Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-02-21 / 21. szám
82 léseket és oda Íratja proforma a számlára, hogy általa ki lett az összeg fizetve habár nem igaz és az eredményező Ígér neki néhány perczentet, ha behajtja az összeget. A jó követeléseket 30—40°/0- nyi elengedés mellett ki is fizeti, de a tanulatlan embertől iiy esetben egy okmányt állittat ki magának oly értelemben, hogy az engedményező jét áll a követelés behajthatóságáért. Az ügynök ur azután küldi saját neve alatt a felszólító leveleket és felhivja az adósokat tőke kamat és behajtási költség fizetésére. Az adósok pedig nagyobbára elszegényedett iparosok, kik csekély bútoron kivül mivel sem bírnak. A szegény adós megjelen az ügynöki irodában és reszket. lm mi történik a „behajtónak“ pénz kell, az adósnak nincs. Utóbbi részletfizetést Ígér csak ne vegye el a „Doktor“ ui, mert hiszen azt hiszik, hogy ügyvéd előtt állanak, csekély bútorait. „Tiszta jó szívvel“ és „soha mással“ — szól az ügynök ur, felszámítja a tőkét, tetszés szerint a kamatot és költséget és a szegény iparosnak nem marad egyéb hátra, mint aláírni. A'áirás előtt tartozott 5 írttal, most már 9 frt 58 krral. A szegény ember nyugton haza megy, mi- ] után a váltót vagy kötvényt aláírta és örül a Gál genfrist nek, remélve jobb időket a visszafizetéshez. Ha egy ilyen szerencsétlen áldozat egy részlettel elmarad, vagy ha a váltót ideiekorán ce nem váltja, akkor kezdődik a peres eljárás: békebiró vagy vál- tóbiröság. Megérkezik az exekuczió és atyafit egy ilyen zugirász úgy megexequálja, hogy nem marad párna az ágyon. Persze — úgy dicsekedik és ekkéji renomiroz, az ügynök — mit tud egy ügyvéd ? Semmit. Ő elmegy exequálni az emberhez. Ha van szép bútor és az adós gazdag ember, foglal, ha azonban szegény emberhez jut, be sem megy a szobába, hanem jelenti a félnek, hogy az adós olyan szegény, mint a templom egere, nincs mit venni rajta. En máskép teszek, ha még olyan szegény is az ember, nekem mindegy, én elveszem az utolsó ingét is. Es ez igaz ! E tekintetben igazat adok a tek. ügynöki és behajtói kamarának. Önök tisztelt uraim kénytelenek elvenni és megnyuzni az embereket, mert százalékot kapnak, de az ügyvéd ezt nem teheti, mert mit vegyen még el a szegény embertől. Az ügyvédnek még van egy kevés lelke, de a zugirász teljesen lelketlen. Hogy apostrofálja őket csak két sorban Mokány Bérezi. Van Brassóban egy zugirász ki azelőtt egy egyszerű gazda volt és ma rettegtetett hőse a zugivóknak. Van háza, kertje, equipage-ja, mig pénzei jó kamatokra vannak elhelyezve. Némely zugirász kiváló szeretettel foglalkozik csődbejelentések gyártásával. Ha valaki megbukik, akkor ezen ember valamely utón módon kipuhatolja a hitelezők neveit és felajánlja jutányos áron szolgálatait. Ugyanezen zugirász örömmel vállal el ügyvédek ellen feljelentéseket, habár azok teljesen alaptalanok. A szép nyári napok arra használtatnak fel, hogy egy ilyen zugfirkász kiutazik a szomszédos szász községekbe és ottan a korcsmában a pálinkás parasztokat perekre unszolja stb. Kikutatja azokat, kiknek perei vannak és „jogi“ tanácsokat szolgáltat nekik. Az ilyen tanács azután jól megfizettetik, esetleg egy ilyen zugirász — becsületes ember lóvén — váltót is elfogad. A mi nagyon természetes, azaz bőgj ezek a szegény emberek a kapott tanácsíot A A & Ämt/äÄ« Fővárosi levelek. Mintegy folytatásául utolsó levelemnek, azon kell kezdenem, hogy rendkívül tévedtem, midőn az országbíró gyilkosai felől azt állitám, miszerint a hóhérhurokkal közelebbi érintkezésbe jönni nem fognak. Megvallom, igen kellemetlenül csalódtam, mert daczára a kegyelmi tanács azon a nyilvánosságtól elzárkózott titkos tanácskozásának, kiszivárgott már az a hir, hogy a gyilkosok sem a kegyelmi tanács, sem az igazságügyminiszterium által nem ajánltat- tak királyi kegyelembe. — így már most szükségképen dementálom előbb vallott nézetemet és határozottan állítom, hogy mig jelen soraim a nyomdafesték fekete színével napvilágot látni fognak, addig már e lapok olvasó közönsége is értesült azon eseményről, hogy a szomorú világhírnévre vergődött Spangáék kegyetlen lelkűket a Kerepes-uti dologház udvarán felállított bitókon a humánus (!) Kozarek ur révén kiadták és már a Róku9-kórház bonezter- me utján a Kerepesi-temető egyik szélében részükre ásott sírban a bűnösök örök álmát aluszszák. * Bizonyára már azon hírrel is elkéstem, hogy ezen szerencsétleneknek sorsát Beniczky Ferencz szolnok- megyei főispánnak huszárja — ki, mint az újságok tudni vélik, Spangának kebelbarátja volt — megirigyelte. Azonban a gondviselés megőrizte idejekorán még a méltóságos főispán urnák életét. Természetesen, siet mindenki Beniczky Ferencz főispánnak gratulálni; de azért fogadnék akár mennyei jussomba, hogy ha az egész ország üdvözli is, — mit én is örömmel teszek — eţry nevezetes férfiú mégis hiányzik az üdvözlők sorából, t. i. a t. ez. állami hóhér, Kozarek ur. De hát én afölött nem is csodálkozom, hisz kától mihamarább tönkre mennek, mert ezek a zug- irászok nem ismerik a törvényeket és csakis hun- ezutságra tanítják a szegény pór népet, ezek azonban mindezt csak akkor tudják meg, midőn saját tanácsadójuk töri ki nyakukat. Némely piócza kizárólag szász parasztokkal szeret foglalkozni. A mezőn a munka közepette, az utczán vagy bárhol kelepczébe kerittetnek a szegény emberek. Sőt van minden egyes községben egy-két alügyuök, ki a feleket direct a zugirászhoz, mint hires ügyvédhez és „Volksvertreterhez“ utasítja. Ili például egy parasztember a vidéken pereltetik és őt egy zugirászhoz utasítják, bojő Brassóba, elmegy a neki ajánlott firmához és itt a zugirász azonnal írásban felveszi a paraszttal a tényállást. Elmegy vele az eljáró bírósághoz, a telekkönyvi hivatalhoz, felpe reshez, esetleg az alpereshez, mig végül ügyvédhez utasítja a felet, de a saját raunkadiját'aazonnal vagy készpénzzel, vagy váltóval megfizetteti. Ha a zugirász látja, hogy a hizzá jött parasztoknak egy jó kötvénye van. mely az adósnak ingatlanaira első helyen van betáblázva, akkor meg- vesszi a kötvényt és perli maga az összeget. Egyszerre megjelen nála az adós és hogy mi történik a tanácskozási tereremben mi nem, az mellékes dolog, denique az adós uram jobb kedvvel sőt ’jtán- torogva jő ki a zugirász lakásából, mert J benn vígan és bor mellett foly a társalgás. De nem is tartozik ő többé 50—60 írttal, hanem 135 frt 47l/s krral, t. i. a tőke, kamat költség stb. stb. és várakozási idő a jövő őszig summa summarum 135 frt 47l/a krt teszen ki, Az újonnan kiállított kötvény persze azonnal betábláztatik, a régi — bizto- sitékképen — visszatartalak és a jövő tavaszszal már két kötvény pereltetik, dobra kerül az ingatlan és az árverés napján X. zugirász Y. községben ismét földbirtokossá lett. Ha egy ilyen szerencsétlen adós írni és olvasni nem tud, akkor a nullák nem ritkák. Tanú mindég van a tanácskozási teremben jelen bőven és a kötvény végébe nagy betűkkel oda vau Írva: „felolvastatott és megmagya- ráztatott.“ Egy szomszéd község jegyzője nemrég ígérte nekem, hogy három vasárnapon egymásután publicál- tatni fogja a templom előtt, hogy óvakodjanak az emberek zugirászoktól és ha egy ilyen ember a faluban megjelennék, jelentessék be a község házánál és a jegyző el fogja vele végezni. Melegen ajánlom ez eljárást az összes brassóme- gyei községi elöljáróságoknak. Közelébb folytatom és végzem. Publicista. Bécsi levél. BéC8, 1884. február 14. Kedves Nagysám ! Valami franczia, azaz hogy az eredetire menjek vissza, valami latin közmodá9 azt tartja, a ki men- tegetödzik, még inkább vádolja önön magát. Tudom igen jól, hogy elvárja tőlem a töredelmes vallomást oly hosszú ideig miért hagytam hir nélkül, de tudom is, hogy akármit is hozzak fel mentségül, csak ráfogja, hogy — kifogás. Azért hát nem akarom mondani, hogy a sok farsangolásban nagy — a mit úgy sem hisz el — a sok munka folytán — nem volt annyi időm, hogy egy rövidke hírt röpítsek Nagysámhoz, érje be azzal az ígérettel, hogy oly egyhamar nem fog ismét megtörténni, s sehogyse vegye sértésnek, mintha bizony szép szemeiről, becsült személyéről megfeledkeztem volna. . . De hogy a dologhoz térjek, bizony nem is kerül oly nagy fáradságba mind azt elmondani, mi utolsó levelem óta történt, elmondani azt, mi önt tisztelt asszonyom érdekli. Engedje meg, hogy abba hagyjam a hirlapirók által úgyis eléggé zaklatott rabló s nöigyilkosok tetteinek elzengését, hogy ne szóljak a szoczalistikus mozgalomról mely a kormánynak már oly sok főfájást okozott, hogy most holmi Ausnahms — jobban mondva ostromállapotokkal örvendeztette meg a kedélyes császár várost, hisz azokban a termekben, melyek önt érdeklik e levegőből nem hat be semmi. A diplomata, a bankár, az önkéntes, a tanulók de még a legtöbbet kinzott csendőrök is csak úgy tánczolnak, csak úgy mulatnak, mintha sem Egyptom, sem börze, sem Bosznia, sem uj egyetem, sem pedig ostromállapot nem léteznék. Ha bálriportornek akarnék felcsapni, el kellene most sorba számlálnom, „hányszor hangzottak már fel a zene elandalitó hangjai,“ hányszor hány pár táu- czolta a négyest; mily gyakran ismételtették a csárdást, a walzert; mennyit értek a gyémántok kelyekkel a bálanyák kápráztatták a szemeket stb. stb. s végre talán holmi bájos tánezosnő örömére s még többnek boszankodására fel kellene számlálni hosszú sorban mind, kik igényt tártnak a felomli- tésre. De nem akarom ezzel untatni elégedjék meg asszonyom azon nyilatkozattal, hogy itt is csak olyan az „Elite bál“ mint náluuk otthonn. Epugy tánczolnak, ép úgy intriguálnak a kisérő anyák háta mögött, mint akár csak nálunk. Már most képzeljen hozzá pompásabb termeket, aiektrikus világítást, ragyogó gyémántokat, nagyhangzásu neveket — s akármely mely bált élvezett legalább platonice. Nem is ezekről akarok szólani, vaunak Bócsnek speczialitásai a bál terén, melyeket ön még névről sem ismer. Nem hiszi asszonyom ? Hit kérem szépen hallott-e már valaha széles Magyarhonban „Wäschermädchen — Lumpen — Fiaker —' vagy Volksfiguren-bálról ugyebár nein! Itt pedig ez képezi a farsangoló bécsi nép képzeletében az élvezet netovábbját, s hogy eredetiek e mulatságok, azt meg kell engedni Mindegyiknek neve magában foglalja a kosztümét, melyet azon hordanak. — Itt egy sor csinos „mosóleány“, ott talán az egész évben solid nők s férfiak lumpokká átváltoztatva még külsőleg is; itt ujjongó, éneklő „kétlovasok“, ott pedig az egész nép "együtt en miniature. Kétséget nem szenved hogy e bálok a mily eredetiek, époly érdekesek, de mindezek között legtöbb érdekkel bir mégis az utóbbi, melyen dijak tűzetnek ki a legjobb népalakokra. Van is azután versenyzés álczá- zott utczaseprők, szemetesek, milimárik, virágáruslányok 8 a jó isten tudja, még kik között. Valódi élvezet látni, mint sürögnek-forognak ezen specziá- lis bálokon, mint mulatnak, dévajkodnak — és mégis mindig az illem határai között. S ez kétszeresen dicséretre méltó. Nem tudora, hol, de közel ide létezik egy ország, melynek lakói még elite-bált sem ülhetnek meg skandalum, pofozások, kidobások, párbaj nélkül ; mire vinnék ez ország lakóit az ilyen bálok, melyek itt nem tartanak igényt az „elite“ elnevezésre, de azért modorosabbak s nyugodtabbak, nyere ragadtatik ki szájából azzal, ha egy rabló- gyilkosság meghiúsul. Kenyerét pedig senki a világon, még a hóhér sem szereti engedni. * Két megtért, magába szállt, a tisztesség és becsületesség utján boldogulni akaró volt gonosztevőt ismerüuk már ezúttal hazánkban: Péczelyt, a hires eszlári perben oly jelentékeny szerepet vitt törvényszéki írnokot, kire Eötvös Károly kisütötte, hogy emberölés miatt 15 évet töltött Váczott és Illaván, — és most legújabban azt a z«andárt, ki ugyanis mint az illavai fegyház növendéke, ezt a főispán elleni merónyletetjieljelentetle. Büszkélkedik is Pauler szemben Treforttal egész a feltünőségig. Azt kérdezik önök, hogy miért ? No hát azért, hogy a mit Trefort zsenge korú gyermekekbe beoltani nem tud, t. i. a tisztességet és becsületet, — mert ha ezt tudná, úgy nem volna szükség Paulerre — arra ő fegyházaiban az ő korcs- faj népeit megtanítani tudja. Uram én Istenem! félek, hogy ha a megtértek még egy számnnl szaporodni fognak, úgy elő fog állani a miniszter egy törvényjavaslattal, mely sze rint az összes iskolák, kezdve az elemieken, fel az egyetemekig, fegyházakká alakítandók át; mert — úgy fog mellette érvelni — a mostani iskolából kerülnek ki a gonosztevők, ezek pedig a fegyházak- ban neveltetnek csak szorosan vett emberekké, ergo mi szükség van az iskolákra ? • De úgy látszik, én már ma mindennel elkésem. Azt az újdonságot is akartam mint első e lapokkal közölni, hogy Brankovics Györgynek „Kitartás“ czímU lapja már kilépett az élők sorából, — de már az is hihetőleg ismeretes lesz. Bezzeg nem mondhatni, hogy a lap czimének megfelelt, mert félig sem volt annyira kitartó, miként azt a czime ígérte. A „Nemzeti Újság“ is a mai uappal megszűnt -élni. Igazán rosszul köszöntött be az 1884-ik év a hirlapirók szerkesztőségeinek irodájába. — Mindkét napilap, a mint hallatszik, beleolvadt a „Budapestbe. Azonban, hogy kiolvad-e Vodianer uraraéknak az a haszon, melybe a beolvadás került, azt feszegetni már ”em tartozik én reám, mert az tisztán „adminisztráczionális“ ügy, mihez pedig Vodiáner ur legjobban ért. * „Kitartás“, „Nemzeti Újság“. Istenemre mondom, hogy ólczeket faragni nincs szándékomban ; de akaratom ellenére a különféle szárnyra kapott hírekből, melyek ezen beolvadásra vouatkozólag a légben keringenek, valóban azt a komoly következtetést kell levonnom, hogy „nemzeti újság lett a kitartás“, mit a „Budapest“ kiadótulajdonosa Vodiáner ur nálunk meghonosítani a kezdeményezést megtette. A mit a gyarló közönség pártolásával tenni elmulasztott, azt megteszi most uagylelküleg Vodiáner ur és kitartja a magyar népet kitartásra buzdított szerkesztőket. E szerint a „Budapest“ nek két Györgye van most: az egyik Gracza György, a másik a grata György, t. i. Brankovics, mint persona grata. * Szenzáczionális eseményekben annyira gazdag fővárosunkból valóban valami nevezetesebb hirt ez idő szerint, a un az olvasó közönség érdekét feléb- j reszthetné, Írni többé nem tudok, legfelebb még [ azt írhatom, hogy Istóczy az antiszemita vezérség- I ről lemondott, átadva a tábornoki pálezát Nendtvich Károlynak, — és azt, hogy jövőre bővebben fogok Írni. Addig is isten veled, szép Erdély népe ! Szterényi Bertalan.
