Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-11-25 / 132. szám

— 527 —

Az indítvány ellenzői a bekövetkezhető nagy anyagi s morális károkra hivatkoznak s arra, hogy nem biztos, eljó'-e általában hozzánk a kolera s mikor. Már pedig mi azt hiszsziik, hogy a kolera esetleges behurczolása 6okkal nagyobb kárral járna.

Annyi biztos, hogy hozzánk a kolera nem nyugatról fog behurczoltatni, hanem keletről. A mire eddig nem utalt még senki, arra figyelmeztetünk mi mo9t. A kolerát Magyarországba Romániából fogják behurc/olni. A román boyerek Párisban mulatnak, ott töltik idejöket s alighanem egy-egy ily hazatérő atyafi lesz oka e vész behurczolásának Különös figyelmet s gondot kellene fordítani a kormánynak a romániai átkelőkre s itt is különösen Predeálra, a hol a forgalom nagyobb.

Összegezve már most minden érvet pro és contra, azon véleményre jutunk, hogy az 1885-ben tartandó kiállitás elhalasztása igen indokolt.

Halaszszuk tehát a kiállítást egy évre !-ySzázéves magyar lutheránus templom.*)

Brassó, 1884. dov. 18.

Tekintetes szerkesztő ur !

A fenti czimü czikk Írójának kíméletlen nyilatkozatai néhány felvilágosító észrevételre kényszerítenek; kérek lapjában ezeknek egy kevés helyet.

Nem reflektálok a „berbécsre“, se egyéb „alakokra“, „figurákra“, „faragott képekre“, a melyek buzgóságában megzavarták, mert tudom, az olvasó közönség értelmes réBze egyhangúlag kimondja az ítéletet: müveit ember a vallásos kegyelet symbo- lumai felett gúnyolódni nem szokott.

Csak is azon kéidésére akarok a czikkirónak választ adni : „mit keresett a szász pap és a zsidó hitközség képviselője az isteni tiszteleten ?“

Egyháztauácsunk felekezetre való tekintet nélkül a város minden hitközségét meghívta. Ha a sok közül egyedül a szász egyház és a zsidó hitközség küldött képviselőt, arról se a szász pap, se a zsidó hitközség küldöttje nem tehet. Mi csak annál nagyobb köszönettel tartozunk nekik. De ha nem lettek volna megíhva, akkor is nevetséges volna szemükre hányni, hogy az isteni tiszteleten, mely nem zártkörű összejövetel, megjelenni merészkedtek.

Nt. Oberth Ferencz urat a szertartásban való részvétre is magunk kértük fel, azon egybázjogi viszonynál fogva, mely a szász anyaegyház és köztünk fennáll, s a melyet mindaddig, míg változáson nem megy át, úgy Pál apostol intése (Rom. 13.) mint minden józan erkölcsi theoria szerint, respektálnunk kell. Ha nem hívjuk meg nt. Oberth Ferencz urat, nem csak a szertartásban, de általában az ünnepélyen sem kívánt volna részt venni, a miből világosán kitűnik egyrészt, hogy bátran megtarthattuk volna az ünnepélyt nélküle is, ha nem azt keressük, mi illik, hanem csak azt, mi szabad; másrészt, hogy megjelenése nem hatósági felügyelj Lásd a „Határszéli Közlöny“ 127. számát,

A p r ó b a é v.

— Csevegés. —

A szép Margit abbahagyta a zongorázást. Várakozva tekiutget ki az ablakon s meglátszik elborult arczán, hogy kedélyvilágára mély benyomással vau a természet kihatása.

— Még sem jön ! — kiáltott fel. — Pedig ma Irmán van a sor a látogatást illetőleg. Hej, ha tudná az én kis barátnőm, hogy nem annyira az ő látogatását óhajtóra, hanem kedves, szép, sugár termetű, pörge bajuszu, csókolni való fivérének barátságát ! Nem is értem, miért nem léptetik már elő azt az Aladárt. Pedig megérdemelné, mert szorgalmas, pontos ember ; csak az a bökkenő, hogy saját érdemein s a jó égen kivül nincs, ki tolja szekerét.

. . . Hakaha! — kaczagott, fölóbredve ábrándozásából. — Milyen balga is vagyok ; bizony talán még szerelmes is tudnék lenni! . . . Vigyázz, Margit, nem jó a tűzzel játszani 1 . . . No, nézzük meg ezeket a divatlapokat. Igazán, oly érdekes ez a fran- czia idegfagyasztó regény. En nem is tudom, miért nem követik a magyar írók a francziák példáját.

S mig Margit a pamlagon bájolón elterülve olvasgat, halk kopogtatás hallatszik az ajtón. Föl- tekint.

— Szabad ! — kiáltá aztán csengő hangon.

S a mindennapos, de azért mindig kedves vendég, a levélhordó lépett be 8 egy nagy csomó levelet és lapot átadva, távozott.

Egyszerre gyors léptek zaja hallatszott s Irma lépett be minden kopogtatás nélkül.

— Tudod-e, Margám, mi az újság ? Nőm ? . . . Felhagytam régi elveimmel.

— Igen ? No, ennek csak a papád ürülhet, a divatárusnő meg sajnálhatja — válaszolt Margit.

— Cs ak gúnyolj. Pedig úgy van. Azok a gonosz férfiak folyton azt hajtják, hogy a lányokat ferdén nevelik, csak fényűzésre, zongorakalapálásra, idegen nye.vek eldarálására tanítják. Majd megmutatom aunak a folyton prédikáló Bélának, hogy a íőzőka- nalat is tudom forgatni s otthonos vagyok nemcsak

let gyakorlása, hanem azon jézusi elv volt: örüljetek az örülőkkel.

Nem hagyhatom megjegyzés nélkül azon állítását sem, hogy „kellemetlen volt a szász nagypap jelenléte magára az egyház lelkészére ; ki ne vette volna észre, hogy mennyire meg volt akadva Moór ur, midőn az egyház sanyargatott állapotát kell vala előadnia s kénytelen volt megelégedni azzal, hogy sok könyhullatás és keserűségről szónokolt.“

Azt látom ezen reflexióból, hogy beszédemet félre értette; a „sok könyhullatás és keserűség“, melyek közt a templom felépült, idézet vala Gödri János néhai magyar pap, a templom építőjének emlékiratából. De a mint ő maga mondja, nem a szászok okozták neki azt a „sok könyhullatást és keserűséget“, hanem saját háládatos hívei. Semmi adatunk sincs arra, hogy ezen templom felépítését a szászok hátráltatni akarták, ellenkezőleg az 1783. évi egyházi számadásokból azt látjuk, hogy 208 frt IC krral járultak ahhoz.

„Nem érezte magát elég erősnek a halló fülekkel Bzemben“, mondja rólam tovább, azaz véleménye szerint bizonnyal másképen beszéltem volna, ha a szászok nincsenek jelen, tehát a hátuk mögött.. Nem viszonzom a sértést, melyet feltevésében nekem juttatott.

Arról azonban legyen meggyőződve, hogy tisztán magyar hallgatóság előtt is épen azt az egyházi beszédet mondtam volna el ; mert szászellene9 érzelmekkel saturált egyházi beszéd contradictio in adjecto. Van ülönbség templom és parlament, szószék és Verhovay pulpitusa, pap és demagog között, s e különbség kitüntetése nem válik hátrányunkra.

De ettől eltekintve, megegyeznék e a magyar becsülettel, vendégekül hiván a szász atyafiakat, szemükre hányni saját házunkban apáik hibáit ? Am fejtsük ki sérelmeinket, ha vannak, gyüléstermek- ben, vitairatokban, de a felekezeti vagy a fajgyűlöletet szószékre vinni vagy onnan szítani legalább is éretlen volna.

Ezeknek kijelentésével tartoztam az ünnepélyen megjelent szász és izralita képviselőknek.

Végül még egy barátságos figyelmeztetést; a mint a róm. katholikusokat nem pápistáknak, a reformátusokat nem kálomistáknak, úgy miuket nem lutheránusoknak, hanem ágostai hitvallású evangélikusoknak, hívnak.

Moór Gyula,

ág. h. ev. magyar lelké*z. *

Eddig a brassói ág. h. ev. magyar lelkész replikája, melyhez részünkről két megjegyzést tartunk szükségesnek. Először nem engedhetjük feltételezni a czikkiró „101 “-ről, hogy ő a vallásos kegyelet syra- bolumaival csak távolról is gúnyt akart volna űzni. Czikkiró e jelvényeket, képeket stb., miket czikké- ben felhozott, nem tartotta összefórheiőnek az evangélikus egyház szép tanaival s e tekintetben kért felvilágosít ist. Másodszor azt hiszszük, nem involvál sértést azon feltevés, „hogy Moór ur másképen

a szalonban, hanem a gazdaságban is. . . . Apropos, mit ebédeltek ma ?

— Mily prózai kérdés ! Te Irma, mintha kicseréltek volna.

— Azért akarom tudni, mert otthon ma én voltam a szakácsnő. A papa csak két hibát fedezett föl az ebédben. Tudod, mikor főztem, Béláról merengtem, s odaégett a rántás, a főzelék kissé meg- kozmásodott.

— No hallod, ez már tulságig megy. S milyen lesz majd hófehér kezed? Ha Bein meglát kötény - nyel a konyhában, rögtön kiábrándul.

— Sőt iukább jobban szeret. Hisz mindig azt mondja, hogy csak a kis feleségének a főztéből fog enni.

— Hát a báloknak, irodalomnak, müvészetuek isteahozzádot mondottál ?

— Oh, korántsem! Bálba megyek, mig konty alá kerülök; az irodalompártolást illetőleg pedig csak azt a változtatást tettem, lmgy a rómregények, férczforditások helyett hazai irodalmunk remekoit és szakácskönyvet olvasok. A divatlapokat pedig nem járatom. Minek ? Ott vau a mi kedves lapunk, a „Magyar Háziasszony“. Ez legyen a magyar gaz- dasszonyok és leányok lapja, nem pedig. . . .

— Kezdesz unalmassá válni előttem, Irma. Ielfordult nálad a világ.

— Hagyjuk ezt, Margám! — vág közbe Irma. _ Láttad az uj kinevezéseket a mai lapokban ?

— Nem én! — válaszolt Margit, s a lapok szalagjait feltépve, alig olvasott pár sort, bűvös szemei kigyuladtak a határtalan őrömtől s hófehér kis kezecskéivel tapsolt s mint a gyermek, úgy ug- rángozott, tánczolt, ujongott — Valahára! Most már nem mentheti Aladar magái. De hol is késik ilyen soká ? Hja, a hivatal a kötelesség az első, azután jön a szív. Ugye e, Imiácskám ? Jer, borulj keblemre és vigadj veiern.

_ (jsak lassan, Margám; higgadtság az első, —

szólt mosolyogva a barátnő. — Aladár szeret, az igaz, de hat . . .

— Mit hát? Valami baj .an?

(Vége következik.)

álló véleménye, melylyel ő a lelU ,ir6°a^ ez ön- akarta s nem is tehette. A czíkknek T

kai sokkal fontosabb tender,ez,ája volt s haS'' mint előre megjegyeztük - azíal ^bJ ~ tunk teljesen egyet, azért annak általunk ismert tendenciája iránt elismeréssel kell viseltetnünk!

S z e r k.

VEGYES HÍREK.

A király Munkácsynak. Trefort miniszter levelet intézett Munkácsy Mihályhoz azon alkalomból, hogy a királynak egy albumban képeinek rézkarczait felajánlotta és közbenjáróul a minisztert kérte fel. A miniszter ő felsége köszönetét fejezi ki a nagy festőnek és egyúttal a király különös kegyelme jeléül elküldte neki ő felsége arczképét sajátkezű aláírásával.

Tisztüjitás Bereczkben. Gábor Imre leköszöntött bereczki polgármester helyett az uj polgármester választása folyó hó 22-én folyt le a megyei alispán elnöklete alatt. Polgármester lett Eiuta János főjegyző, kinek helyébe ifj. Farkas István lett főjegyzőnek megválasztva.

A nagyszebeni m. kir. pénzügyigazgatóság a

kisüstök tárgyában a következő átiratot intézte Há- romszékmegye alispáni hivatalához : „A nagyméltó- ságu m. kir. pénzügyminisztériumnak f. évi október 10 ón 57757. sz. a. kelt magas rendelete folytán íllemteljeson órtesittetik a tekintetes alispáni hivatal, hogy a Székelyföld területén fennforgó különleges viszonyoknál fogva a most idézett magas rendelettel a volt Székelyföld azon vidékeinek, a melyeken a tapasztalat szerint a marha téli kitartása csak a pálinkafőzésből nyert moslék által biztosítható, az 1884. évi XXI. t.-cz. végrehajtása iránti utasítás 5-ik §-áuak III ík részében foglalt egyéb feltételek mellett, azon mezőgazdák számára, kik a pálinkafőzéssel csak azért foglalkoznak, hogy marhaállományuk feutartására a feldolgozott lisztes auyagokból moslékot nyerjenek, a szeptember, október és november hónapok valamelyikében kezdődő nyolez havi időszakon belől eső üzletre nézve a szeszadó megváltása tekintetében a következő köuy- nyebbségek engedélyeztetnek : 1. A végreh. utasítás 5. ţj-nak III —1. pontjához. Megváltási szerződések oly egyes mezőgazdákkal is köthetők, a kik külön mezőgazdaságot folytató, de egy és ugyanazon telken lakó és marháikat közöseu istállózott családtagjaik marhaállományuk fentarthatása végett foglalkoznak pálinkafőzéssel. 2. A végrehajtási utasítás 5. § nak 111—3. pontjához azon esetben, ha az üzleti helyiséget a lakásul használt helyiség képezi, az üzleti helyiségben a pálinkafőzéshez nem tartozó mindazon edények és tartályok is helyezhetők el és jövedéki jelzés nélkül hagyhatók, mint müeszközök, felterjesztésre a feldolgozandó anyagok, a czefre vagy a moslék eltartására nem alkalmasak. 3. A végrehajtási utasítás 5. §-nak III—9. pontjához, illetőleg az ebben hivatkozott II —5. pontjához : a megváltási szerződés 6. pontjában említett esetek mindegyikében, ha a fél ezt kívánná, az átalányösszeg utólagosan ugyan, de legkésőbb az előírás hónapjának eltelte utáu 8 nappal befizethető. Kelt N.- Szebenben, 1884. október 16-án. Bisánszky János kir. tanácsos és pénzügyigazgató.“

Váltóhamisítás. M. G. megjelent a mult napokban a kózdi-vásárhelyi takarékpénztárnál és egy rendesen kiállított 100 frtos váltót mutat be kifizetés végett. A váltón a kibocsátó kézdiszentléleki Kovács Péter, az elfogadó ugyanodavaló Voloncs Etek és a forgató kózdi-vásárhelyi Szőcs Mihály. A váltó bemutattatván, azonnal felismertetett, hogy az aláírások hamisak. M. G. uram érezve, hogy turpissága föl van fedezve, a váltót visszavette és szépen elillant. Másnap a hamisított nevek tulajdonosai értesülvén a dologról, jelentést tettek a kózdi- vásárhelyi rendőrségnek, mely azonnal megidézve a tettest, az előleges vizsgálatot megindította. A tettes beismerte, hogy a neveket ő maga irta alá s a hamis váltót átadta, mely a bűnvádi eljárás megindítása végett a törvényszékhez beküldetett.

Amerikai élelmesség, Omahában a Pacific vasút egyik góczpoutjában azt találta ki egy hirdetési ügynök, hogy iraakonyveket nyomatott s azokat a templomajtók előtt az ájtatos népnek ingyen kiosztotta. A különös imakönyv úgy vau beosztva, hogy a jobbfelőli lapokon az imák szövege, balfelől pedig csupa hirdetések olvashatók.

A khinai kÖ7et. Mint a „Sen Pao“ kbinai lap jelenti, az uj európai kkmai követ Pekingből elutazása alkalmából öt megbízó levelet hozott magával Berlin, Becs, Paris, Róma és Hága számára. Habár ezeu öt kreditiva két császár, két király és egy elnökhöz szól, tartalma, a czimezós kivételével, tökéletesen egyforma. Midőn ugyanis Khina a hatvanas években első követségét küldte Európába Burliuganu amerikai követ vezetése mellett, Hbi khinai udvari poéta bízatott meg a megbízó levél szer- tésével s az általa szerkesztett formulát még most is lelkiismeretesen megtartották. E megbízó levél e kérdéssel kezdődik : „Hogy érzi magát fölséged (elnök ur) ?“ s azzal a frázissal kezdődik, hogy Khina a föld összes népeit egy családnak tekinti s azért mindenkivel bőkében akar élni.