Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-11-27 / 133. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 133. szám. Csütörtök, november 27. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY, Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. IMIeg'jelen.lIs lietenlcirLt iiáromszor: 2^ed.ci©n., Cs^ü-törtölcöri. és Szozribaton.. Szerkesztőségi Iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, fó'piacz, 629. sz. a. (Csulak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden , közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Előfizetési ár Hirdetések dija: helyiben házhoz hordva, vagy vidékre pos- jj 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyé- tán küldve: ért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb Egész évre ... 7 fit — kr. és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Félévre .... 3 „ 50 „ ; Nyilttér sora 15 kr. Negyedévre . . . 1 „ 80 ________1 Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernstein Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasenstein és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. Felnőttek oktatása. — 1884. nor. 25. A brassói „Rongyos-egylet“ megalakult. Az eszme megpendittetett, felkaroltatott, megvalósult. A szegény iskolás gyermeken segítve lesz már, s a brassói magyarság egy humánus in tézménynyol gazdagodott. Ez ismét egy lépés előre. Lépést lépés követ, nekünk itt megállani még korántsem szabad. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel egyrészt a magyarság tömörítésére, kulturális állapotának emelésére kell törekednünk, másrészt pedig az idegen ajkú nemzetiségeket a magyar állameszmének s közös anyanyelvűnknek megnyerni. Oly feladatok ezek, a melyeknek megoldását nem szabad a kormánytól s annak közegeitől várnunk, mert előttük minden nemzetiség egyenlő s ők kivételt nem tehetnek. E feladatok csak társadalmi utón, kölcsönös jóakarat és érintkezés utján érhetők el. Mindenekelőtt emeljük a magyarságot kulturális tekintetben. Iskolák tekintetében Brassó város épenséggel nem panaszkodhat. Állam és felekezetek versenyeznek itt egymással; ketten a legnemesebb versengésben állanak. Ezek azonban csak a jövőnek tesznek szolgálatokat. A múltnak mulasztásait — bármi jók is legyenek — ezek már nem tehetik jóvá. ívekkel ezelőtt ipariskola nem volt. Tanügyünk sem volt annyira szabályozva, mint ma s igy nem csoda, ha ma iparosok s iparossegédek százai s ezrei élnek Magyarországon, kik sem Írni, sem olvasni nem tudnak. Ilyenek vannak Brassóban is quantum satis. Az idegen nemzetiségű iskolákban ezelőtt magyar nyelvet nem tanítottak. Csak újabb időben vált anyanyelvűnk ott is kötelező tantárgyivá. Mi természetesebb tehát, mint hogy ideg-n nemzetiségű testvéreink túlnyomó része édes anyanyelvűnket, az állam nyelvét nem ismeri. Nemcsak a néposztály, de maga az úri oszlály is. Tagadhatatlan, hogy Brassó város az utolsó évtizedben a magyarosodás terén nagy eredményeket mutathat fel. De vájjon nem érhetnénk-e még nagyobb sikert el, ha gondoskodnánk arról, hogy idegen ajkú polgártársaink megtanulják a magyar nyelvet? Bizonyára igen ! Ha ismerni fogják nyelvünket, ha velünk a mi nyelvünkön fognak beszélni, egyszersmind meg is fognak ismerni. Ekkor nem a félbarbár, hanem a müveit, türelmes, loyáiis magyar nemzetet fogják látni bennünk, a mely tiszteli a mások törvényes jogait. Ha szász és román polgártársaink ismerni fogják nyelvünket, mindinkább közelebb és közelebb fognak jutni hozzánk és lassan-lassan asszimilálódni is. Nem kell erőszakos magyarosítás, lassan kell őket reávinni, annál biztosabb a siker. Igaz ugyan, hogy hatalmunkban s jogunkban áll őket megmagyarositani — habár csak látszólag. Eltilthatjuk őket anyanyelvűktől s ők idővel megmagyarosodnak. De ezzel csak árthatnánk a jó ügynek, mert miudeu akczió re- akcziót szül. Nővesztenők bennök a gyűlöletet Önmagunk ellen, mely apáról fiúra szállana. Mig ellenben, ha társadalmi utón történik a magyarosodás, ők észre sem veszik, s csak arra fognak ébredni, hogy régi jellegükből kivetkőztek. Két nagy feladat áll most .előttünk: művelődés és magyarosítás. E két feladat megoldásra vár, egyik fontosabb a másiknál. Az iparossegédek s általában felnőttek oktatása által lendítünk az általános műveltségen s segítünk e szerencsétlenek helyzetén, a kik ma a tudatlanság sötét világában tapogatóznak, a magyárnyéiv-tanfolyam által pedig terjesztjük édes anyanyelvűnket. Mindkét czél megérdemli a legmelegebb érdeklődést és pártfogást. Brassóban lesz erre tanuló is elég, van tanító is elég A felhívást csak ki kell bocsátani s özönleni fog a jelentkezők száma. Ez tehát aggodalom tárgyát nem képezheti. Ép úgy nem a kivitel sem. Brassó város magyar iskoláinak van elég jeles tantestülete, bármely város tiszteletére váluék. E két feladat megoldása pedig csak tőle függ. Ha e tantestületek — a miről meg vagyunk győződve — hivatásuknak ma^tsiatan allanak s honfiúi kötelességüknek eleget akarnak tenni, akkor ez eszme és czél megvalósításának mi sem áll útjában. A társadalomnak vajmi csekély osztályrész ! jut ebből. S ha a „Rongyos-egylet“ eszméjének felvetésekor azt állítottuk, hogy annak nem szabad hivatalos körökből kiindulni, úgy ez esetben épen ellenkező véleményt valljuk. Ha e feladatokat sikeresen akarjuk megoldani, akkor csakis a tantestületekkel kell kezdeni s csak ha itt győzött a nemes ügy, akkor jő a külvilág. Ez esetben tehát a hivatalos színezetű kezdeményezés az ügynek csak előnyére lehet. A megye tanfelügyelője erre a leghivatottabb. Hozzá intézzük tehát első sorban felhívásunkat ; álljon ő ennek élére, indítsa meg ő a mozgalmat, hívja össze a tantestületeket közös értekezletre. Csakis ez utón lehet sikert remélni és jósolni. Az iígy olyan, melyért érdemes fáradni, s mi büszkék leszünk, ha szolgálhatjuk azt. Fölvetettük az eszmét, honfiúi kötelességet teljesítettünk csak és továbbra is szolgálni fogjuk ezt. Most teljesítsék az illetők is kötelességüket s karolják fel ezt. Ez az út, melyeu haladhatunk s haladni is fogunk. Szt. J. A király a közös hadügyminiszterhez. A hivatalos lap uov. 23 íki száma a következő legfelsőbb kéziratot közli: Kedves gróf Bylaud Rheidt ! Benső örömömre megadatott önnek, hogy szakadatlan tényleges szolgálatának ötvenedik emléknapját teljes, rendíthetetlen tetterőben ünnepelhesse, és az évek eme hosszú sora önre nézve nem egyéb, mint a katonai és tudományos téren egyaránt jeles alkotások lánczolata. Közös hadügyminiszter! — felelősséggel teljes állásában is, az ön teljes odaadással és önmegadáss8al párosult gondoskodását — a hadsereg érdekeit oltalmazni és előmozdítani — mindenben kitűnő siker koronázta. Eme Nekem és a monarchiának félszázadon át teljesített kiváló és sikeres szolgálataiért legmelegebb köszönetét mondok önuek, s bizton reményiem, hogy kipróbált tetterejét hadseregein javára még hosszú ideig érvényesülni látom, — Bocs, 1884. uov. 23-án. F e- reuez J ÖZBef, e. k, Az országbírói méltóságot a magyar királyi kúria elnöki tisztétől elkülönítő s a magyar királyi kúrián az elnöki állást megszüntető törvényezik e hó 26 án, mint a kihirdetéstől számítandó tizenhatodik napon életbelép. Az Egyetértés úgy értesül, hogy Sennyey I’ál bárónak országbíróvá és a főrendiház elnökévé, Perczel Bélának, a magyar királyi kúria másodelnökének a magyar királyi kúria alelnökévé és Szabó Miklós a budapesti királyi ítélőtábla elnökének a magyar királyi kúria másodelnökévé leendő kineveztetése, a tör- véuyczíkk életbelépte után közvetlen közhírré tétetik. A horvát tartománygyülés félhivatalos közlés szerint nem deczember első felében, hanem csak a karácsonyi ünnepek után kezdi meg ismét munkálatait. Első feladata a regnikolaris küldöttség tagjainak megválasztása leend. Az idő rövidsége miatt azonban a költségvetés még nem kerül tárgyalás alá, hanem a tartományi kormány mintegy négy havi indemnity engedélyezését fogja kérni és ez időt arra használni, hogy a kidolgozás alatt levő törvényjavaslatokat befejezzo és a tartománygyülés tlő bő munkaanyaggal lépjen. A legközelebbi rövid ülésszak alatt csak a mezőgazdasági hitel és a közgazdaság emelését ezélzó nehány törvényjavaslat benyújtása van kilátásban. Ez utóbbiak közt van egy gazdasági iskolának a volt felső határőrvidéken való felállításáról szóló törvényjavaslat is. A főrendiház reformja. A 21-es bizottság hétfői ülésében megkezdte a törvényjavaslat részletes tárgyalását. A 2. §. c) pontjánál Szilágyi Dezső uj pontot indítványoz, az eredeti szövegezés „Ő felsége a király által lett kinevezésük folytán“ helyett: „Törvényhatósági választás utján“ szavakat kívánja tétetni Egyúttal kijelenti, hogy a 40,000 lelket számító városokon kívül azon városokat is fölvenné a felsőházi tagokat küldők közé, melyek nagyobb nemzeti jelentőséggel s nagyobb fejlettséggel bírnak s itt gondolja elvileg eldöntendőnek, hogy a választás elve elfogadtassék-e vagy nem ? — A kérdés szavazásra tétetvén föl, a többség Dem fogadta el Szilágyi indítványát. Mellette szavaztak: Dacsó, Csáky László, Szögyény Géza, Lükő, Apponyi és Szilágyi. A 3-ik (régi 2.) §-nál Teleszky indítványozta, hogy e kifejezés : „oly földbirtoknak telekkönyvileg bekeblfizett tulajdonosai vagy a holtiglani haszonvétel“ is felvétessék a birtok kvalifikácziójába. —- Bossányi indítványozza, hogy egyszerűen az államadó vétessék alapul. Tisza Kálmán miniszter- elnök megjegyzi, hogy ha már a születés mellett akarunk valamit kikötni, akkor az állandóság jellegét kifejező földadót lehet csak kellékül felvenni. Máskülönben fel kellene emelni a 3000 frtos adótételt, mert igy is 200-nál többen lesznek ezen alapon, mely számot nem volna helyes emelni. Erre a bizottság Bossányi indítványát mellőzte, de a Teleszkyét elfogadta. A 4-ik ponthoz még többen szólnak, mig végre Tisza miniszterelnök a következő elv kimondását javasolja : „A kik nem születésüknél fogva nyertek magyar állampolgárságot, azok csak a törvényhozás beleegyezésével ruházhatók fel felsőházi tagsággal.1' A bizottság elfogadta az elvet. A szövegezés később fog megtörténni. Az 5. §. b) pontjánál Rostaházy Kálmán a czimzetes püspökök kirekesztése ellen szólt. — Többek hozzászólása után Ti s za Kálmán kijelenti, hogy a czimzetes püspököket semmi szín alatt fül
