Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-01-23 / 10. szám
10. szám. Sepsi-Szentgyörgy, 1884. Х1У. évfolyam. NEMERE Szerda, január 23. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. ^Eeg'jelenils b.etenl3:int Háromszor : b-étfón, szerdán és szombaton. Szerkesztőségi iroda : || Sepsi-Sztgyörgyön, barompiacz-utcza 677. jj sz, a. (Kozma-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal : Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre . . . . 3 „ 50 „ Negyedévre . . • 1 » 80 „ Hirdetések dija : 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 80 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyílt tér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bées ben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Haasenstein és Vogler, Goldberger Л. В., Láng L. é* Schwarz hirdetési irodájában; Brassóban: Sehönfeld M, papirkereskedése által. A liorvát-szlavon tartománygyülés el- halasztatott (g—b ) Ritkán fordulnak elő valamely korona területén oly jelenetek, mint a minők Horvátországban. Ama szitkozódások, melyekkel a tartománygyülésen nyíltan és mintegy tüntetőleg Magyarország és ennek kormánya illettéinek, már tulmentek a határon s vagy a magyar koronátóli szakadást, vagy pedig a mi ezzel egyértelmű, a forradalom proklamálá- sát jelentik. Nekik nem kell bán, sőt a ki a jelen viszonyok közt e méltóságot elfogadja, Ivies képviselő a január 20-án tartott tartománygyülésen azt is hazaárulónak deklarálja — Nem tudni, hogy a véletlennek vagy Khuen- Héderváry tapintatosságának tulajdonitható-e, hogy ép ama perezben vitte be a tartomány- gyűlésbe az elhalasztás! királyi leiratot, midőn a közös kormány eljárása vétetett kereskedelem és iparforgalom szempontjából bírálat alá, — de annyi tény, hogy meglepte a három egy királyságról álmadozó honfiakat és határt vetett amaz európai komédiának, melynek Zágráb városa már hosszabb idő óta az alkotmányos tartománygyülósdit játszó horvát ultráknak szinelőadási terméül szolgált. És igy helyesen történt, mert legalább meg- vonatott az alkalom, hogy amaz ellenszenv, melylyel minden igaz magyar keble a Starcse- viesek és Mrazevicsek üzelmeit kisérte, hovatovább annál inkább fokozódjék. Többet nem tartománygyüléseznek — ki tudja meddig ? S ha bán nem kell és a magyar koronát tisztelni nem tudják : lesz magyar közvélemény s e közvéleménynek kifejezése, mely az álhazafiság által elkapatott horvát urakat Magyarország iránti respektusra és alázatosságra tanitja ! Budapest, 1884. jan. 21. (V) Mint derült égből a villámcsapás, oiy váratlanul és meglepetve jött e hó 20-án király ő felsége legmagasabb kézirata a horvát tar- tománygyüléshez, mely szerint a tartomány- gyülést további rendelkezésig elnapolja. Végre tehát mégis csak vége van a botrányoknak. Váratlanul jött, annál nagyobb meglepetést okozott. Ezért mosolygott alighanem a bán, de Starcsevics még nem tudta akkor, hogy „legjobban nevet, ki utoljára nevet.“ A bán átlátta feladata komolyságát, átlátta, hogy ily botrányok közepette kormányozni nem lehet; tűrt, a meddig csak tűrhetett, de végre az ő pohara is megtelt. A tartománygyülés elnapoltatott ; a király nagy hatalmat tett le Khuen-Héderváry gróf kezébe — a közel jövő meg fogja mutatni, hogy tudja azt használni- Annyi tény, hogy Horvátországban alkotmányos eszközökkel kormányozni nem lehet. A horvátok Magyarország egységét és oszthatatlanságát támadták meg, azt erőszakkal akarták megbontani ; ime a legfelsőbb királyi kézirat szent ístván birodalmának egységét és oszthatatlanságát manifesztálta. E legfelsőbb kézirat fényes bizonysága leend minden időkön keresztül a korona alkotmányos érzületének a magyar nemzet iránt. Nem kell • többé csendőrökkel őriztetni a tartománygyülés j palotáját, annak kapui alighanem jő időkre bezárultak. De vájjon nem lesz-e szükséges azt a mak- ranezoskodó várost katonasággal őriztetni, az más kérdés. A királyi kézirat felolvasása előtt épen Ivies képviselő támadta meg a kormányt s általában Magyarországot ; épen arról szólt, hogy Magyarország koldusbotra juttatja Horvátországot és ép erre jelent meg a bán, a királyi kéziratot hozva. Néma csendben hirdethette ki az elnök, bár remegő hangon, az elnapolást, annyira meglepve jött ez. Khuen-Héderváry grófot elismerés illeti ez elhatározásáért. Legnagyobb titokban történt minden, még legközelebbi környezete sem sejtette a történendőt. Nagy feladatok várnak reá, oldja meg ezeket s fény fogja környezni. Mutassa meg, hogy Rauch félemleíes szelleme nélkül is meg lehet a horvátokat tisztességre tanítani. A horvát tartománygyülés elnapolásáról szóló királyi kézirat, melyet a tartomány gyűlésnek f. hó 20~áu mutatott be a bán, következőkép hangzik : „Mi I. Ferencz József, Isten kegyelméből Austria császára, Csehország királya stb., Magyarország. Horvát-, Slavon- és Dalmátország apostoli királya, a Horvát-, Szlavón- és Dalmátország tartománygyülésén egybegyült főnemeseknek, méltóságoknak és képviselőknek királyi üdvözletünket. Tisztelt, nagyrabecsült, nagyságos, nagyérdemű, tekintetes, nemes, bölcs és körültekintő, szeretett híveink ! Az 1870. évi II. törvényezikk 3. §-a alapján jónak látjuk Horvát-, Slavon- és Dalmátország egyesült királyságunk 1883. év deczember 17-én általunk újra egybehívott tartománygyülésének üléseit továbbá rendelkezésünkig elnapolni. E czélból Khuen-Héderváry Károly grófot, Horvátország, Szlavónia és Dalmáczia egyesült királyságok bánját utasítjuk és e királyi leiratunknak a horvát-slavon tartománygyülésen való felolvasása után fel is hatalmazzuk, hogy az említett tartománygyülés üléseit további királyi intézkedésünkig elnapolja. Mi, kik különben császári és királyi jó indulatunk és kegyelmünkről biztosítjuk önöket. Kelt Bécs- ben, 1884. január hó 19-én. I. Ferencz József s. k., Khuen-Héderváry gróf s. k*“ Ferencz József császár-király meleg hangú táviratot intézett Umberto királyhoz, melyben megköszöni azt a figyelmét, hogy hadsergét is képviseltető Paduában d’Aspre tábornok hamvainak elszál- litásakor s megjegyzi, hogy ez a lovagias aktus az idők nagy változását bizonyltja s azt is, hogy mily barátságos viszony fejlődik ki a két állam közt. Szerencsét kíván ehhez Olaszországnak és Aueztria- M agyar országnak. Olaszország és Németország közt — mint Páriából jelentik — kölcsönös vódszövetség jött létre. IlaFrancziaország megtámadja Németországot, Olaszországot is maga ellen találja. A „Deutsches Montagsblatt“ hasonló hirt közöl s e szavakkal végzi czikkét : „A savoyai ház tudja, hogy milyen jutalomért kiizdere akkor.“ III. Sándor czár az orosz újévi fogadások alkalmával a Germauia pétervári tudósítása szerint következő nyilatkozatot tette: „Oroszországnak a többi európai államokhoz való viszonya a legjobb. Oroszország e barátságos viszonyoknál fogva bizalommal üdvözölheti az újévet ; a mi a belügyi politikát illeti, reményű, sikerülni fog a kormánynak, a legerélyesebb rendszabályok által megakasztani utjok- ban azokat az államellenes áramlatokat, melyek az ó év végén, fájdalom, ismét mutatkoztak.“ Giers orosz külügyminiszter január 20-án negyven perczig volt kihallgatáson az uralkodónál ; */*4 órakor К ál n o k y grófot látogotta meg a külügyminiszteri palotában, a hol egy óra hosszáig időzött. Bócsben tartódáeának ideje még nincs meghatározva. ÂZ egyiptomi háború. Baker pasa jelenti: Sua- kim és Sinkat közt 27,000 lázadó áll. Sinkat városát megmenteni lehetetlen. Ecclesia militans. (Folytatás.) j íme a főconsistorium felelete s végzése, melylyel az önállósitás kérdését megoldotta. A t. olvasó Ítélhet belőle, mennyire igazságos, méltányos ez ! — A magyar egyház kérése nemcsak méltányos, de jogos is, — eléggé bizonyítja azt a brassói szász egyháztanács ama határozata is, hogy azt pártoló- lag terjesztik fel, ha mindjárt meg is vonják az eddig élvezett összeget. Mindazonáltal a főconsistorium megtagadta a kérést, azon hiszemben élvén, hogy ezzel véget is vetett ennek. De nem oda Buda ! A brassói ág. h. ev. magyar egyház tanácsa jól megfontolta e lépést, mielőtt arra elhatározta volna magát, s értesülve a fennebbi elutasító végzésről, egyhangúlag elhatározta, hogy egyháza szükségleteink fedezhetése czéljából filléreivel áldozni és a szász egyháztól való elválási szándéka mellett megmaradni másithatat.au akarata. Ep ezért Mo őr Gyula lelkészt mint elnököt megbízta a főconsistorium érkezendő leiratára a választ elkészíteni, — ki eme megbízatásának eleget téve, 1883. decz. 2 án következő választ nyújtotta be a szász egyház presbitériumához : 'Nagytiszteletű és Tekintetes Presbyterium! Az erdélyi ág. hitv. ev. főtiszteletü és méltóságúi Főconsistorium folyó évi junius 13-án 1929. sz. a, kelt a nagyt. és tkts Presbyterium folyó évi szept, 18-án kelt 217. számú átiratával hozzánk áttett határozata szerint a brassói ág. h. ev. magyar egyházközségnek 1882. julius 2-án 13./1882. egyhtsz. alatt „önálló egyházközséggé való alakulhatása“ iránt felterjesztett kérelmét az egyházkerületi gyűlés elé terjeszthetőnek nem találván, visszautasította. Minthogy azonban az egyházközség az anyaegyháztól való elszakadást illető határozatától elállani egyáltalán nem akar és mi magunk is azt hiszszük, hogy igen sok olyan körülmény, melynek tekintetbe vétele a főt. és mélt. Fóconsistoriuraot bizonyosan más nézetre vezette volna, elkerülte figyelmét, bár nincs szándékunkban itt a főt. és mélt. Főconsistorium bölcs belátását és pártatlan ítéletét kétségbe vonni : nem nyughatunk meg a főt. és inéit. Főconsistorium fennt idézett határozatában, hanem bátorságot veszünk magunknak az ellen a nagyt. és tkts. Presbyterium utján a következőkben szerény észrevételeinket egész tisztelettel megtenni. 1) A főtiszt, és mélt. Főconsistoriumnak legelső érvét, melyre határozatát alapitja, az egyházalkot- i mány 11. § sának olyatón magyarázatát, mely aze- ' rint : „az önállóvá alakuló egyházközség az anya-