Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)

1884-11-11 / 126. szám

csak egy s legnagyobb képviselője él még, Kossuth Lajos. Temetése holnap délután fog végbemenni, arról majd külön fogok írni t. nagysádnak. Munkácsy képét még folyton ezrével nézi a kö­zönség, Kár, hogy a kép már nemsokára elszállít- tátik. S mert e kép a képzőművészeti csarnokban van kiállítva s mert a csarnok a Sugár-uton van, hát megsúgom t. Nagysádnak, hogy a sugárút a jövőben „Andrássy-sugárút“ nevet fog kapni. E terv­vel most foglalkozik a fővárosi közmunkák tanácsa, mely ezzel háláját akarja kifojezni gr.. Andrássy Gyulának, a ki a sugárút eszméjét először pendí­tette meg. A dolog még csalt tervben van, magam is csak úgy suttyomban tudtam meg. Talán emlékszik még t. Nagysád azon felolvasá­sokra, melyekre a mult téli látogatása alkalmával voltam szerencsés elkísérhetni. Most ismét megnyílunk e felolvasások s tavasz derekáig lesz minden héten egy ily közérdekű fel­olvasás, melyeket fővárosunk leguovozetesebbjei . fog­ják ismét tartani. De van valami, a mi nagysádat mindezeknél job­ban fogja érdekelni: az estélyek. Az idén igen sok ily estély lesz nálunk. Különösön főúri körökben lesz több ilyen. Mint hírlik, egyik fiatalabb mágná­sunk a Vigadóban szándékozik nagyszerű estélyt rendezni, a mely az összes arisztokráczia találkozó helye lenne. Ez iránt már most is igen nagy az ér­deklődés. Megválik, lesz-e belőle valami. Az öreg Liszt bácsi is itthon volt s elment fa­luzni. Z eliy Géza gróf és Teleki Sándor grófnak lesz ő most vendége, a kik bizonyára örvendenek is ennek. De már elég is volna — de talán még sem. Még csak valamiről akarok írni. Ez egy kis iro­dalmi újdonság. A derék Ábrányi Emilre emlékszik Nagysád. Hogy is ne, hisz én mutattam volt be Kegyednek. 0 most „Fővárosi Szemle“ czimen he­tilapot indított meg ; ezenkívül gróf Kreith Béla s Gróf Zichy Imre is újból felvették a „Szemle“ czi- niü félhavi folyóiratukat. Most azonban már csakugyan elég. A magyarok islene áldja meg Nagysádat! isten Önnel. Viszont­látásra ! Budapest, 1884. nov. 5 én. Alexi. VEGYES HÍREK. Háromszékmegye alispánja a napokban a fő mérnök társaságában a kézdi-vásárhelyi szeszgyá­rakat egészségügyi szempontból megvizsgálta s azok nagyobb része — igy írja a „Székelyföld“ — nem felelvén meg a szabályoknak, többen pénzbírsággal sujtattak. Hangverseny. Ma kedden, f.. hó 11-én esti 7 éra­kor Bal István éttermében különleges hangverseny adatik az Aeolhegedü és czitera művész Szabó Béla és István testvérek áital Budapestiől, a Szabó Bé­lától öt: A. D. G. és C. aczélhúrokra szervezett Aeoiviolon nemzeti uj hangszeren, igen érdekesen összeállított müsorozattal. Felhívjuk a hangverseny­re a közönség figyelmét. A brassói alakuló „Rongyos-egylet“ figyelmébe ajánljuk a „Kolozsvárt Közlöny“ alábbi sorait az ottani ily egyletről. A mi „rongyos“ egyletünk. Alkalmunk volt belepillantani az egylet raktári köny­veibe. Láttuk jegyzékét annak az ezerféle somrnit­— Szép bizony, aztán mily kellemes az arcza! Da talmi ezt is ismered ? — Oh igen. Hegyi Aranka, a szép hangú éne­kesnő. A kisasszonyok újra tovább meunek nehány lé­péssel, hogy ismét megálljának. — Komáromi Mariska; — olvassa a vi- déki kisasszony. — Ki ez? — Szintén énekesnő. Igen szép, páratlan ked- vességü fiatal leányka. Valóságos kis csalogány. — Látod, kedves Klotild, e két arczképet ? — kérdezi a fővárosi kisasszony. — Látom; óh még igen fiatal lánykák, de igen szépek. Oly szolid, kellemes arczvonásokkal, igazi kis babák. De nini, a név is itt alá van írva; A ad­na i Vilma, Nagy Ibolyka. — Mindkettő színésznő, — magyarázgatá a fő­városi kisasszony. Vadnai kisasszony énekes, Nagy Ibolyka pedig társalgási szerepekre. — De mi ez ? — Lálod, to kis csacska, esik az eső és nincs esernyőnk. Most megázunk ! A két kisasszony sietve távozott. Utánuk néztem és elgondo tam, hogy az a ködves kis vidéki leány mi mindent nem látott egy rövid negyedóra alatt. Megismerkedett a művésznőkkel és ha haza utazik falujába, el fogja mondani, milyen szépek azok a pesti kirakatok. A kirakatoknak tehát van missziójuk. Ez eset­ben ismerteitek, szórakoztattak, máskor pedig mu­lattatnak. A hol a nézők unatkoznak a kirakat előtt, ott a kereskedő is unatkozik. Ez megdönthetetlen sark­igazság. B. H. érő limlomnak, a mit raktárába összegyűjtött. Min­denféle elviselt ruha, kimustrált pipercezikkek, meg- vedlelt bútordarabok, elkopott könyhaeszközök, el- rongyolott fehérnemüek, levágott szivarvégek — és a mindenható tudná megmondani, mi mindenféle semmiségek azok, a miből ez egylet táplálkozik. Aztán megnéztük, hogy mi lett mindezekből és lát­tuk, hogy 188i-ben felöltöztetett a „rongyos egy­let“ jó meleg ruhával 123 gyermeket, 1882-ben 129-cl, 1883-ban 134-et; ez ideig összesen 48G-ot. Van-e még valaki, a ki nem hiszi, hogy a bibliai kenyórdarabokból ötezer embert megvendégelni na lehetett volna ? ! A „Brassói magyar polgári kör“ által folyó hó 10-án rendezendő házi társas-estélyre adakoztak : Nagy István 1 pulykát, 3 üveg befőttet s néhány tombola tárgyat. Papp Ferencz 1 sonkát és 5 tom- bolatárgyat. Székely György a szükséges kenyér s minden az estélyre valónak ingyenes megsütése. Szterényi József 5 üveg befőttet, salátakáposztát s 5 tombolatái gyat. Vén Ferencz István 1 libát s 1 üveg befőttet. Tu/son Elek 1 malaczot. Pásztory István 2 kacsát. Nagy Imre 1 pulykát s 2 üveg befőttet. Király József 1 csomag puszerlit. Szörényi Endro 2 tejes kalácsot, 5 tombola tárgyat. Veres György 1 libát, 4 üveg bort. Berdo Károly 4 üveg bort, 6 üveg kászoni s 6 üveg eiőpataki borvizet. Szataia Sándor G liter bort. Tokos Izsák 2 pár csir­két. Ungvári Lajos 1 libát s 1 üve-g bort. Nagy Áron 2 kacsát, 2 üveg bort. Knopp Miliályné úrnő 1 tál tésztanemüt. Bartha Istvánné úrnő 1 malaczot, 1 tál almásbélest, salátakáposztát, néhány tombola­tárgyat. Teraesváry Vilma úrnő 1 érez tentatartót. — A vigalmi bizottság különösen felkéri a t. ta­gokat, hogy a tombolának szánt tárgyakat mielőbb Papp Ferencz egyleti igazgató úrhoz szíveskedjenek küldeni. Hymen. Hosszufalusi Köpe János f. hó 15-én fogja tartani jegyváltását segesvári Horváth Anna ' kisasszonynyal. Áldás e boldog párra! Lónyay holtteste tűzveszélyben. A vasúti kocsi­ban, melyen Lónyay holttestét vitték TuzBérra a családi sírboltba, valószínűleg tengelyizzás követ­keztében tűz ütött ki. A kocsi fekete drapériái, s a koszorúk szalagjai égni kezdtek. A tüzet azon­ban gyorsan észrevették, s mielőtt nagyobb mérve két ölthetett volna, eloltották. A koporsót s a holt­testet a lángok nem érintették. Rablógyilkosság és öngyilkosság. Sopronból je­lentik, hogy f. hó 15-én két mai hakupeczet az újházi országúinak egy erdőmentén fekvő részén több föl­fegyverzett útonálló megtámadott s fenyegetőzések között szóüitotlak föl pénzük átadására. Egyikük azonnal átadta, a mi kis pénze volt, de a másik nem akarta átengedni tárcsáját, melyben 300 fit volt. Erre az utonállók rávetették magukat, télig agyon­verték, aztán kirabolták. Egyikük pisztolylövéssel meg is sebestté. Az utonállók egyike már meg is került. Saját kutyája vezette nyomra. Midőn ugyan­is a tulajdonosa a kutyát észrevette, utánna dobta baltáját, mi által a kutya véresen megsérült, míg a rablók az erdő sűrűjében elbújtak. Az utón jövő vásáros emberek a kutyát a legközelebbi faluba vit­ték és ott tulajdonosaként az iváni lelkész juhásza ismertetett fel. A juhász neszét vette a dolognak s felakasztotta magát. Az elrabolt pénzt nála megta­lálták. A másik rablónak még eddig nincsenek nyo­mában. Eugenia ex-császárné balesete. Londonból írják, hogy a francziák volt császárnéját f. hó 3-ikáu Chislehurstben, férje tÍrjanak látogatása alkalmával súlyos baleset érte. Midőn a templom előtt hintá­jából ki akart szállni, s az inas a hintó ajtaját fé­lig kinyitotta, a tüzes lovak nyugtalankodni kezd­tek. Az inas melléjük ugrott, de a hintó ajtaját nyitva hagyta. A császárné sietve akart leszállói, a lépcsőfokról lecsúszott s földre zuhant. Rögtön God­dard ur lakására vitték, hol kitűnt, hogy egyik lábán csekélyebb mérvű törést szenvedett. Az iste- nitiszteleten mindamellett részt vett s csak azután tért a városba. Délsarki expediczió. Stockholmi lapok arról ad­nak Iliit, hogy Nordcnskjöld báró uj sarkföldi ex pedicziót fog vezetni, ezúttal a déli sarkra. Nor- denskjöld jelenleg Péterváron van, hogy befolyásos egyéneket nyerjen meg az expediczió eszméjének. Kegyeletes fiú. Mintegy 10 óv előtt Weisz M. A. budapesti gazdag kereskedő anyagi zavarokba jutott s hitelezővel 27 perczentre egyezett ki. Két évvel később meghalt. Nemrég híre járt, hogy Weisz M. J. helybeli ékszerész az előbb nevezettnek fia, megnyerte a bécsi községi sorsjáték főnyeremé­nyét. A szerencsés nyerő most, hogy atyja nevén semmi folt se legyen, atyja összes hitelezőit kielégí­tette, a mi körülbelül 40,000 írtjába került. Szerencsétlenül járt követ. Schuyler E. urat, az Athénben levő amerikai követet nemrég súlyos bal­ekot érte. Midőn este Pallita, egy athéumelléki fa­lucska felé sétáit, visszajövet letért az országúiról s egy rövidebb mellékuton akart Athénbe jutni. Minthogy azonban már sötét volt és Schuyler nem igen ismerte a környéket, egyszerre csak egy mósz- gödörbe zuhant, melynek tartalmába nyakig sülyedt. Szerencsére egy ott járó paraszt meghallotta se­gélykiáltásait, oda sietett és kihúzta. A követ sú­lyos égési sebeket szenvedett, de állapota nem ve- , szélyes,- 503 — Az udvarias bankóhamisitó. A lembergi posta pénztárban egy hamis tizos bankót találtak, me­lyen az alsó részen, hol a bankjegy hamisítás bün­tetések vannak, a következő sorok voltak Írva: Bocsánatot kérek, hogy nem azokat a szavakat ír­tam ide, melyek az eredi bankjegyeken vannak. De ez nekem sok gondot okozott volna, mert nem írhattam volna le az egészet ily apró hetükkel. Egy­idejűleg kijelentem, hogy ezen bankjegy értéke sok- sal nagyobb, mint a valódiaké, mert ötven óra hosszáig dolgoztam rajta, azért nagyon keveset is csinálhattam. Krakkó, 1884. október hó. Szájkosaras emberek. Olaszország egyik legna­gyobb városának prefektusa, egy dúsgazdag föld­birtokos. szüretelő munkásait szájkosár hordására kényszeritette, hogy ne ehessenek szőlőt. A kormány kirét vette ugyan e hallatlan embertelenségnek, de a prefektus azért megmaradt hivatalában. A ma­gyar szőlősgazdák sokkal emberségesebb, de nem kevésbbé praktikus eszközt alkalmaznak a honi szüreteknél. Vígan szól a czigányzene, s a szedő leányok és legényeknek egyre hangos 'dalolással kell kisérni a czigány muzsikát. A ki dalol, az nem fogyasztja a szőlőt, — tartja a magyar szőlősgazda, és a termő helyeken az egész szüreten át csattog a vig dal, nem mind’g vidámságból, hanem a gaz­dák gondos előrelátásából. Ezen bizony okulhatná­nak az olaszok. Méregkeverö férj. Linzből Írják: Mult szerdán egy Ratzenböck Fereucz nevű parasztot Escheuan- ban elfogtak, miután anyja segítségével fiatal nejét, kivel csak ez év szeptemberében kelt egybe, meg- mérgezte a levesbe kevert arzenikummal. Az elfo- gatás csak azután történt, miután a bécsi orvosi fakultás a mérgezést konstatálta. A gyilkos szolga. Parisban egy előkelő ügyvéd, De la Palme családja körében ült mult héten ott­hon, midőn egyszerre bejő a szolga, rászegez egy revolvert gazdájára, mellen lövi, s kimegy. Az ügy­védnek alig volt annyi ideje, hogy fölállva nehány lépést nagy nehezen fia felé tegyen, e pillanatban a szolga egy másik ajtón ismét bejött s másodszor is rálőtt áldozatára ; e lövés Palme ot ezombon ta­lálta. Palme erre összerogyott, s néhány perez múl­va meghalt. A gyilkos erre menekült, néhányan utánna futottak, ő visszalőtt s az egyik üldöző szol­gát könnyedén megsebesítette. A mint beért a kert­be, maga ellen irányozta fegyveiét s főbe lőtte raa- I gát. A gyilkos már tizenkét éve állott Palme szol­gálatában nejével együtt s borzasztó tettének oka nem lehet má3, mint hirtelen támadt őrülési ro­ham. A kolera Parisban ismét fölmerült & áldozatait mindennap nagyobb számban szedi. A tudósok azon véleményben vannak, hogy a ragály most egész Európában fogja tenni körútját. Párisban az első kolera eseteket eltitkolták, de mióta naponkint sza­porodik a kolerabetegek száma, azóta a hivatalos hírek is regisztrálják az eseteket. így a mult szer­dától csütörtök délután 4 óráig a Szent-Autal kór­házban négy ember halt meg kolerában; a Tenon kórházban pedig a kolerában megbetegedett hét ember közül 5 meghalt. A Necker kórházban kolera gyanús tünetektől kisért betegedósUeset fordult elő. A városban négy kolera-halálesetet konstatáltak. Este újra betegedések fordultak elő, melyek közül néhány halállal végződött. Black. Vladimír orosz nagyherczeg Párisba ér­kezett környezete és Biack kíséretében. Black kö­zönséges franczia uszkár, de nevezetes története van neki. Ezelőtt két évvel Biarritzuál egy csónak került a sziklazátonyok közé. A rajta levő nyolez ember már kétségbeesett a fölött, hogy megmene­külhessen és. a boldogságos szűznek ajánlották lei­köket, mikor egyikök felkiált: „Mentőkötél“ Csak­ugyan, Black úszott a halál közt vergődőkhöz, szá­jában a mentőkötéllel. Negyedóra múlva a hajótö­röttek szerencsésen partot éltek. A derék Black egy Latour nevű úszómester kutyája volt s most egyszerre óriási népszerűségre tett szert. Ünnepel­ték a biarritzi egész saison alatt. Kutyaebédet ren­deztek a tiszteletére, következő nyomatott meghívó­val : „Blacknak van szerencséje meghivni biarritizi eb-barátjait.“ A városi tanács ötven frankot utalvá­nyozott, egy nagylelkű adakozó pedig kétszázat ajándékozott egy szép fényes ezü6t nyakravalóra, melylyel a becsületes Blackot megtiszteljék. Mikor Vladimir nagyherczeg Biarritzbe érkezett és hal­lotta e dolgokat, megvette Blackot és most magá­val viszi Oroszországba. Blacknól a „Figaro“ egy embere látogatást tett. A nyolez embert megmen­tett derék állat csak úgy duzzad a jólléttől. Az említett nyakravalón kívül ezüst pereczeket visel a négy lábán. Szóval gyöngy élete van, a mi bizo­nyítja, hogy a jótett e földön is meghozza a ka­matjait. Botrány egy orosz szerkesztőségben. A Péter­váron megjelenő „St. Peterburgsky Listok“ szer­kesztőségében néhány nap előtt négy férfi jelent meg, luk egyenesen Skorobatowo szerkesztő szobá­jába mentek. A szerkesztő kérdésére, hogy mit akarnak, vezérük, egy herkulesi termetű férfi, az­zal felelt, hogy botjával Skorobatowot arezba vágta. Ugyanez a sors érte a szerkesztő kiáltására elő­siető szerkesztőségi szolgát is. A szerkesztő most futásra fogta a dolgot s a szobákon keresztül ki­felé rohant. A szerkesztőségi tagok föl akarták tar­tóztatni üldözőit, de nem bírtak velük, Skoroba-

Next

/
Oldalképek
Tartalom