Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-02-21 / 21. szám
ria-Magyarország teljes figyelmét, mert Oroszország oly tartományokban készül versenyre kelni, melyek már eddig is jelentékeny eladási helyei voltak monarchiánknak és melyekbe még csak azontúl lehetne jövedelmező kivitelt fejleszteni. Komoly intés ez arra, hogy legfőbb ideje a hajézási akadályokat a Közép- és Alsó-Duna közt minél előbb és alaposan eltávolítani, mert különösen Magyarország lesz an nak kitéve, hogy Oroszország versenyével nem fog hasonló fegyverekkel síkra szállhatni. Közgazdaság. Á hazai’posztóipar. (Két közlemény.) I. Ha van hazánkban egy iparág, mely virulásnak örvendhetne, mely kellőleg el nem foglalt népünk egy részének biztos keresetet nyújthatna, mely kincstárunknak számbavehető szép jövedelmet hozhatna és mely főleg az iparosoknak a jólétet biztosítaná, — úgy az a posztóipar. Ha meggondoljuk, hogy keveset mondunk, de 150 millió forintot meghaladva költ el közel 16 millió lakost számláló országunk évente posztóra, és ez a rengeteg összeg mind egy krajczárig kül földre vándorol, — akkor nincs a fölött már mit is csodálkoznunk, hogy népünk a jólét lejtőjéről napról-napra az elszegényedés s elpusztulás siralmas völgyébe mélyebbre s mélyebbre sülyed. Vagy ha tapasztalni kénytelenittetünk, hogy kereskedelmünk csak mintegy fiókintézménye az osztrák és a külföldi kereskedelemnek, mely közvetítve a mi nyersterményeinket külföldre szállítja, hogy azok ismét mint ipar- és kereskedelmi czikkek a mi piaczainkra hozassanak, — akkor igen természetesnek kell találnunk, hogy a mi iparosaink, ellentétben a többi iparosokkal, mint Ausztriában, Német-, Franczia- és Angolországban, nem az első | helyet foglalják el a társadalomban és a politikai világban, hanem nálunk igen alsórendü vagy semmi szerepet sem visznek, a mennyiben csak mint toldozó, foltozó, javítgató iparosok, — helyesebben mint bizonytalan, kétes exisztencziáju, az élettel csak tengődő osztály vétetnek számba. Avagy ha kárhoztatva vagyunk szemlélni, hogy kereskedőink dúsgazdagon megtelt raktáraiban, az utolsó gombostűtől fel a legdrágább pipereárukig, az osztrák és a külföldi iparosoknak készítményeit bocsátják áruba, — akkor világos lehet előttünk, hogy a mi kínos 8 mostoha sorsban részes és örökös bizonytalanságban élő iparosainknak egyedüli vágya és óhaja az önálló magyar vámterületnek törvénybe iktatása. Továbbá, ha utalva vagyunk látni, hogy a külföldi gyáripar képviseletében az ügynökök megszám- lálhatlan serege mint s hogy utazza be é- barangolja keresztül-kosul, faluról városra országunkat, felajánlván nemcsak kereskedőinknek, de még jobb- módú iparosainknak is több havi hitelre áruczik- keiket és ily módon árasztva el hazánkat a mi iparunk rővására a legközönségesebb, nálunk is honos és ugyanoly tökéletes iparczikkekkel, kezdve a kaptafától a kész ozipőárukig, a kalapbélóstől a kész kalapárukig, a ruhabéléstőí a kelméig, a lópokrócz- tól a szőnyegekig, a fournirtól a kész bútorokig stb, — akkor mi természetesebb annál, hogy iparunknak nemcsak fejlődni nem lehet, hímem hogy napról-napra inkább hanyatlania kell. Ezeü siralmas és szánalmas, csak félkultur vagy még egész barbár nemzeteknél dívó állapotokon mielőbb segítenünk kell, mert ellenesetben ha még I ez sokáig igy tart, megkotidul moraliter szent István birodalma és Árpád ivadékai fölött az irgalmatlan halálnak vészharangja és lassan-lassan a végelpusztulásnak, az enyészetnek fogunk indulni és legfeljebb későbbi unokáinkra azon a történelemben eltörölliollen betűkkel iktatott szégyenletes örökséget fogjuk hagyni, hogy: „egy ezredéven át ólt bőségben, megbecsülhetlen jólétben a Duna, Tisza, Dráva, Szamos, Maros és Kőrös partjain egy rendkívül nagy tehetséggel megáldott szántó-vető, bortermelő és állattenyésztő nép, melyet magyaroknak neveztek; de a mennyiben dolgozni, gondolkodni, tanulni, tanácsot fogadni, másokon okulni nem akart, sem a többi nyugoti szomszédságában élő nemzetek kultúráját elsajátítani semmi hajlandóságot nein mutatott magaokozta szegénysége következtében azt a hősies vérrel elfoglalt és évszázadokon át a vad tatár és harczias tötök ellen az egész világ által bámult s feláldozó ellenállással védett a Kárpátoktól az Adriáig nyúló hazáját, melyet Magyarországnak neveztek, kényszerítve volt önkényt elhagyni és kivándorolni, mert elszaporodván a nép, saját országában, melynek földje, a lakosság bujasága, mérsókletlensége és lomhasága folytán dobra kerülvén, gazdát cserélt, és mert nevezetesebb, munkásokat bőven foglalkoztatni tudó ipara sem volt soha, azaz idegen országok iparosai által monopo- lizáltatott -— megélni többé nem tudott.“ Ha kormányaink mindig szem elől tévesztik a haza és népének tulajdonképeni létérdekét, fitymálva az állam jövőjének kényes rugóit és csupán kormányzásuk tehetetlenségében mást mint az államnak gör- nyedező az adósságok alatt roskadozó gyenge tengelyű szekerére újabb és újabb terhet halmozni, és az egészséges erő £ 1 megfosztott, a végelgyengülésben szenvedő, békókba vert népre nagyobb és nagyobb elviselhetlen adókat kiróni nem tudtak, nem gondolván módokról s eszközökről, hogy azok, elviselhetek legyenek; ha honatyáink kik eddig csak mézes Ígéretekkel biztattak bennünket a szebb és jobb jövőbe tekinthetni, de nemcsak hogy ünnepé lyes ígéretük beváltására nem tettek semmit, hanem tudtak még fel és kiemelkedni, sem azon egymást egyeni önzésbe tulliczitáló politikából és küldetésük magasztos feladatának megoldása helyett, nem tudnak felhagyni azon miniszteri tárcza és államtitkári méltóság vagy egyéb magasabb hivatal után kancsalgató taktikából; ha országunk nagyjai, nagy hév s erővel elmondott vagy tartott bámulatos filozofikus és akadémikus dikezioit s előadásait, melyeket meghallgatni ugyan rendkívül érdekes s megható és elolvasni értékes s tanulságos — nem viszik a gyakorlatba át Ó3 nem értékesítik ott a hol azt kellene, — akkor napnál is világosabb, hogy mindezt tudva, mi szegény nép magunkra vagyunk hagyatva és utalva, hogy megkeressük egyedül, kormányunk és parlamentünk által beékelt nyitját boldogulhatásunk elrozsdásodott zárának azon közmondással: „segíts magadon, az Isten is megsegít.“ Mathematikai — csalhatatlan — tételek elől, melyeket 9eki meg nem czáfolhat, senki meg nem gyengíthet, kitérnünk nem lehet. Egy ország és nemzet vagyunk mely 3 millió 200 ezer családból áll, minden család statisztikai átlagban 5 tagból állván, 16 millió lelket te9zen. Ha családonkint átlag csupán 50 frtot számítunk évenkint posztófogyasztásra, a mely összegnél jóval - több kell — akkor is a kelme szükséglet hazánkban évenkint 160 millió frtot igényel. Már most mondjuk, hogy csak 150 forint költe- tik ezen nélkülözhetlen czikkre el, akkor is a külföld posztóiparosainak és gyárosainak oly haszönnal adózunk, melyet magunknak élvezni ugyan ránk férne. Hagyjuk különben magukat a számokat beszélni. 150 millió forint gyári értéket képviselő kelménél, bátran állíthatjuk, hogy az értéknek 50°/0-a — azaz 75 millió forint a nyers termény t. i. a gyapjú és gyapot, 40%-a — azaz 60 milló forint — a munka és díj, és 10°/„-a — azaz 15 millió forint — a tiszta haszon. Látod szogény népem, hogy gazdagítod az úgy is oly dús Brünn, Reichengerg és Bielitz városait. 150 millió frtot szolgáltatsz évenkint ezen városoknak, hogy abból 60 milliót munkásainak fizethessen és hogy 15 millió frtot zsebre rakhasson, akkor midőn te munkahiány következtében csaknem éhezni vagy kénytelen és élvezendő haszon helyett, évről-évre nagyobb és nagyobb adósságokba vergődesz. Gyapjúnk van elég, munkásaink is vannak, a menynyi csak kellene, — pénzünk is lehetne, ha azután keresnők és mégis ott vagyunk csak, a hol a mádi zsidó, Bezzeg mi is úgy vagyunk ezen iparággal mint az a bizonyos nagy ur, kinek kocsijai lovai voltak quantum satis, de azért mindig gyalog járt, mert féltette a koptatástól szép kocsijait ós sajnálta az elfáradástól drága lovait. Szterényi Bertalan. Hivatalos árfolyamok a budapesti áru- és értéktőzsdén, 1884. febr. 20-án Magyar aranyjáradék 6*/ ............................................ 121 60 Magyar aranyjáradék 4°/0 90 50 Magyar papirjáradék 5»/,........................................... 87 80 Magyar vasúti kölcsön................................................. 140 25 Magyar keleti vasúti államkötvény, I. kibocsátás . 93 75 Magyar keleti vasúti államkötvény, II. kibocsátás . 116 50 Magyar keleti vasúti államkötvény, III. kibocsátás . 99.— Magyar földtehermentesitési kötvény .........................100.50 Magyar földteherment. kötvény záradékkal . . . 100 25 Temes-bánáti földtehermentesitési kötvény . . . 100 50 Temes-bánáti földteherment. kötvény záradékkal . . 100 — Erdélyi földtehermentesitési kötvény .................................99.50 Horvát-szlavon földtehermentesitési kötvény . . . 100.— Magyar szőlődézsmaváltsági kötvény ..........................98.— Magyar nyereménysorsjegy-kölcsön ...........................i 15.75 Tisza-szabályozási és szegedi sorsjegy ....................113.25 Osztrák járadék papírban .......................................... 79 60 Osztrák járadék ezüstben ........................... 80.45 Osztrák járadék aranyban .........................................101.— 1860-iki osztrák államsorsjegyek ................................ 135 50 Osztrák-magyar bankrészvény..................................... 842.— Magyar hiteibank-részvény..........................................310.75 Osztrák hitelintézet-részvény ........................... . . 308 80 Ezüst................................................................. . —.— Cs. és kir. arany ... . 5 69 20 frankos arany (Napoleond’or) ............................... 9.69 Német birodalmi márka . . 59 30 London.....................................................................................121 55 Felelős szerkesztő: Szterényi József. Kiadótulajdonos : Bernstein Márk. Egy előkelő, szép mjveltságü, jeles tollal bird és disztinguált, rea l civill csinos külsejű budapesti 28 éves nőtlen fiatal ember hozzá megfelelő állást keres Kedélyben, akár gazdaságnál, akár valamely vállalatnál. Bővebb értesülést ad a szerkesztőség. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX*'XXXXXXXXXXXXXX $IBtá.tox-ő.zlet-Trá.ltoz'ta-tá.s. üíhaHra'U tássrtsIletteH jslexrtem a Ibogy IbMoHaal®!©“ xQ©‘t saeiriuMiliálly napjaiéi * IMt~ a Nagy- és Czérna-utcza sarkára helyeztem át, Ha©! anmáannsxcm ASZTALOS, KÁRPITOS és ESZTERGÁLYOS BÚTOROKKAL a Isgnajjy©!)!) ^álassillkiban ©3 ls.gjiaismj©3al])í)an ss©%á!l©lk„ PAPP FERENCZ, asztalos és kárpitos, Brassóban. J Í55e tßiitor- és iii^crraktár a Czérna-utcza sarkán, a Jeckelius-féle gyógytárral szemben (hol ezelőtt a dohány-nagytőzsde volt). M 3 *2 M o P M 33 Ti 'O aj tg M > ^oigmjxxxxxxxxxxaoioioicxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxaótcx* Nyomatott Berustew Marknál Sepsí-Szeatgyőrgyőn. TXg-.yanott diófa-fo-umirolc 2l l^raj czárórt Tcaphiatóls: ■■■■iiiBiiiinmi imin— ' ,rT
