly raeg- vetőleg tekint reá; majd ifjúkori kedvese szemrehányó szavait hallotta.

Apponyija (Maager) egy oldalról, Szilágyi Dezsője (dr. Iírau8z) Somssich Pál (Rietz) más oldalról támadja meg a közgyűlést. Egyszerre jőnek a kormány emberei, Schnell és Adam (Csernátoni és Móritz Pál) azután Tisza Kálmán (Bartesch) és beszélnek, hivatkozva ősi erényeikre, bízva a csinált majoritásban, de nem védik magukat a támadások ellen. Végül jön Madarász József (Jakobi) és doronggal kezdi a támadásokat. Az egész befejeztetik a szavazás által, midőn a majoritás, a kormánypárt 10—20 szavazattal győz. Persze, a t. ház majoritása nem gondol arra, hogy a szegény nép, itt a részvényesek, elvesztik jogaikat, megszavazzák a 100 000 frtot, mint fenn az adót és országházra milliókat.

Nem kell sokat gondolkozni a felett, hogy mennyi jövedelmet fog hajtani a brassói ált. nyugdíjintézet háza. Midőn első Ízben tervezték a házépítést, ki- számiták, hogy 150 ezer frt beépítése mellett a ház egy megállapított kiterjedésben 4%-ot fog hajtani, ha az 1883. évi szt.-Mihály napján készen lesz. Most azonban a kérdéses ház ugyanazon eredetileg tervezett nagyságban, ugyanazon lakrészekkel és ugyancsak az eredetiben tervezett bevételekkel 150 helyett 250 ezer írtba kerül és nem lett készen

1883. szeptember végén, hanem készen lesz (?)

1884. szeptember végén. Látni alig fogjuk a 4%-ot, ha csak a holdban nem fogjuk keresni, e mellett még nyakunkon van a téglagyár.

Ez röviden a brassói ált. nyugdijintézet históriája. így bánik el egy igazgatóság az ezer néhány részvényes vagyonával. Az első hivatalnok ; Brennerberg Ferencz ur, Brassó város polgármestere, ki igen derék, ritka becsületes, jellemes, szorgalmas és közbecsülésben álló tisztviselő. (3 a legszorgalmasabb az egész tanácsnál. Korán megy és későn jő a hivatalból. De miután két urnák szolgálni nem lehet, ő legjobb akarata mellett sem törődhetik eléggé az intézet ügyével. Az első igazgató Remenyik István, ur a Phönix biztositó társulat vezérügynöke, nagy irodát tart, rémitő sok dolga van és csak tiszteletből fogadta el az igazgatósági czimet. Cloinpe Móritz második igazgató, jelenleg nem tudom mivel foglalkozik, még nem rég idő előtt a földvári sörház képviselője és „ Versi l- berer“-je volt, szintén „Ehren Amt“-nak tartja az egész hivatalt. Egyedüli munkaerő tehát tiszteletes Molnár János ref. lelkész ur, ki azonban lelkéázi teendőkkel is kénytelen hébe-hóba foglalkozni. De tudvalevőleg két urnák szolgálni nem lehet, holott az intézet összes hivatalnokai két urnák akarnak szolgálni.

Ily körülmények között tehát nem csoda, ha az intézet igazgatósága egy házba kíván 300.000 frtot befektetni, mert könnyebb igy kezelni a pénzt, mint 100 vagy ezer forintonként egyes embereknek ingatlan biztosíték mellett 6% százalékra kölcsön adni, folyton beirogatni, kamatokat számitgatni stb.

A tisztelt részvényes urak pedig legyenek nyugodtak, mert sajátjuknak nevezhetik majdan a legszebb brassói házat, és nyugdíj helyett szabadságukban fog állani Bartesch Péter urnák egy emlékszobrot állítani, melyhez az utódok zarándokolni fognak.

Ily körülmények között remélem, hogy Maager Károly ur és társai az építés betejezése után nem

IMf* Folytatás a mellékleten.

E látományok mind gyorsabban és gyorsabban követték egymást. Cezar felugrott helyéről s gyors léptekkel mérte a szobát, de a beható estszürkületben e képek még ólénkebben tűntek fel előtte, az őrülésig kínozva őt.

Ezen borzasztó állapotban, tülcsigázott idegeinek kínteljes játékában egy szolga belépése zavarta meg. Mintegy mély álomból felébredve, kiáltott a háborgatóra:

— Nem megparancsoltam, hogy senki se zavarjon ? . . . Avagy már reggel van talán ?

— Nem, signor! még alig egy órája, hogy ön hazajött; nem is merészeltem volna parancsát megszegni, de egy futár van itt s a dogéhoz hívja önt.

Tiepoli Lorenzohoz ? — kórdó Cezar bizonytalan hangon.

S— Igen, signor!

Cezar egy pillanatig habozott. Majd felvette köpenyét és süvegét s távozott. Kettő között kellett választania. Vagy követi a doge felhívását s határozottan tagadja Benignus vallomásának igaz voltát, — vagy pedig megszökik Velenczéből. Ez utóbbi azonban egyértelmű volna a vád valódiságával és a Nerina feletti gyámságról való lemondással. Ő az elsőt választotta. Inkább végsőig daczolni a sorssal és minden szeszélyeivel, semhogy gyűlölt ellenfelének engedje át a diadalt.

Büszkén lépett a doge palotájába, hol ez már várt reá. Lorenzo komolyan és hidegen viszonzá Cezar hajlongását; nemes vonásai nem a győztes ellenfél diadalát, csak a biró méltóságát tükröztet- ték vissza.

— Nem mint Velencze dogeja, — szólitá meg azután hideg udvariassággal, — mert mint ilyen az ön ellen emelt vádat a negyvenesek törvényszéke elé kellene utasítanom, hanem mint egyszeiü nemes és önnek rangtársa szólítom fel : igazolja magát testvére títoknokának vallomása ellenében,