Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-01-23 / 10. szám

10. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1884. Х1У. évfolyam. NEMERE Szerda, január 23. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. ^Eeg'jelenils b.etenl3:int Háromszor : b-étfón, szerdán és szombaton. Szerkesztőségi iroda : || Sepsi-Sztgyörgyön, barompiacz-utcza 677. jj sz, a. (Kozma-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal : Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér­mentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre pos­tán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre . . . . 3 „ 50 „ Negyedévre . . • 1 » 80 „ Hirdetések dija : 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyé­ért 5 kr. Bélyegdij külön 80 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyílt tér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bées ben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Haasenstein és Vogler, Goldberger Л. В., Láng L. é* Schwarz hirdetési irodájában; Brassóban: Sehönfeld M, papirkereskedése által. A liorvát-szlavon tartománygyülés el- halasztatott (g—b ) Ritkán fordulnak elő valamely ko­rona területén oly jelenetek, mint a minők Horvátországban. Ama szitkozódások, melyek­kel a tartománygyülésen nyíltan és mintegy tüntetőleg Magyarország és ennek kormánya illettéinek, már tulmentek a határon s vagy a magyar koronátóli szakadást, vagy pedig a mi ezzel egyértelmű, a forradalom proklamálá- sát jelentik. Nekik nem kell bán, sőt a ki a jelen viszonyok közt e méltóságot elfogadja, Ivies képviselő a január 20-án tartott tarto­mánygyülésen azt is hazaárulónak deklarálja — Nem tudni, hogy a véletlennek vagy Khuen- Héderváry tapintatosságának tulajdonitható-e, hogy ép ama perezben vitte be a tartomány- gyűlésbe az elhalasztás! királyi leiratot, midőn a közös kormány eljárása vétetett kereskedelem és iparforgalom szempontjából bírálat alá, — de annyi tény, hogy meglepte a három egy királyságról álmadozó honfiakat és határt ve­tett amaz európai komédiának, melynek Zág­ráb városa már hosszabb idő óta az alkotmá­nyos tartománygyülósdit játszó horvát ultrák­nak szinelőadási terméül szolgált. És igy helyesen történt, mert legalább meg- vonatott az alkalom, hogy amaz ellenszenv, melylyel minden igaz magyar keble a Starcse- viesek és Mrazevicsek üzelmeit kisérte, hova­tovább annál inkább fokozódjék. Többet nem tartománygyüléseznek — ki tudja meddig ? S ha bán nem kell és a magyar koronát tisztelni nem tudják : lesz magyar közvélemény s e közvéleménynek kifejezése, mely az álhazafiság által elkapatott horvát urakat Magyarország iránti respektusra és alázatosságra tanitja ! Budapest, 1884. jan. 21. (V) Mint derült égből a villámcsapás, oiy váratlanul és meglepetve jött e hó 20-án király ő felsége legmagasabb kézirata a horvát tar- tománygyüléshez, mely szerint a tartomány- gyülést további rendelkezésig el­napolja. Végre tehát mégis csak vége van a botrá­nyoknak. Váratlanul jött, annál nagyobb meglepetést okozott. Ezért mosolygott alighanem a bán, de Starcsevics még nem tudta akkor, hogy „legjobban nevet, ki utoljára nevet.“ A bán átlátta feladata komolyságát, átlátta, hogy ily botrányok közepette kormányozni nem lehet; tűrt, a meddig csak tűrhetett, de végre az ő pohara is megtelt. A tartománygyülés elnapoltatott ; a király nagy hatalmat tett le Khuen-Héderváry gróf kezébe — a közel jövő meg fogja mutatni, hogy tudja azt használni- Annyi tény, hogy Horvátországban alkotmányos eszközökkel kor­mányozni nem lehet. A horvátok Magyaror­szág egységét és oszthatatlanságát támadták meg, azt erőszakkal akarták megbontani ; ime a legfelsőbb királyi kézirat szent ístván biro­dalmának egységét és oszthatatlanságát mani­fesztálta. E legfelsőbb kézirat fényes bizonysága leend minden időkön keresztül a korona alkotmányos érzületének a magyar nemzet iránt. Nem kell • többé csendőrökkel őriztetni a tartománygyülés j palotáját, annak kapui alighanem jő időkre bezárultak. De vájjon nem lesz-e szükséges azt a mak- ranezoskodó várost katonasággal őriztetni, az más kérdés. A királyi kézirat felolvasása előtt épen Ivies képviselő támadta meg a kormányt s általában Magyarországot ; épen arról szólt, hogy Ma­gyarország koldusbotra juttatja Horvátországot és ép erre jelent meg a bán, a királyi kéz­iratot hozva. Néma csendben hirdethette ki az elnök, bár remegő hangon, az elnapolást, annyira meg­lepve jött ez. Khuen-Héderváry grófot elismerés illeti ez elhatározásáért. Legnagyobb titokban történt minden, még legközelebbi környezete sem sej­tette a történendőt. Nagy feladatok várnak reá, oldja meg eze­ket s fény fogja környezni. Mutassa meg, hogy Rauch félemleíes szelleme nélkül is meg lehet a horvátokat tisztességre tanítani. A horvát tartománygyülés elnapo­lásáról szóló királyi kézirat, melyet a tarto­mány gyűlésnek f. hó 20~áu mutatott be a bán, következőkép hangzik : „Mi I. Ferencz József, Isten kegyelméből Austria császára, Csehország királya stb., Ma­gyarország. Horvát-, Slavon- és Dalmátország apostoli királya, a Horvát-, Szlavón- és Dalmátország tartománygyülésén egybegyült fő­nemeseknek, méltóságoknak és képviselőknek királyi üdvözletünket. Tisztelt, nagyrabecsült, nagyságos, nagyérdemű, tekintetes, nemes, bölcs és körültekintő, szeretett híveink ! Az 1870. évi II. törvényezikk 3. §-a alapján jónak lát­juk Horvát-, Slavon- és Dalmátország egye­sült királyságunk 1883. év deczember 17-én általunk újra egybehívott tartománygyülésének üléseit továbbá rendelkezésünkig elnapolni. E czélból Khuen-Héderváry Károly grófot, Horvátország, Szlavónia és Dalmáczia egye­sült királyságok bánját utasítjuk és e királyi leiratunknak a horvát-slavon tartománygyülé­sen való felolvasása után fel is hatalmazzuk, hogy az említett tartománygyülés üléseit to­vábbi királyi intézkedésünkig elnapolja. Mi, kik különben császári és királyi jó indulatunk és kegyelmünkről biztosítjuk önöket. Kelt Bécs- ben, 1884. január hó 19-én. I. Ferencz Jó­zsef s. k., Khuen-Héderváry gróf s. k*“ Ferencz József császár-király meleg hangú táv­iratot intézett Umberto királyhoz, melyben megkö­szöni azt a figyelmét, hogy hadsergét is képvisel­tető Paduában d’Aspre tábornok hamvainak elszál- litásakor s megjegyzi, hogy ez a lovagias aktus az idők nagy változását bizonyltja s azt is, hogy mily barátságos viszony fejlődik ki a két állam közt. Szerencsét kíván ehhez Olaszországnak és Aueztria- M agyar országnak. Olaszország és Németország közt — mint Pá­riából jelentik — kölcsönös vódszövetség jött létre. IlaFrancziaország megtámadja Németországot, Olasz­országot is maga ellen találja. A „Deutsches Mon­tagsblatt“ hasonló hirt közöl s e szavakkal végzi czikkét : „A savoyai ház tudja, hogy milyen juta­lomért kiizdere akkor.“ III. Sándor czár az orosz újévi fogadások alkal­mával a Germauia pétervári tudósítása szerint kö­vetkező nyilatkozatot tette: „Oroszországnak a többi európai államokhoz való viszonya a legjobb. Orosz­ország e barátságos viszonyoknál fogva bizalommal üdvözölheti az újévet ; a mi a belügyi politikát il­leti, reményű, sikerülni fog a kormánynak, a leg­erélyesebb rendszabályok által megakasztani utjok- ban azokat az államellenes áramlatokat, melyek az ó év végén, fájdalom, ismét mutatkoztak.“ Giers orosz külügyminiszter január 20-án negy­ven perczig volt kihallgatáson az uralkodónál ; */*4 órakor К ál n o k y grófot látogotta meg a külügy­miniszteri palotában, a hol egy óra hosszáig idő­zött. Bócsben tartódáeának ideje még nincs meg­határozva. ÂZ egyiptomi háború. Baker pasa jelenti: Sua- kim és Sinkat közt 27,000 lázadó áll. Sinkat váro­sát megmenteni lehetetlen. Ecclesia militans. (Folytatás.) j íme a főconsistorium felelete s végzése, melylyel az önállósitás kérdését megoldotta. A t. olvasó Ítél­het belőle, mennyire igazságos, méltányos ez ! — A magyar egyház kérése nemcsak méltányos, de jogos is, — eléggé bizonyítja azt a brassói szász egyháztanács ama határozata is, hogy azt pártoló- lag terjesztik fel, ha mindjárt meg is vonják az ed­dig élvezett összeget. Mindazonáltal a főconsistorium megtagadta a kérést, azon hiszemben élvén, hogy ezzel véget is vetett ennek. De nem oda Buda ! A brassói ág. h. ev. magyar egyház tanácsa jól megfontolta e lépést, mielőtt arra elhatározta volna magát, s értesülve a fennebbi elutasító végzésről, egyhangúlag elhatározta, hogy egyháza szükségleteink fedezhetése czéljából fillérei­vel áldozni és a szász egyháztól való elválási szán­déka mellett megmaradni másithatat.au akarata. Ep ezért Mo őr Gyula lelkészt mint elnököt meg­bízta a főconsistorium érkezendő leiratára a választ elkészíteni, — ki eme megbízatásának eleget téve, 1883. decz. 2 án következő választ nyújtotta be a szász egyház presbitériumához : 'Nagytiszteletű és Tekintetes Presbyterium! Az erdélyi ág. hitv. ev. főtiszteletü és méltóságúi Főconsistorium folyó évi junius 13-án 1929. sz. a, kelt a nagyt. és tkts Presbyterium folyó évi szept, 18-án kelt 217. számú átiratával hozzánk áttett határozata szerint a brassói ág. h. ev. magyar egy­házközségnek 1882. julius 2-án 13./1882. egyhtsz. alatt „önálló egyházközséggé való alakulhatása“ iránt felterjesztett kérelmét az egyházkerületi gyű­lés elé terjeszthetőnek nem találván, visszautasította. Minthogy azonban az egyházközség az anyaegyház­tól való elszakadást illető határozatától elállani egyáltalán nem akar és mi magunk is azt hiszszük, hogy igen sok olyan körülmény, melynek tekintet­be vétele a főt. és mélt. Fóconsistoriuraot bizonyo­san más nézetre vezette volna, elkerülte figyelmét, bár nincs szándékunkban itt a főt. és mélt. Főcon­sistorium bölcs belátását és pártatlan ítéletét két­ségbe vonni : nem nyughatunk meg a főt. és inéit. Főconsistorium fennt idézett határozatában, hanem bátorságot veszünk magunknak az ellen a nagyt. és tkts. Presbyterium utján a következőkben sze­rény észrevételeinket egész tisztelettel megtenni. 1) A főtiszt, és mélt. Főconsistoriumnak legelső érvét, melyre határozatát alapitja, az egyházalkot- i mány 11. § sának olyatón magyarázatát, mely aze- ' rint : „az önállóvá alakuló egyházközség az anya-

Next

/
Oldalképek
Tartalom