Nemere, 1884 (14. évfolyam, 1-144. szám)
1884-11-11 / 126. szám
Sepsi-Szentgyörgy, 1884. XIV. évfolyam. 126. szám._____________Kedd, november 11. NEMERE. HATÁRSZÉLI KÖZLÖNY * Politikai, társadalmi, közgazdászati, közművelődési és szépirodalmi lap. IMZeg-jelezciils: HetenYziaat háromszor: Kedden, Os-Citörtölnöxi és SzomToaton. a Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön, főpiacz, 629. sz. a. (Csutak Zsigmond-féle ház), hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Bernstein Márk könyvnyomdája, hová az előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők Blőfizetési ár helyben házhoz hordva, vagy vidékre postán küldve: Egész évre . . . 7 frt — kr. Félévre .... 3 „ 50 „ Negyedévre . . . 1 „ 80 „ Hirdetések díja: 3 hasábos petit-sorért vagy annak helyéért 5 kr. Bélyegdij külön 30 kr. Nagyobb és többszöri hirdetéseknél kedvezmény. Nyilttér sora 15 kr. Hirdetmények és nyilttér előre fizetendők. Hirdetmények fölvétetnek a kiadóhivatalban, Bernsteiu Márk könyvkereskedésében; Bécsben: Haasensteiu és Vogler, Budapesten: Dukes és Mezei, Haasenstein és Vogler, Goldberger A. B., Láng L. és Schwarz hirdetési irodájában. A brassói magyarság- ügye. — Ivét czikk. — I. Még egyszer és utoljára, t. i. ez irányban. A t. olvasó bizonyára élénken emlékezik azon szép czikksorozatra, melyet lapunk egy kitűnő barátja, a brassói magyarság egyik kiváló tagja, Bonifacius, fenti czimen közölt. A „Kronstädter Zeitung“, habár nem a legtisztességesebb modorban, vonatkozott erre s kimutatni igyekezett Bonifacius állításainak alaptalan voltát. Nem sikerült ugyan neki, sőt a szarvasokoskodás még a józanabb szász elern között is nevetség tárgya volt; de azért Bonifacius a maga megszokott higgadt hangjával felelt s napnál is világosabban, számokkal és konkrét esetekkel igazolta állításait. A „Kr. Zeitung“ hangja az irodalmi tisztességet meg nem ütötte, de azért Bonifacius mégis finoman, magához s az ügyhez illő hangban felelt. La noblesse oblige. Természetesen, ez nem tetszett t. laptársunk czikkirójának, a ki most nevezett lap 195 — 196. számaiban újból fölveszi a tárgyat, hogy előbbinél még jóval tisztességtelenebb hangon szólhasson. Őszintén megvallva, részünkről befejezettnek tekintettük a dolgot; de ily hangra mégis csak kell felelni. Mert e két czikk oly merész — mondhatnék, vakmerő — állításokat koczkáz- tat, melyek kötelességünkké teszik a feleletet. De mielőtt a tárgyra magára térnénk, kénytelenek vagyunk egy kis ideig a „Kr, Ztg.“ czikkeinek irályával, hangjával és általános czélzásaival is foglalkozni. Az irály egyike azoknak, melyekben Ver- hovay szokott Írni, ép olyan a hangja is. Ha a „Függetlenségiben jelenik meg ily hangú czikk, nem csodálkozom; de hogy oly lapban jelenjék meg, mely igényt tart a tisztességre, azon ugyan bámulunk. A czikkiró — kinek tollából most már határozottan az uj szerkesztő rí ki — Bonifaciust határtalan szász-gyűlölettel vádolja s azt állítja, hogy minden sorából e gyűlölet magaslik ki. Ezen vádat mi határozottan visszautasítjuk. Mert legyen meggyőződve a „Kr. Ztg.“, hogy Bonifacius e gyűlölettől ment; de ha ez mégis úgy volna, akkor legyen meggyőződve, hogy mi, a kik eddig úgyszólván feladatunkká tűztük ki a békés együttélés fejlesztését, annak helyet nem adunk vala, ha mindjárt oly jeles toliból származik is. De igenis kirí a „Kr. Ztg.“ czikkirójának tollából a magyarfalás, a mértéket nem ismerő szenvedély, mely sértésekben nyilvánul. Ha e hangot véli a „Kr. Ztg.“ annak, melylyel lapját a szász körökben megkedvelted, ugyan nagyon csalódni fog. Mert mi még viseltetünk annyi tisztelettel és bizalommal szász honfitársaink iránt, hogy fel sem tételezhetjük róluk, legalább a józauabb és műveltebb résztől, hogy ily önönmagát legjobban bélyegző hang nekik tetszenék. Így írni mi nem tudunk, e mesterséget mi nem értjük, de nem értette eddig a „Krönst. Zeitung“ sem. A mi pedig azokat a czélzásokat illeti, hogy czikkiró tudni akarja Bonifacius személyét a annál drasztikusabb kifejezésekkel traktálja, biz az is a többihez méltó eljárás. Feltéve, j hogy igaza volna a czikkirónak Bonifacius zsidó vallását s német hangzású nevét illetőleg: talán bűnnek tartja azt, hogy épen zsidó ir igy ? E megjegyzés nagy korlátoltság mellett bizonyít. De menjünk tovább. Sepsi-Szentgyörgy város igazgatását s gazdálkodását illetőleg igazat kell aduunk czikk- irónalc, a ki e czélzással taián e lapok szerkesztőségét akarta provokálni. Azt hiszem, ez sem sikerült neki, mert fájdalommal ismerjük be, hogy e tekintetben igaza van. Nem is kívánjuk Brassónak a sepsi-szentgyörgyi közigazgatást, melyet mi még dicsérbetőnek nem találtunk. — Tehát ide a czikkiró hiába lőtte ki fegyverét, az nem talált. Áttérve a magyarosítás tárgyára, hivatkozik czikkiró a szászok jó hazafiasságára, melynek szerinte nincs szüksége a magyarosodásra. Köszönettel tartozunk e kijelentés egyik részéért, de engedje meg czikkiró ur, hogy ahhoz, is szóljunk néhány-8'.ói. Szivünkből örvendenénk, ha ez való volna, de sajnálatunkra nem egészen úgy áll az. Vájjon néhai Wächter Frigyes főispán miért volt gyűlölve a szászoktól ? Nem megyünk messze. 'Vájjon a Brennerberg család legtöbb sarja nem-e viseli magán a „renegát“ bélyeget? Ezeknek jó hazafiasságában nem kételkedünk. Ha nem csalódom, Brassó város jelenlegi polgármestere, Brennerberg Ferencz az, a kit egy szász nemzeti gyűlésen úgyszólván inzul- táltak, mert hazafiasság által vezéreltetve, a szász felirati vita ellen mert szót emelni. Fim- lékezzék* csak vissza a t. czikkiró ur ez esetre, a melyért Brennerberg Ferencz, akkori városi tauácsjegyző, mandátumát is letette. Ez esemény akkor nagy feltűnést keltett az országban s a „Vasárnapi Újság“ bemutatta e férfiú arczképét is, még pedig e czimirattal: B. Brennerberg Ferencz. A szászok ezt bárói czimnek nézték, pedig ez csak a „Breunerbergi“ előnév, s az áruló bélyegét sütötték azon férfiúra, kiben elég bátorság volt szive sugallatát követni. Szegény Wächter Frigyes is szász volt, no meg „áruló“ ; temetésén távolmaradással tüntettek a szászok, a helyett, hogy gyászt öltöttek volna. Hát a schulvereinos mozgalmak? . . . Avagy azok mind a jó hazafiasság szüleményei ? — De nem folytatjuk ; elég ebből ennyi. Elismerjük, készséggel bevalljuk, hogy vannak a szászok között is jó magyar érzelmű honpolgárok; de másrészt állítjuk, hogy a nagyobb rész egyes feltűnési viszketegségtől vezérelt agitátorok által félrevezetett magyarellenes szellemtől áthatott. Es épen itt a baj, épen ezt szeretnék onnan kiirtva látni. Az ipartörvóny végrehajtása Az uj ipartörvény végrehajtása tárgyában a kereskedelmi miniszter a következő rendeletet intézte a közigazgasási bizottságokhoz: „Az 1834. XVII. törvenyezikkbe iktatott uj ipartörvény f. évi október hó 1-ón hatályba lépvén, ezen törvény 166. §-a értelmében iparügyeknek harmadfokú ellátása ezentúl hatáskörömbe esik, s ez által az 1878. évi május hó 14-én 9027. sz. a. hivatalbéli elődöm által kiadott azon rendelet, melynél fogva iparügyeknek harmadfokban való felülvizsgálata a közigazgatási bizottságokra ruháztatott, hatályát vesztette. A bizottság ezen működése tehát említett napon megszűnvén, felülvizsgálati hatáskörét ezúttal azon ügyekre nézve is megszüntetem, melyek a régibb ipartörvóny (1872. VIII. t.-cz.) hatálya alatt tétettek folyamatba, é3 harmadfokú elintézés végett a bizottsághoz lettek felterjesztve. — Ezen ügyeknek kezelése iránt a következőket rendelem; — 1. Azon ügyek, a melyek az alsófoku hatóság által III ad fokú elintézés végett már felterjesztve lettek, de a bizottság által jelen rendeletem vétele napjáig elintézést még nem nyertek, illetékes további eljárás végett haladéktalanul hozzám terjesztandők fel. — 2. Hasonlóan haladéktalanul hozzám felterjesztendők azon ügyek is, a melyek iránt a bizottság esetleg f. évi szeptember hó 30-ka után érdemileg, vagy egyéb módon határozott ugyan már, de ezen határozat a felekkel leendő közlés czéljából még ki nem adatott. Ezen határozatok tehát a felekkel már nem lesznek közölhetők. — 3. Azon telfolyamodási kérvények, melyek a felek által közvetlenül nyugtattak vagy nyugtatnának be a bizottságnál, fölszerelés végett azonnal az alsóbbfoku iparhatósághoz jutta- taudók, azon utasítás mellett, hogy a felszerelt tárgyiratolc a bizottság mellőzésével hozzám terjesz- tendők fel.“ Választás előtt. — Ilyefalva s Bereczk választóihoz. —• Jókai Mór, az ilyefalvi választókerület képviselője, kit a választók többsége már másodízben választott meg országgyűlési képviselőjévé, jobban méltányolva a kassai mandátumát, a faképnél hagyott minket.. Az iiyefalvi választókerület ignoráltatott azon valóban nagy férfiú által, a kiben mi nem a politikust, hanem a költőt választottuk. Helyébe a közoktatásügyi államtitkárt ajánlotta ; azon férfiút, kinek Magyarország tanügye körül tagadhatatlanul uagy érdemei vanuak, de a ki azon kormánynak feltétlen hive, mely nemcsak az ország érdekében tesz kevés üdvösét, de mely a régente oly gazdag Székelyföldet teljesen tönkre juttatja. Nem akarjuk ismételni mindazt, mit már annyiszor elmondottunk; nem akarjuk bírálat alá venni kormányunk politikáját, tettük azt eleget eddig. Figyelmeztetni akarjuk csak az iiyefalvi választókerület választóit, hogy jól fontolják meg, kire adják szavazatukat. Nem személyről szólunk, mert ha arról volna szó, akkor Tanárky Gedeon és gróf Zichy Hermann között nehéz a választás; itt csak elvről van szó, a politikai hitvallás jő tekintetbe. Akarjuk-e újból támogatni a kormányt, mely könnyelmű játékot űz velünk, midőn Kassával szemben minket hagy háttérben? — vagy támogatni azon pártot, melynek elve, hitvallása: a független Magyarország; azt a pártot, a mélyé a jövő Magyarország? Választó polgárok ! E kettő között váiasz- szatok ! Ne habozzatok egy perczig sem. Ne változtassa meg meggyőződésteket a vesztegetés, maradjatok hűek ősi székely erényetekhez s adjátok le úgy szavazataitokat, hogy ne legyen okotok azt majdan megbánni. És ti, Bereczk város választó polgárai! ti, kiket egy tisztviselő mint választási elnök törvénytelen eljárása s önkénye megfosztott első ízben legszentebb polgári jogaitoktól; ti,
