Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-12-18 / 141. szám

Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 141. szám. Csütörtök, deczember 18. ■ ■ r NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. nyEeg-jelenilc Hetenkint Háromszor: HIec3.c3.erL, Osiö-törtölrön. és SzoinToaton. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyürgyön, föpiacz, 629. sz. a. (Caulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza n e in a (latnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bér­mentesen küldendők Előfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre pos­tán küldve: Egész évre . . . 7 írt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 Hirdetések dija: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyé­ért ő kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstcin cs Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler Goldberg* A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. A gazdasági reakczió. A szabad kereskedelem hi vei, mikor az ag­rárius mozgalom először felütötte fejét, gunjos mosolynál fogadták azt. Az agráriusokat nem hozta zavarba a gúny, hanem következetesen haladtak előre, úgy hogy a szabad kereskede­lem barátainak nem maradt egyéb, mint a jog a további gúnyolódásra, ellenben az agráriusok lópésről-lópésre győzlek és ma-holnap diadalt fognak aratni az egész téren. Hogy a védvámos-járvány mily kiterjedést nyert Európaszerte, legjobban mutatják a íran- cziaországi események. Francziaországban az agráriusok kedvéért fölemelni készülnek a gabna- é9 lisztvámokat és nem veszik észre, hogy °z utóbbi időben hanyatlott franczia iparnak ez által haláldöfést okoznak. A franczia vámtarifa-bizottság magatartása valóban meglepő. A bizottság határozata túl­szárnyalja a kormány váminditványait, mert búzára 3 frank, lisztre 7 frk, zabra IVa frk, árpára 2 frank vámot ajánlt inétermázsánként. A földmiveiésügyi miniszter ellenben, a miuisz- tertanAc* határozatához képest a gabna vámot 60 centimerői 2 frankra, a lisztvámot 1 írunk 20 centimerői 5 frankra emelni indítványozta. A kormány — igy nyilatkozott Méline föld­miveiésügyi miniszter — búzára nem akar ma­gasabb vámot róni, sőt idővel azt is leszállí­tani szándékozik, mert buza csak kis mennyi­ségben importáltatik, az árpát pedig vámmen­tesen akarja beereszteni, mert e czikkből ugyanannyi a behozatal, mint a kivitel. Idő­közben azonban a franczia vámbizottság ha­lomra döntötte a kormány inditváuyait és ez oly esemény, melyre egyáltalán nem voltunk elkészülve. Mindazonáltal még ma sem adjuk fel a re­ményt, hogy a franczia kamarák többsége több belátássá! fog bírni, mint a vámbizottság, és ellent fog állani a franczia agráriusok esztelen törekvéseinek; mert az uj franczia gabna vám —- ha csak a minisztertanács határozata ér­telmében hozatnék is be — a legnagyobb len­ne egész Európában. Ausztria-Magyarországon ugyanis fizet árpa 25 krt, buza és hüvelyes vélemény 50 krt, liszt 150 frtot m.-mázsán­ként; Németország jelenleg szed árpa után 50 fillért, buza, rozs és hüvelyes veteményért 2 márkot; Angol- és Oroszországban a gabna vámmentes, ellenben lisztre Oroszországban 10 kopek van vetve pudoukint; az olasz rozsvám 1.15 lira m.-mázsáukéut, buza fizet 1.40 lírát és liszt 2.77 lilát. Mint ismeretes, Ausztria-Magyarország a gabna- és lisztvámok felemeléséért a késhegyéig kész a vámharczot megkezdeni Francziaország- gal, és a be- és kiviteli statisztika nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a> nagyobb kár Francziaországot fogja érni. És Németországban is egyre bizonyosabbá válik, hogy a gabnavámok fel fognak emeltetni, mert még az a párt is, mely Bismarck- és agrár- ellenes, nem csinál a gabnavámok felemeléséből pártkérdést és tagjainak tetszése és belátására bizza annak megszavazását vagy elvetését. Nézetünk szerint a külügyminisztérium Né­metországgal szemben is tartoznék kijelenteni, hogy Ausztria-Magyarország minden barátsága és szövetsége daezára nem hajlandó eltűrni, j hogy Németország kénye-kedve szerint, feje tetejére hágjon. Németországgal szemben is le- ! hét represszáliákat alkalmazni, melyek a gab­navámok felemelésének sikerét kétségessé te­hetik. És meg vagyunk győződve, hogy Németor­szág józan gondolkozásu gazdasági és kereske­delmi köreiben nagyon örvendenének, ha Ausz­tria-Magyarország közbelépésére, a kenyér to­vábbi megdrágításának veszélye elhárittatnék. M. P. A kópviselöház hétfői ülésén első sorban az in­demnity-törvényjavaslatot tárgyalta és fogadta el. Azután folytatta és be is fejezte a pénzügyminisz­térium költségvetésének tárgyalását. Nagyobb vita támadt az államjószágok cziménél, a hol Justli Gyula felszólalt a telepitvéoyes községekkel kötött szerződések azon pontjai ellen, a melyek szerint a kincstár által a községek lelkészeinek, jegyzőinek és tanítóinak engedett földbaszonvótel nem a hiva­talhoz, hanem a személyhez van kötve s a kincs­tári jószágigazgató által a fölebbezés kizárásával elvonható. Határozati javaslatot nyújt be, melyben a póuzügyminiszter ennek megváltoztatására uta- -sittaátk.' Szapáry Gyula gr. pénzügyminiszter védte a kér­déses íutezkedést és ellenezte a határozati javasla­tot, melynek támogatására Mocsáry, Becker, Ugrón Gábor, Szederkényi, Apponyi Albert gróf és Tors Kálmán szólaltak föl. A vita befejeztével az ellen­zék névszerinti szavazást kért, melynek az lett az eredménye, hogy a határozati javaslatot 144 szava­zattal 11 ö ellenében elvetette. Az ülés végén Apponyi Albert gr. interpellácziót intézett a föídmivelési miniszterhez az aninai bá­nyaszerencsétlenség tárgyában. A miniszter rögtön válaszolt, de végleges feleletét akkorra tartotta fenn, a mikor majd a megejtendő vizsgálat ered­ménye tudva lesz előtte. A horvát tartománygyülés karácsony után fog összeülni s csak decz. 27-én és 28-án tart ülést, melyben a tartományi kormánynak előreláthatólag az 1885. óv első negyedére a budget fölhatalmazást meg lógják adui. — A zágrábi félhivatalos „Nar. Nov.“ furcsa dolgokat ír a horvátországi szerb egy­ház állapotairól. A károlyvárosi püspökség határvi­déki gör.-kel. lelkészei tele vannak panaszszal, mert vannak köztük olyanok is, a kik már egy egész esztendő óta nem kaptak fizetést s a községtől és kormánytól összekóregetett néhány forinton koplal­nak. A közigazgatást és autonom egyházi hatóságok legkevósbbé sem törődnek vele, hogy fizetésüket megkapják. Bismarck újabb veresége. Egy berlini távirat je­lenti, hogy Bismarck kerczeg a birodalmi gyűlés decz. 15-iki ülésén újabb vereséget szenvedett, a mennyiben indítványát — hogy a külügyminiszté­riumban második államtitkár is alkalmaztassák — elvetették, anuak daczara, hogy tormaszerüeu visz- szalépéssel fenyegetőzött. Politikai szemle. Az angol kormány — mint előrelát­ható volt — épen nincs megelégedve azzal a fogadtatással, melyben egyiptomi javaslatai a külöuböző kormányok részéről fogadtattak. Ed­dig ugyan bizonyossággal csak azt tudják, hogy a párisi kormány határozottan elutasító maga­tartást követ az angol tervekkel szemben; mig Németországot illetőleg azt remélik, hogy ez hozzájárulását Angliának a líongo-konfereuczián követendő magatartásától teszi függővé; s an­nál jogosultabbnak tartják e föltevést, mert eddig a bécsi kabinet is tartózkodott minden vélemény nyilvánítástól; Londonban ugyanis azt hiszik, hogy a két császári hatalom (értsd Németország és Ausztria-Magyarország) vára­kozó magatartása köztük lét sjött megegyezés eredménye. Közelebb jelent meg a kék könyvnek tiz okmányból álló második része, mely a né­met érdekeknek a déli tengeren való megvédé­séről szól. Az Apiában székelő német helyettes konzul jelentései, valamint a Déli-tenger part­jain létező német kereskedelmi és ültetvényes társulatról és a Csendes-tenger partjainak még független területein létesített más nemzetbeli telepekről szóló s ama jelentésekhez csatolt emlékiratok egyaránt kifejtik, hogy a Csendes- tenger ama vidékén a német kereskedelem még ma is uralkodó állást foglal el. Igazi veszély- lyel csak az angol-ausztráliai verseny fenyeget­hetné. Németországnak tehát oda kell töreked­nie, hogy a Déli-tenger vidékén szaporítsa konzulátusi tisztviselőinek számát és az oda rendelt tengeri haderejét, hogy biztosíthassa a német. ke ţes k emelem, által-kivívott sikert. A m a h d i csillaga mintha letöltőben volna s úgy lehet, a szudáni angol expsdic/ió véget is vet pünkösdi királyságának. — A dongolai mudir e hó 7-én kővetkező sürgönyt intézte a khedivehez: „Egy Hassan Ismael nevű keres­kedő, aki nemrég marhát vásárolni Abu Kassi- beu volt, a Kabbabis-törzs egy emberétől azt hallotta, hogy Darfur megtagadta az engedel­mességet a mahdiuak. Dongagah Ibrahim, a korábbi darfuri szultán rokona, kerítette ke­zébe a katalmat, ki a mahdi helytartóját, Me­hetned Khalidot elfogta s a kíséretében volt összes derviseket, miután fegyvereiket s min­den vagyonukat elszedte, szétkergette, úgy hogy ezek most mint koldusok érkeztek El Fasher­be.“ — Más hir szerint a maltdi csapatai közt járványos hasmenés ütött ki. Péter várról azt jelentik, hogy a ten- gerésztisztek létszáma redukáltatni fog s már újévben több mint ezer tisztet bocsátanak el a szolgálatból. A részükre szánt nyugdíj azon­ban oly magas, hogy a tengerészeti miniszté­riumban attól tartanak, hogy a flotta tisztjei megirigylik az elbocsátották helyzetét s kérni fogjak nyugdíjaztatásukat. A redukálás külön­ben nagyon helyén van, mert az orosz tenge­résztisztek száma eddig oly uagy volt, mint az augol és német flották tisztikara együtt­véve, az orosz admirálisok száma pedig akko­ra, mint a többi öt nagyhatalomé együtt. A legutóbbi miniszterválság Romániá- b a n tudvalevőleg Bratiauo liberális kabinetjé­nek változatlan megmaradásával ért véget, noha azt hitték, hogy az „ifjú jobbpárt“ né­hány tagja (első sorban Carp és Majorescu) bevétetnek a kabinetbe. Kitűnt azonban, hogy az ifjú jobbpárt, mely az uj választásoknál 33 kerületre számított, a képviselő kamarában csak tiz s a szenátusban még kevesebb tag által vau képviselve, mig a többi parlamenti tagok csaknem kizárólag a szabadéivüpárt hí­vei; a szabadelvüpárt túlnyomó többsége tehát arra indította a királyt, hogy alkotmáuyszerü- eu az ő körükből való minisztereket hagyja meg helyükön,

Next

/
Oldalképek
Tartalom