Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-05-13 / 54. szám
- 215 — jövedelme 100.000 frt. tiszta jövedelem számoltatik el ebből, hogyha a szolgabiró és hivatalos közegek ilyen törvénytelen összemüködése és összejátszása megengedtetik, vájjon nem fog-e arra vezetui, hogy azok több bátorságot vegyenek a község jövedelme feletti gazdálkodásban. Úgy is elég már ott a kor- rupczió, nagyobbra ott nincs szükség. (Folytatása következik.) Választási mozgalmak. Kovászna, 1881. május 10. A kovásznai választókerületben is szervezkedni próbálkozik a kormánypárt. Megparancsoltatott a szolgabirónak, hogy járásában muszáj kormánypártnak lenni ; a szolgabiró megrendelte a községi elöljáróknak, hogy muszáj életjelt adni. És e rendeletre folyó hó 10-én megjelentek meghallgatni a napi parancsot. A parancs pedig az lön, hogy május 18-án délután 3. órára össze kell gyűjteni a nyájat. A nagy vezényszó kimondására, t. i. a meghívók aláírására nem akadott vállalkozó. A szolgabiró felkérte Földes Bálintot, adná oda nevét, ő le fogja Íratni. Földes Bálint, mint engedelmességhez szokott jámbor ember, megtette volna ez áldozatot, de a jelenlevők aggodalmaskodtak : „hátha egy Földes B. felhívása megsérti az urakat?“ — „Akkor irja alá Fintacska ! ő úgyis minden fajból való.“ „Legjobb, hívja össze a szolgabiró ur, neki legtöbb befolyása van.“ Ez ellen meg Hollaki tiltakozott. Es úgy lön a második esteli után elhatározva, hogy összetett erővel talán többet kivihetnek. Ennélfogva a szolgabiró vezérlete alatt a községi elöljárók aláírással hívták meg egymást, megígérvén, hogy minél többet hozzanak magukkal. A meghívónak az ebéd alatt következők írtak alá: Hollaki Attila szolgabiró, Deák Samu segéd- szolgabiró, Ozsváth Ferencz, Réthi Mihály, Fejér Árpád, Cseh Gáspár, Csia Balázs, Finta Ferencz, Szörcseí István, Kónya János, Albu János, Baróthi Antal, Bartha Sándor, Deák Sándor, Zakariás Zsig- mond, Ferencz Mózes, Héjjá Lajos, Vida Miklós, Sándor Mózes, Vilikó Mihály és Bagoly Ferencz, — mindnyájan községi elöljárók, s ezeken kívül a vitózlő Földes Bálint és kataszteri ember Szonda László a birtokosság nevében. Mi történik? Tokány és bor bizonyos; a többit a jövő mutatja meg, Megírom a szerkesztő urnák. Az értekezletből már is kiszivárgott annyi, hogy Thury jövőjében nem bíznak; a kormány és pártja nem hiszen állhatatosságában. Ha még pénze volna !.. . Künlét erőszakolják, ő meg nem akar megbukni. Annyi bizonyos, hogy jelölés nem lészen. Megvárják a főispánt, ki Pestre ment pénzt és jelöltet hozni. Hasztalan minden pénz- és véráldozat! Kovács Károly személye iránt az egész járásban akkora a ragaszkodás és az ellenzéki szellem any- nyira áthatotta a népet, hogy magán az értekezleten kikötötte, hogy Kovács K. urra szavazhasson ; a szolgabiró plane engedelmet kért . . . hogy igy cselekedett. Hiába, neki is parancsolnak. Egy választó. Kézdi-szék, 1884. május hó. Időszerűnek véljük a tisztelt szerkesztő ur becses engedőimével felvidéki állapotainkról lapját értesíteni, mert ha az ilyefalvi v. kerületben az ellenzéki szellem olyan hatalmas lendületet vett, mit a folyó évi április 27-iki gyűlés magasztosnak manifesztált, mi telfes meggyőződéssel nézünk a választások elébe, mert vidékünkön gyenge talajjal bir a szabadejvüpárt, itt az ellenzéki szellem Kézdi Vásárhelyről mint központból sugárzik ki a községekbe, és már a mult képviselőválasztások alkalmával is diadalmaskodott. Valóban nem is oknélkül fordult el népünk a jelen kormány rendszertől, mert akár városokon, akár a vidéken tekintsünk szét, mindenütt a sza- badelvü-párt uralkodásának vérző sebeire találunk. Tekintsünk szét csak községeink annyagi viszonyai között, a felvidék némely községeiben az uralkodó boldogító kormány kegyeiből a községi pót- anó 40°/0 is felemelkedett. K.-Vásárhely városának pedig a uj katasztrális munkálat alapján, határán földadója 80, mondd nyolczvan perczenttel, és Kézdi székben átlag 30 perczenttel szaporodott. K.-Vásárhelyt a vivurn aerarium az az adó-alap van megtámadva, mert apad az adózó polgárok száma ijesztő mérvben. Ez előtt egy pár évvel még adóképes polgárok ma már többé semmi adót nem fizetnek, és statisztikai tény, mely az adókiróvó bizottság előtt is nyílt titok, hogy 2 év óta 32 adófizető esett ki, de azok helyett uj elő nem állván, a hiányt a többi adófizetőkre vetették ki. Azok elvándoroltak Mol- dovába. Már pedig, hogy népesítsük be mi székelyek azt az országot, hol a földes ur, ha földjét kiadni akarja, csak úgy talál vállalkozót, ha a termény a/s részét a művelőnek bocsátja át. Románia benépesedésére, ha szerződésszerűen vállalkozott volna is kormányunk, különb szolgálatot annak nem tehetne, mint a jelen szisztéma által, melynek jelszava: „fuss Moldvába, vagy fizess!“ — Különös ellentét, mely a kormányzat hatása és a juagyar állam feladatával szemben nyivánul. Ugyanis a kormány intézkedései, félszeg törvényei miatt kivándorol hazájából a magyar, mig más felől a nemzet százezreket áldoz, hogy betelepítse a csángókat. Mikó-Ujfalut kitelepítik s a Tisza mentén csángó falvákat alapitnak. — S mégis uton-utfólen az ellenzéki-pártokat illetik szemrehányásokkal, hogy csak hatalmi tekintetből törnek a jelen kormány ellen, csak a bársonyszék az ambicziójuk, nem pedig azon őszinte hazafiság, mely meg akarja né • piinket menteni a végpusztulástól. Egy vidéki levél kerete nem engedi, hogy államkormányzati eszméket fitogtasson. Csak néhány egyszerű vonással érintjük tehát, vájjon nem lehetne-e a költségvetés keretén belől egy hazafias kormánynak 3—4 millió megtakarítást eszközölni, ha érzéke lenne a nép érdekei iránt. Hisz a kortes czélokra feláli- tott és túlságosan felszerelt állami hivatalok redukálása mellett a gépezet sem lenne oly nehézkes s nagy megtakarítások volnának elérhetők. De akkor a sok kortes „Mihaszna Andrá-ok“ nem élődnó- nek az államadósságok garmadájára felállított húsos fazekak körül. Bereczkben is megelégelte a nép a gyámságot, nagykorul kíván lenni, és élni akar szabad választási jogával. Ott Lyka Döme képviselőjelölt neve hódított már annyi hirt, hogy reménynyel nézünk megválasztása elé. Apropos Nemere szele! eszünkbe jutott, hogy az Ilyefalva felől jövő szelet népünk századok óta „ni- met szél“-nek nevezi, s épen midőn ott ama világra szóló nagy tokány ebéd volt, éppen e német szél uralkodott vidékünkön, s felhozta az ilyefalvi tokány szagát K.-Vásárhelyre is, s az annyira megcsiklandozta a helyi szabadelvű párt elnökének az orrát, hogy azonnal sub titulo „ötvösmű-kiállitás“ egyik főmatadort Budapestre szalasztotta képviselőt fogni — de még eddig nincs szerencsénk tudni, mi eredmény koszoruzta fáradozásait. — Ugrón Ákosnak még ez idő szerint nincs ellenjelöltje, s nehezen hisszük, hogy bárki is lépre vezetetné magát. Halljuk, hogy Szilágyi Dezső, Horánszky Nándor és gróf Apponyi Albert urak be akarnak látogatni Háromszékre is; — hozza Isten őket, hogy szemeikkel lássanak oly lelkes fogadást, miről, a fizetett kormánylapok álmodni sem mernek. Borsódzik is a hátuk, valahányszor ez a hír felmerül, mert minden eddigi hivatalos eredmény Potemkim festett képeire devalválódnék. Isten hozza őket, jöjjenek K.-Vásárhelyre is, mert ez a nép zöme tárt karokkal fogadja. Figyelő Követ választás előtt Hétfalu, 1881. május 3. Országszerte, megyénkint, választókerületenkint, javában folynak a követválasztási mozgalmak, előmunkálatok, tanácskozások. Hétfalu azonban édesdeden alussza tétlensége mély álmát; mintha bizony a magyar, román és szász honpolgároknak itt a hétfalusi választókerületben nem is volna szükségük országgyűlési képviselőre ? Dehogy nem! hiszen ha édes hazánk területén valamely választókerületnek van kérni, esdeni, kieszközölni valója az országházban: akkor épen ez a három nemzetiségből csudálatosán összeteremtett 3 különböző elem sz. érdekei kívánnak főleg derék, munkás, tevékeny követet; hogy János ugy‘ mint Juon, ez úgy, mint Johann, testvériesen osztakozhas- sanak honatyáink jóságos vívmányaiban, s a szabadság, egyenlőség, és testvériség drága és boldogító kincseiben ! Lehet, hogy a követjelölés csak a legutolsó napokra marad; épen a nagy szélcsendből kifolyólag következtetve ? De meg azért is talán, hogy a hétfalusi magyarok, románok remélhetőleg a czél elérésében egy véleményen fognak lenni ? Hogy Prázsmár és Hermány választó szász polgárai számításba nem jöhetnek, hogy egy követválasztáson sem egyesültek a magyarokkal s románokkal, az bizonyos; hogy továbbá most is ilyen lesz magatartásuk, az nagyon valószínű! Az előbbi 2 nemzetiségű választók pedig, ha szépen egyetértenek, akkor szavazat többséggel meg lesz követjük; mint megtörtént ez a mult követválasztási czyklus előttiben elhunyt Gidófalvi Albert megválasztatásakor. Ha tőlem függene a nemzetiség, nyelvrokonszenv s az egy közérdek elveiből kifolyólag: a hétfalusi választókerületből kitörülném Prázsmárt és Her- mányt; s ezek helyett Apáczát, Krizbát és Újfalut csatolnám, sokkal természetszerűbben a hótfalusi válosztókerülethez, hogy lenne az 10 falusi, nem pedig 7 magyar-román és 2 szász községbeli választókerület. Egy megyében a közvetlen territoriális össze nem függés nem olyan nagy baj, mint a tényleges össze nem férhetősóg, s a követválasztás czélja ellenébeiii eltérő magyar, szász nemzetiségi szempontok s érdekek nyílt összeütközése. A népességet tekintve az említett 2 szász és 3 magyar községekben: a magyarok nem sokkal vannak többen, mint a szászok ! Követválasztási központ gyanánt pedig, inkább jöhetnének a három falusiak Ilosszufaluba, mitsem a bevett gyakorlat szerint a nagy többség, Hátfalú menjen minden követválasztás alkalmával a legszélre Hermány ba! A lágy szellő fuvalmi szárnyain lebegett ugyan a hir a múltkor, hogy egy brassói jó hazafi s kedélyes öreg ur lenne követnek felléptetve, ki a mult követválasztásí czykluson megbukott, mi ugyan nem az ő hibája, hanem az akkori körülményeké. Most azonban hátha fényes siker és jó szerencse kisó- rendi hazafias dicsfénytől övedzatt érdemkoszorus halántékát ! . . . Hétfalunak bizony égető nagy szüksége volna egy derék, munkás, jó hazafi követre! Ennek kellene az országházban egy jó expedienst feltalálni s alkalmaztatni, hogy pl. az eddigi circiter 60 ezer forintos erdőper találjon végre a. törvények keretén belül szerencsésebb, emberiesebb megoldást, épen honatyáink jóakarata s bölcsesóge érvényesítésének alapján. Á 60 ezer forintból még lehet újabb 60 ezer forint költség; s a községek, mivel közvagyonnal, közjövedelmekkel nem bírnak, csakis a szorgalmas szegény népet terhelik az évi súlyos rovatainkkal, a mi pedig romlást, elszegényedést szül a nép életében ! S vájjon mi ez idő szerint a vívmány, az eredmény ? Mi más, mint kevés valami, és sok semmi! Hát a hétfalusi regálék ügye hogy és miképen áll? A községeknek nincsen se malom-, se korcsmajövedelme, mert ezek megint mind csak Brassó városáé. Ezt kivívni, megnyerni viszont Hétfalu nehány érdekelt fővezér bölcseinek a hivatása, kik majd ismét hihetőleg egjr újabb, évtizedekig nyúló nagy pert fognak a hétfalusi nép nyakába akasztani, kétségkívül azért, hogy ez ilyeténképen erősödjék és jogait megnyerhesse! ? Nem lesz abból semmi, mint nem lett az erdő- per megnyeréséből sem! Hiába, itt is szomorú valóságnak marad, hogy „scripta manent.“ Előbb-utóbb meg kell azokat váltani, annak útja és módja szerint, s akkor mind az erdők, mind a regálék Hétfalu birtokába vissza szállanak, de másként, úgy gondolom, sohasem! Ez ügyekben tehát azért kell derék követ, azért igényeltetik a jó expediens, hogy ama javak megváltási ára lehessen szerény, könnyen elviselhető emberies és igazságos ! Annál inkább pedig, mert ki tudná megmondani, hogy ama javak miféle ősi jogtalan eljárás és micsoda kitekert nyakú régi illetéktelen s fokozatosan terhelő uzus szerint váltak Brassó város tulajdonaivá ! ? E mellett nagyon sok tárgy volna még a követjelölési programmba és a követválasztási beszédbe felveendő; azonban én a létező szélcsendben már elmondtam igénytelen nézeteimet. En nem vagyok politikus, szóljanak azért a Hálámnál hivatottabbak az érem másik feléről. Patriota T a n ii g y. Pürkerecz, 1884. május 5. — Népiskolai vizsgálat. — ■ Folyó évi április hó 27-én délelőtt és délután ment végbe nálunk az 1883/84-ik tanév zárvizsgálata. Kérdezed talán nyájas t. olvasó, vájjon minő sikerrel ? Erre nézve csekélységem, a laikusok, szakértők egymással egyező véleménye s az érdekelt tanító urak diplomái értelmében a kalkulus igy áll: az I-ső csoport jeles oklevelü tanítója jeles; a Il-ik és Ill-ik iskolai csoport kitűnő diplomáju vezetője kitűnő; a IV ik, V-ik és Vl-ik csoportbeli oklevél nélküli tanítója gyenge eredményt mutattak fel.*) Nemde tisztelt olvasó, egy kissé csudálkozol az iskolai osztályok ily módoni megfordított viszonyban létező felosztása fölött ? Nemde feltűnő ezen a tanítói szakkészültséget és magát a tanügy egyenes követelményét megtámadó ferdeség és visszásság ? Igazad van, mert az 1868. XXXVIII, t.-cz. 133. és 134. §§., az iskolaszéki utasítás III. fejezet 18. §. 31—4L sorai, a IV-ik fej. 44. §. 3-ik p., a gondnoksági utasítás III. fej. 34. §. 3 ik pontjai is a többek közt ezt rendelik: „Az állami iskolai gondnokság teendői. Az oly állami elemi iskolában, hol 2 vagy több tanító van alkalmazva, a tanító tanitásbe'.i ügyessége és jártassága szerint a tanítók közt felosztja az osztályokat, vagyis kijelöli, hogy melyik hány és mely osztályban tanítson“. De hát mindezen szentesített és kötelezett iskolai törvények határozott rendelkezései Pürkereczen a tanfelügyelő által — a népnevelésügy emelése szempontjából nemcsak hogy nem respektáltatnak, hanem gondolom, hogy a tanügy őre teljesen meg volt elégedve a jelen tanévi felső osztály gyarló sikerével, mint hasonlókópeu a más években is ennek előtte! (Ide nem értve a számtant, mert ezt szakavatott egyén jeles sikerrel kezelte.) A volt iskolaszék tett ugyan évekkel ezelőtt kísérletet ez irányban épen a törvények éztelmében, de megtörött az akkor a tanfelügyelői protekció *) A mennyiben ezen felszólalás tényen alapul, ajánljuk az ügyet Brassómegye tanfelügyelőjének figyelmébe. Szerk.
