Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-12-02 / 135. szám
Uralomra törekvő egyházat. Ragyogóbb fegyverekkel még nem szerelték fel az — ekklesia militanst. Vonzóbban még nem rajzolták az államegyházat. Ártatlanabb képpel s ragyogóbb ékesszólással még nem ajánlották a — legrosszabb és leggonoszabb czenzurát, az egyházi czenzurát. , Es mindezt megcselekszi Schlauch Lőrincz, a li berális hirii egyháznagy. Ha ő naiv volna, a ki vaktában beszél, azt kellene hinnünk, hogy nem volt igaz fogalma annak horderejéről, a mit mondott. De Schlauch nagy elme, széles körű tudással bir. így kiszámithatja szavainak hatását is. Képzelhetlen, hogy Schlauch Lőrincz püspök föltette volna, miszerint a mit mond, szélesebb körökben meg ne értsék. Ha a közvélemény elég naiv lenne meg nem érteni Schlauch czélzatainak liord- erejét, az illetékes körök bizonyára nem fognak egy pillanatig is habozni ítéletükben. Nem lehet tévedésben a sajtó, melynek hivatása a közvélemény íölvilágositása. Klerikális reakczió az egyszerűen és kátségbe- vonhatatlanul, a minek Schlauch oly szép ékesszól- lással propagandát csinált a Szent-László-társaságban. A királyi pátionátusuak oly szándékos kidombo- ritása, mint kidomborította Söhlanuch, világosan mutatja, hogy a müveit kierikái izmus szereti az államegyházat. de nem az alkotmányos államegyházat. Közjogilag igaza van Schlauchnak. A magyar király patronatusi joga nagy, intézvényes jelleggel bir, de egyszersmind korlátozza az egyházat. Ezért volt annyi czivódás, harcz a királyi legfőbb kegyúri jog felett. Es most Schlauch a legtulzottabb mérvben ráhelyezkedik a királyi kegyuraságra. Miért ? A magyar egyházat közvetlenül a királynak adja oda, hogy a felelős minisztériumtól elvonja azt. A kirá y felségjogánál keres menedéket a parlamentáris állammal szemben. Egyidejűleg ád sakkmattot az autonomikus eszméknek és a kormányhatalomnak. A belkormány- zatra nézve visszautasítja a laikus elemet, de a katholikus iskolák felett a felügyeletet kizárólag katolikusokra akarja bizui. Fél — mondja — a protestáns befolyástól, tényleg azonban az államtól. A mikor bizalmatlan az állami hatalom iránt, mégis az állammal olvasztja össze az egyházat. A magyar államnak és a magyar egyháznak közösen kell eljárniok, de persze úgy, hogy az állam azt tegye, a mit az egyház diktál neki. A minisztériumok változhatnak, de a katolikus klérus befolyásának nem szabad változnia. Álland >- an akarja Schlauch e befolyást. Állandó felügyelet alatt akarja tartani az állam és társadalom minden mozdulatát, a közszellem minden eszméjét. Katholikus ostromállapot alatt Magyarországot. E czélra czenzorokat állítana fel, a kik a tankönyveket katholikus szempontból vizsgálnák meg: nincs-e azokban valami ellentétes a dogmákkal ? A tudományt a katholicismus szűrőjén át akarja az uj nemzedékbe csepegtetni. A modern kor szellemét felekezeti bókéba akarja verni. Mindez benne vau Schlauch Lőrincz beszédében. Világos szavak alá, hatalmas okoskodás lánczszemei közé rejtve; de benne van. Ne engedje magát senki megvesztegetni a szép szavak által. Az ékesszólás soha sem rejtett annyi veszélyt, mint Schlauch ékesszólása. A felekezeti szellemet senki sem keltegette oly mesterien, a hazafiasság minden külső jelensége és disze alatt, mint ő. Hogy Schlauchban a hazafias szellem összevegyül az egyházi szellemmel: ez kétségtelen. Egyáltalán klérusunk hazafiságához nem fér semmi gyanú. De ha, a mit Schlauch akar, gyakorlatilag érvényesülne, a többi felekezetek szükségkép provokáltatnának. A prosestautismus tiltakoznék. S a kormányhatalom oly vallás-politikai harczok tárgyává lenne, mint Belgiumban. Lehetetlen, hogy maga a klérus is ezt akarná. Nem tudja, hová jutnánk, ha követelésük megvalósulna, különben nem lépne fel még burkolt követeléseivel sem. Bár ismeri közvetlen czéljait, a végeredményt nem számíthatja ki. De a közvéleménynek tisztában kell lennie. Nem kell felekezeti barez, nem kell klerikális államegyház. Ellenben kell a vallási béke, Magyarország tovább fejlődésének e garancziája. P. H. A nemzetiség a népiskolában. A közoktatásügyi minisztérium tizenharmadik — 1882/83 ki — tanévi jelentésének legfontosabb adatait s az összeállított végeredményeket már igen részletesen közöltük. De a testes kötetben annyi tanuságos és olyan sokféle anyag van fölhalmozva, hogy érdemes kissé behatóbban foglalkozni jellemző tartalmával. Különösen a nyelvi és nemzetiségi adatok érdemelnek figyelmet már azért is, hogy a hazai közöuség kellő tájékozást nyerjen az ide vágó tényleges állapotokról s hathatósan támogassa a nemzeti nyelv s a vele hazapas érzés terjesztésére irányuló törekvéseket. A jelentés a tanköteleseket és iskolába járókat ju anyanyelvi viszonyok szerint is osztályozza i a következőkben foglalja össze az eredményeket: 1883- ban a 2 242.537 nyilvántartott tanköteles és az iskolába járó 1,756.830 gyermek közt az anyanyelvi visszonyok ekkép alakultak : Tanköteles ezer lakos közt tényleg iskolába ezer lakos közt ta nköteles járt — 538 — magyar 1,073.123 173 877 656 147 német 313.421 163 269.856 140 román 363 633 146 221.848 89 tót 322.343 180 273 118 153 szerb 59.317 164 43 675 132 horvát 40 306 164 30.221 132 ruthén 70.134 204 40.467 120 Ez összeállítás szerint iskolába nem járt minden ezer közül magyar 25.9, német 23, román 56.6, tót 27, szerb 31.5, hurvát 31.5 és íuthén 83.2°/0- A jelentés ez adatokat következő megjegyzéssel kíséri : „Ezen összeállításból két tanúságot vonhatunk le ; nevezetesen: egyfelől azt, hogy az országos 16.33%. átlagnál, melyik anyanyelvi csoportozat szolgáltatja tanügyünknek a magasabb és melyik az alacsonyabb mennyisógü tankötelest. A 6—15 éves tanköteles korú gyermekekben leggazdagabbak nálunk a ruthén és tót ajkúak, amazok 20.40°/0-nyi emezek 18.00°/0-nyi aránynyal és a legszegényebbek a románok 14.60°/0-kal s a német ajkúak = 16.130%-kal. A kettő közt középhelyet foglalnak el a magyarok = 17.30°/o, s a szerb-hor- vátok =• 16.40% kai. De levonhatjuk másfelől azon tanúságot, hogy az egyes anyanyelvi csoportok mily arányokban népesítik meg iskolánkat gyermekeik iskolábajártatása által. Az első látszatra az arányok a németajkú- aknái s utánuk a magyaroknál a legkedvezőbbek, mert az első csoportbelieknél csak 2.30° 0, a másodiknál 2.59% nem járt iskolába: azonban az adott viszonyok komoly és beható megfigyelése, arról győzi meg a kutatót, hogy az első helyet^ voltaké- 1 pen a tótajkuak, a másodikat a magyarok sa németek csak a harmadikat foglalhatják el é9 pedig azon okból: mert a tótajkuak a mellett, hogy tanköteleseik aránya 1.37%-kal magasabb az átlagosnál, a tankötelesek összes számának 84.6% át vagy is 1000 közül 846 tankötelest járatnak iskolába; második helyre azért jutottak a magyarajkuak, mert az országos átlagnál 1.0°/0 kai nagyol) arányú tankötelesből 82.0%-ot, 1000 közül 820-at iskoláztattak, s igy, miután a németajkúnk tankötelesei bizouyos mértékben az országos átlag alatt állanak, habár 1000 tankötelesük közül 859-et járatnak is iskolába — ezen előnyt tanköteleseik hátrányos arányai által — elvesztik. Összehasonlítva az 1883. évi állapotot az 1882. évivel, kiderül, hogy a ruthén ajkuakat kivéve, a többi anyanyelviek'csoportjában kivétel nélkül emelkedett az iskolába járók száma. Általában véve az egyes anyanyelvi csoportok, ha eltekintünk minden más egyéb, az arányokat raódositó körülménytől, a következő sorrendben tettek eleget a közoktatási törvény követelményeinek : első helyen állottak a német ajkúak 85.,%-kai a második helyen állottak a tótajkuak 84.0% n a harmadik „ n •» magyarajk. 82 0% n a negyedik „ » „ szerb horv. 73.0°/0 n az ötödik „ n „ románok 60.,% T) a hatodik „ „ ruthéook 57.„% » (Vége következik.) BRASSÓ. — 1884. nov. 28. — Műkedvelői előadás. — Ké9Ő este van, épen szinházból jövök s nem hajtom le álomra lejem, mig e b. lap t. olvasóinak nem referáltam. Hát bizony a Göllner Károly által rendezett műkedvelői előadások elseje ma este volt a színházban. Szinre került: „Házassági bárom parancs“. Eredeti vígjáték 3 felvonásban, irta Szigligeti Ede. Mielőtt magára az előadásra áttérnék, néhány szót a közönség magatartásáról. Egy műkedvelői előadás Brassóban ritka eseménye, s ha tekintjük azon fontos feladatot, melynek megoldásához ez közelebb viszi a magyarságot, úgy bátran állíthatjuk, hogy Brassóban műkedvelői előadások rendezese a magyarság ügyének nagy szolgálatot tesz, eltekintve altól is, hogy ez által ne mesedik a jó ízlés is. Mindazon által, s ezt fájdalommal tapasztaltuk, a ház nem volt annyira látogatva, mint a rendezőség jogosan várta volna. Azt hittük, hogy a terem zsúfolva lesz, e helyett, azonban nemcsak üres székek, de még egész padok is üresek voltak. Minek legyen ez tulajdonítható, azt nem tudom. Lehet, hogy a közönség nem volt eléggé értesítve, lehet, hogy a nap nem volt eléggé alkalmas, de remélni akarjuk, hogy a második s harmadik előadás sokkal látogatottabb lesz. Nagyon jól esett a közönségnek, hogy szoretett főispánunk, gróf Beihlen András ur ő méltósága s szívélyessége 3 szeretetremóltósága által mindenkit lekötelező kedves szép neje szintén részt vettek az előadáson, melyet végig is hallgattak, A jelenvolt közönség különben igen díszes volt, De térjünk át magára az előadásra. A darab nem ismeretlen s valóban igen szerencsés választás volt, de még szerencsésebb a szerepkiosztás. . . Kritikáknál a főszerepeken kell kezdeni s ezek után tárgyalni a mellókszerepeket. Ezt én is jól tudom, de engedjen meg a t. olvasó, ha ma eltérek e rendszertől s legelőször is egy mellókszerep- pel foglalkozom. Ez Czíh szobaleány szerepe, személyesítve Lázár Irén kisasszony által. Maga a szerep nem nagy, de annál szebb és há- ládatosabb. Lázár Irén k. a. pedig úgy alakította, hogy ritkítja párját műkedvelőknél. Alakja gyönyörű színpadi alak, melynél szebbet s alkalmasabbat kívánni sem lehet, a mihez külső csín a szerep nek mindenben teljesen megfelelő toilette járul. Lázár kisasszony szerepét teljesen átértette s alakítása a ritkábbak egyike, melynél jobbat műkedvelőktől kívánni legalább is méltánytalan volna. Első megjelenése zajos tapsra ragadta a közönséget, mely később mindinkább ismétlődött. Lázár k. a. a mai előadás hősnője volt, s ha a darab egészen megbukott volna is — holott ennek ép ellenkezője áll — akkor egyedül ő kirántotta volna. Legfőbb hibája abban állott, miben különben minden szereplő szenvedett, hogy előadás- közben nevetgélt. Különben oly színpadi rontint árult el, mintha legalább is évek óta a színpadon mozogna. Az egyik női főalak Dörgei sópénztárnok neje Ottilia, személyesítette S c h m i d t Mariska k. a. Igaz, hogy szerepe nem oly haladatba, mint Czi- lié, de azért szintén és oly kitünően állotta meg a sarat s a mi leginkább előnyére válik, az bátor fellépése. S habár semmi kifogásolni való játékában nincs, annyit kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a szerep nem egészen neki való. Azon vidor, mindég derült kedélynek, melyíyel bírni Schmidt Mariska k. a. szerencsés, nem való az ily, nem egyszer szentimentalizmusban átcsapó szerep. Ismétlem, jól töltötte be, de azért még sem úgy, mint hihetőleg Emura Rózsit fogja adni a „Falu rosszá“- ban. S ha mai szerepében természetében rejlő hézag volt is, Finutu Rózsiban bizonyára brillírozni fog, mert a népszinmü lehet csak az ő szerepe. Előadását gyakran zajos taps követte s nem érde- metlenül. Viola neje, Viktória, személyesítve M i k a Anna k. a. által egyike azon szerepeknek, melyekhez kissé mérgesebb s bosszuvágyóbb természet kellene, mint Mika k. a. feltüntetett. Ezt nem hibaképen hozzuk fel, csak jelezni akartuk, hogy a bosszúnak ez esetben lehetett volna erősebb kifejezése. A féltékenységszülte bosszú kitűnő alakítást talált Mika a. a.-ban, a ki különösen a szerepben kívánt büszke- I ségbeu tűnt ki. Tapsokat ő is aratott eleget. Pereginé, Ottilia nagynénje személyesítve Szén t- iványi Bianka k. a. által, habár némikép fogyatékos is volt, mindazonáltal elég sikerültnek mondható. Nagynéne s unokahuga egykoruak voltak az első felvonásban, de a másodikban szegény nagynéne már egészen megőszült; szerencsétlen unokájának sorsa oly hirtelen megőszitette szegényt. Különben játékában volt egy kis félénkség, mely ■jövőre bizonyara teljesen elenyészik. Ezek a nőt szerepek melyek tapsot quantum satis arattak, azonkívül minden egyes nő igen csinos virágcsokrot is kapott, melyek a zenekarból nyuj- tattak fel. A férfiak közül a főszerepek Göllner Károly s ifj. Tor day Sándor urak kezeiben voltak. Mindkettő szerepét teljesen átéitvón, alakításaik a legsikerültebbek. Mindketten egész otthoniasan érették magukat a színpadon, s ha Göllner minden tekintetben kifogásolhatatlanul adta a féltékeny férj szerepét, akkor Torday ur közönyösségében sem találtunk hiányt. A két inas, Daday Feroncz ur és a névtelen Andrásra csak ép annyi dicséretet halmozhatunk, mert habár mellékszerepeket alakítottak, ezekben csakugyan meg is állották a sarat. Taps volt elég. Összegezve már most az elmondottakat, azon örvendetes eredményre jutunk, hogy az első előadás ! minden tekintetben olyan volt, hogy jobbat kívánni is lehetetlen. Reméljük a többi kettő is ép oly jól sikerül s egyszersmind látogatottabb is lesz. A t. rendezőség, a t. műkedvelők, de különösen a legtöbbet láradott Göllner ur fogadják üdvözletünket !-y — rov. 30 án. legnap este volt a „brassói rótn. kall», jótékony- sagu egylet“-nek a szegény árvák és gyermekek javara rendezett hangversenynye) egybekapcsolt tánczestélye. Ha megengedi 1. szerkesztő ur, b. lapja jövő számára terjedelmesebben referálok ez estélyről, mert ma csak sietve, nehogy a postáról lekéssem, arról akarom értesíteni, hogy az estély minden tekintetben lénye sen sikerült. Közönség volt elég, a hangverseny is megfelelt a művészi kivánalmaknak. De jövőre többet, mára csak ennyit,
