Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-10-02 / 110. szám
— 438 — \ Az országgyűlés megnyitása, mint mindég, úgy ez alkalommal is nagy ünnepélyességekkel ment végbe. Pont 11 órakor volt az ünnepélyes veni sancte. A misét a prímás mondta, fényes segédlettel. A mise után az összes megjelent főrendek és képviselők körülbelül 140-en felmentek a nagy trón- terembe. A hol többek közt ott voltak Haynald Lajos bibornok, Schlauch Löríncz s Ipolyi Arnold püspökök, Andrásy Gyula gróf, Zichy Nándor, Károlyi Gyula, Jókai, Apponyi, Lipthay Béla stb. A trónbeszéd nem tett nagy hatást, két Ízben volt hallható igen csekély helyeslés, a mandátum meghosszabbításáról, s a külbéke biztosításáról szóló részeknél. Az ünnepélyes megnyitás után, a képviselők nagyrésze diszmagyarban a képviselőházba siettek a hol a trónbeszéd újból felolvastatott. A képviselőház. sehol sem melegedett föl a trónbeszéd hallgatása alatt. Ellenben az ellenzéki padokon mozgás és nevetés támadt, midőn a trónbeszéd az államháztartás egyensúlyának megóvásáról szólt, az „adófizetők nagyobb mérvű megterheltotése nélkül.“ A trónbeszéd fölolvasása után, miről jegyzőkönyvet vettek fel, az ülés eloszlott. A másnapi ülésen mutattattak be a képviselői mandátumok. A főrendiházban Szögyényi László koréinöksége alatt, felolvastatott a királyi leirat, a melyben elnökké Szögyény-Marich László, másodelnökévé B. Vay Miklós neveztetett ki. Az elnök köszönő szavai után, ki a legmagasabb parancs előtt hódoló tisztelettel meghajlik és a csekély személyét ért megtisztel tel tetősnek kiváló becsét átérezve, a kijelölt helyet kötelességszerüen elfoglalja, a melyen hogy hivatásának megfelelhessen, kéri a főrendektől a bizalom, a szives elnézés, a kegyes és bölcs támogatásnak azon megbecsülhetetlen kincsét, a melyben a főrendek saját méltóságuk és magasztos küldetésüknek érzetében a főrendiháznak elnökségét minden időben és minden viszonyok közt részesítették. Schlauch püspöknek erre adott üdvözlete után, a melyben az elnök érdemeit emelő ki s biztositá a magas ház részéről, hogy mi sem fog történni, a mi állását, működését bármi tekintetben nehézzé tenné, mely szavak elhangzása után a trónbeszéd itt is hasonlóan fölolvastatva: a ház megalakulását hajtá végre. Még pediglen háznagygyá egyhangúlag Szapáry István gr, választatott meg. Jegyzőkul megválasztattak: Cziráky Béla gr., Sándor Béla, Batthyány Lajos, Nyáry Jenő báró, Pong- rácz Emil, Ruduyászky József br. A holnapi ülésre a válasz felirati javaslat elkészítése czéljából egy 21 tagú bizottság választása tűzetett ki. A bereczki kerületben lefolyt választás ellen, melynél tudvalevőleg a választási elnök nem fogadta el az ellenzéki Lika Döme jelöltségét, mivel ez nem igazolta előtte a választás napján választójogosultságát, kérvényt adnak be az ellenzéki választ ók. A kérvényben hű indokolással mutatják ki az elnöki eljárás jogtalanságát és törvénytelenségét. — Ha, sonlóan a gyöngyösi képviselőválasztás ellen már benyújtotta Komjáthy Béla a gyöngyösi választók kérvényét. A választás megsemmisitése iránt való kérelem azzal van indokolva, hogy a Gyöngyösön megválasztott kormánypárti képviselő, Battyány László gróf sehol sincs a választók névjegyzékébe felvéve. <3-3rerrci.eli:eiro.lxez. Megtört szivem két beteg virága, Emlékeztek néha az atyára? Ki értetek annyit eped, szenved, Véletek hogy oly soká nem lehet ! Gondolatom hozzátok távolba Ellátogat s felölel zokogva; El-elkérdi: Mid fáj, édes lelkem? — S a szivemhez szoritlak mindketten. Oh, szívesen feáldoznám vérem’, Láthatnálak piros üdeségben ! Lépten-nyomon ősznek hervadása . . . Mintha szemem csak titeket látna ! Szél sóhaja sárgult lombnak ajkán . . . Épen mintha panasztokat hallnám ! Édes Isten ! Mit vétettem neked, Hogy két árvám annyit, annyit szenved ? Két ártatlan zsenge szép bimbócska, — Nem fakadnak rózsákul mosolyra! , . . Éjem nappá de tenném síriglan, Elgondozuám híven karjaimban. Kis szivöket növelném erényre, Honszerelmet buzgón oltanék be; Megtanitnám istenfélelemre, S lelkesülni minden szép s nemesre. Azt kívánnám : élet viharába’ ltút csalódás, csüggedés ne bántsa ; Boldogságuk több legyen enyémnél, Büszke vágyom, oh mért is vezérlői!! A vám- és kereskedelmi szövetség ügyében a „Presse *-nek jelentik Budapestről, hogy Tisza miniszternők a napokban jegyzéket intézett az osztrák kormányhoz, a melyben utalás történvén a ki- egyezési stipulácziók közeli lejártára, a tárgyalások újra felvétele különösen a vám- és kereskedelmi szövetség megújítása ügyében lcezdeményeztetott. A jegyzék kiemeli, hogy a magyar kormány élénken óhajtja a vám- és kereskedelmi szövetség megújítását de — mivel a jelenlegi megállapodásokon módosításokat tenni szándékozik — súlyt fektet arra, hogy ismerje az oszrák kormánynak nézeteit a szövetség megújítása iránt. Ezen jegyzékkel — úgy mond a hivatkozott lap — a kiegyezési tárgyalások hivatalosan megindultak. A pártkörökből. A mérsékelt ellenzék 28-án este tartotta első alakuló ülését. A párttagok nagy számmal jelentek meg. Az ülést a párt legidősebb tagja, Mártonffy Károly, mint korelnök nyitotta meg, s felhívta a kört a megalakulásra. A párt elnökül egyhangúlag, nagy lelkesedéssel ismét Ernuszt Kelement válasz tóttá. — Ernuszt szép szavakban köszönte meg a több ízben nyilvánult bizalmat. Elfogadja az elnökséget, ámbár tudja, hogy a mérsékelt ellenzék pártjában többen vannak, kik nálánál sokkal jobban be tudják tölteni a díszes és megtisztelő helyet, melyre a párt egyhangú bizalma most újra meghívta. De elfogadja a megtiszteltetést főleg azért, mert a mérsékelt ellenzék körében történt minden legkisebb személyváltozást mohó vágygyal szerelik bizonyos körökben félremagyarázni, s annak — minden legkisebb ok nélkül is — mindenféle czélzatot tulajdonítani. Elnöki tiszte elfoglalása alkalmával nem óhajt hosszabb politikai beszédet tartani. A párt kifejezte nyíltan és bátran a választások előtt nézeteit, melyek képviseletére alakul most meg, és pedig minden óriási hivatalos presszió daczára megerősödve és szaporodva, a mérsékelt ellenzék. Ajánlja magát továbbra is a párt szívességébe. Elnök felhívja a pártot a többi tisztviselők megválasztására, mire egyhangúlag megválasztattak : Alelnöknek Horáuszky Nándor. Jegyzőknek: ifj. Ábrányi Kornél, Fenyveesy Ferencz, Hertelendy Ferencz és Hevessy Bertalan. Igazgatónak Szath- máry László. Pénztárnoknak Tomcsányi László. Választmányi tagoknak : b. Bánffy György, Boda Béla, Gyapay Dénes, Inkey László, Ketzer Miklós, Pan- tocsek Rezső, Parkas Elek, Pongrácz Adolf gróf, Szemző Gyula, Kjaiser János. A megalakulás után Fenyvessy Ferencz szólalt fel s felhívta a párt figyelmét azon körülményre, hogy a mérsékelt ellenzék által a házban elfoglalt | padsorokban több antiszemita-szélsőbali képviselő j foglalt helyet. A parliamenti szokás, sőt a parliament! illem is azt hozza magával, hogy az egy párthoz tartozó képviselők egy csoportban üljenek, s közéjük más párthoz tartozók ne vegyüljenek Még a ház végleges megalakulásáig óhajtana erre nézve intézkedést s legvégső esetben a kérdéses megoldására zárt ülést fog indítványozni a házban. Szilágyi Dezső, Horváth Lajos helyeslik a felszólalást, de azt ajánlják, hogy egyelőre csak a párt ... S ha szivökben a tavasz kikelne, Rózsáit egy csalfa lány ne szedje. Csendes tűzhely nyájas békelángja Hőn derítse férfias munkára! Még kívánnék — De megeredt könyem . . . Hiú vágy, nem teljesülsz egykönnyen! En magamnak nem óhajtók semmit, Nem bánom, ha szenvedek bármennyit! Legyen éltem hosszas nyomor éje, S ármány tiszta törekvésem bére; Sírt se leljek egy szívben, sem földben, Hír se szóljon soha én felőlem, — Istenem! csak árváimat védd meg A hideg nyomortól, térden kérlek ! Hadd, még egyszer csókoljam meg őket, S porba hullok, rabszolgád, előtted! Baráczy Sándor. Az utolsó órában. (Egy halálraítélt vallomása.) Hadnagy voltam a király hadseregében. A szolgálatból kilépve, hazajöttem s Londontól néhány mértföldnyire fekvő kis jószágomra indultam, melyet nem rég nőm pénzén vettem. Ez életem utolsó éjszakája. Ezen az éjen elmondom a tiszta igazságot. Mit sem titkolok el. Valami jó ember soh'se voltam. Kora gyermekségemtől fogva titkolódzó, komor és gyanakodó természet dolgozott bennem, ügy beszélek magamról, mintha már nem is volnék a világon; mert a mig itt irok, oda künn síromat ássák, s nevemet a halál fekete könyvébe jegyzik. Nem sokára, hogy visszatértem, bátyám háláló, san megbetegedett. Eöl se vettem, mintha Térkőelnöke kéressék fel, hogy a pártnak ebbeli jogos kívánságát a háznagy s az illető képviselők által érvényesítse. ' w Apponyi Albert gróf feltétlenül szükségesnek véli a Fenyvessy által felhozott körülmény orvoslásának megkísérlését. A párt kétséget kizáró módon dokumentálta a választások előtt kiadott nyilatkozatában álláspontját az antiszemitákkal szemben. A mérsékelt ellenzék pártja és az antiszemita párt egészen és feltétlenül inkompatibilis. A ki az antiszemita párt tagja, az semmi néven nevezendő alakban nem lehet a mérsékelt ellenzék tagja. S e ténynek külsőleg is kifejezve kellene lenui a házban. Pártolja az indítványt. A pártklub elhatározta, hogy az elnök bizatik meg ez ügy rendbehozásával. Végül Steinacker szólal fel a pártnak az egyes bizottságokban a párt számarányának megfelelőbb képviseltetésére nézve. Az elnök felkérotik, hogy a párt ezen jogos óhaját a kormánypárt intéző köreinek magán utón tudomására hozza. Ezzel az ülés véget ért. * Az országgyűlési szabadelvű párt 28-án délután 6 órakor Vizsolyi Gusztáv eluöklete alatt tartott értekezletén a párt kijelölő bizottsága választatott meg, melynek tagjai lettek : Bánffy Béla gróf, Csáky László, gr., Jókai Mór, Ivánka Imre, Kovács Lá9zló, Placliy Tamás, Prileszky Tádé, Szilágyi Bernát, Szontágh Pál, Vargics Imre, Harkányi Frigyes, Ra- kovszky István, Huszár Károly b., Bornemisza Adám, Fáik Miksa, Széchenyi Tivadar gr. Tagjai továbbá a bizottságnak a párt elnökei. Ezután a párt jegyzőivé választattak: Kazy János, Dániel Gábor, Zeyk Dániel, Abonyi Emil, Munich Aurél, Földváry Miklós, Szereday Aladár, Török Zoltán és Molnár Viktor. A közgazdasági választmányba a következő tagok választattak : Andrásy Manó gr., Csáky László gr., Teleki Géza gr., Urbanovszky Ernő, Véghső Gellért, Uzovics Pál, Simó Lajos, Sváb Károly, Bossányi László, Nyáry Jenő b., Jánossy János és Bálintit József báró. A felsőházak. (Folytatás.) Bajorország főrendiháza körülbelül ugyanazon alapokon áll, mint Poroszországé, azon különbséggel, hogy szervezete már tágabb körben mozog, mint a kizárólagosan királyi kinevezéshez kötött porosz Herrenbaus. A bajor főrendiház reichBrath- nak neveztetik, tagjai: a királyi ház nagykorú her- czegei, a bajor király ház tisztjei, a két érsekpri- má3, a herczegi és grófi családok ama legidősebb tagjai, kik hajdan a germán császársághoz tartoztak. A szász főrendi házban üléssel bírnak: a kir. berczegek, nagykorúságuk évétől kezdve, a nyolez nagyobb város polgármesterei, a két protestáns főpap, a főúri családok által választott 5 tag, a protestáns egyház két képviselője, a kathoiikus egyház egy képviselője, tizenkét földbirtokos, nemesi czim- mel, kik legalább 2000 tallér évi jövedelmet tudnak felmutatni, a király által élethosszíglanra kinevezett tiz tag, kik közül ötöt a legalább 30 tallér évi egyenes adót fizető földbirtokosok választanak. ' telék se fűzött volna hozzá Bátyám nyílt és nemes, keblű férfi volt, nálam sokkal szebb és műveltebb. Mindenki szerette. Hozzám nem igen vonzódott valaki tartósabban, többnyire az első találkozásnál már azt voltam kénytelen hallani, mennyire különbözünk egymástól én és testvérem modorban, arcz- ban. Külsőm okozta mindezt, valamint azt is, hogy lángoló gyűlölettel tusakodtam magamban, mint szeretnék elégtételt. Feleségeink nővérek voltak. E viszony sem fűzte szorosabbra közöttünk a rokoni lánczot, sőt még inkább elidegenített egymástól. Bátyám felesége teljességgel jól ismert. Jelenlétében mindég titkos féltékenység és bősz- szuvágy fogott el. Es sógornőm épen oly jól tudta, akár ón. Ily pillanatokban soha sem néztem rá, mig ő mindég reám szegezte tekintetét és éreztem, hogy keresztül látott rajtam. Egészen mögkönuyeb- bültem, midőn hallottam, hogy meghalt. Ha visszagondolok, úgy tetszik, mintha valami idegen és szörnyű végzet határozott volna felettünk. Féltem tőle és Ő üldözött; merő és átható pillantása most is felém fordul, mint egy sötét álom képe, mely véremet fagyasztja meg. Sógornőm halnia után nemsokára bátyám is reménytelenül ágyba dőlt. Utolsó nap nőmet magához kérető és négyéves gyermekét gondviselésére bízta ; mindenét, a mivel rendelkezett, gyermekére hagyta s az esetre, ha gyermeke elhalálozna, a vagyont nőmnek hagyományozta. Velem néhány testvéri szót váltott, azutau kimerülve elaludt és fel sem ébredt többé. Neküuk nem voltak gyermekeink, de feleségem nővére gyermokót úgy szerette, mint a magáét. Es a gyermek melegen ragaszkodott hozzá. Anna ar- cza, szelleme anyjának hű mássa volt, hozzám mindég bizalinatlankodott. Egy nap óta különös érzés
